Weöres Sándor: Testamentum

Ha valaha síremléket, szobrot,
emléktáblát kapok, vagy bármely
intézet a nevemet viseli,

mindegyikre véssék rá e sorokat:
„Az emberiség akkor fog boldogulni, -
ha rááll az egyetlen józan, ráállható
alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és
nem szenvedélyeit, bosszúvágyait,
rögeszméit. - ha módot lel arra, hogy
ne legyen kénytelen eltűrni, hogy
gonosztevők, őrültek, komédiások,
mániákusok vezessék, fel bírja ismerni
őket, és nem szolgálja többé az ő
terveiket. - ha érzi és tudja, hogy
erőszakot és elnyomást tétlenül
szétnyűni kisebb rossz, mint tettel
legyűrni. - ha úgy tevékenykedik, hogy
nem árt vele se másnak, se magának.

Ha ezt nem az egész emberiség, hanem
csak egyetlen nép tudja: bármily
megpróbáltatás és csapás érheti,
mindig megerősödve és
megsokszorozódva fog felemelkedni.
Nem pusztul el, míg hatalom és fölény
délibábjai helyett a józan mértékhez
igazodik. Mértékét eltanulják a
szomszéd népek is, majd azoknak
szomszédai.”