Adventi ima...

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben
mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha
fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a
számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss
meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak
is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi
fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat,
hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az
ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals
zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk
boldogabbak!

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből
egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink
álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni,
ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban,
és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált
géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik
kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg
tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz
körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha
elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát -
ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől,
bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk
egymásnak, egymásban!

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból
tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk
a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add,
hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét, mindnyájunknak, Uram!