Keresztury Dezső: Jelkép

Teleki Pál emlékének...

Ha nyugtalan éjeken fölriadok
pisztolydörgéseket vélek hallani:
Széchenyi rémlik föl, aztán a Telekiek; -
az első László, kit beugratni csaltak haza,
a harmadik Géza, ki frontokon repült át
békét szerezni; de főként a második:
Pál, a földrajz tudósa, ki, amikor kellett,
odahagyta tanszékét egy sokkal nagyobbért:
s lett szabadcsapatos, mikor ezt kívánta
a hely s a perc: mert Európa; melyet
egy roppant város köreiként fejtett meg
vak önzéssel szétszaggatta levert országát.
Ő mindig a szervesen nőtt egységeket
kereste a világban: a földekét, az emberekét.
Nagy oktató volt; elkalandozott, de szétindázva,
szinte követhetetlen is egy célra tört; - kurátora volt
az Eötvösnek: nem vette rossz néven, ha kifigurázták
roppant körmondatait; közénk állt labdát rúgni,
nem volt ,, deli magyar", törékeny alakján
derűt keltett a rövidnadrágos cserkészegyenruha:
de abban a körben látta
a nemzeti javaréteg iskoláját. A nagy tömegben
egyedül maradt mindig; nem tudom feledni,
ahogy egy Szentistván-napi körmenet élén,
egyszerű díszmagyarban, örmény anyja vonásait
vegyítve székely őseiével. Buda sírnivaló
sugárzásában lépkedve: a nehéz magyarság
jelképévé nőtt magánya. Példa lett végső
tette is: elszánt tiltakozása a ,, szövetséges
nagyhatalom" perfídiája ellen. Ne kérdezd,
ki írta elégszer ma sem olvasható
búcsúlevelét s húzta meg a ravaszt: de
azt tudd, ki adta kezébe a fegyvert,
nem hagyva más módot a tiltakozásra;
kik szegték meg szavukat, hogy a nagy halott
helye ott lesz az igazságtételnél, mely
gonoszabb lett a botor réginél, s ahol még
nevét sem említették?! Ki védte meg ott
a tájékozatlan bíráktól az igazságot,
a csalfa erénycsőszöktől az erényt?! - S mégse
pusztulása legyen példa a cserbenhagyott
népnek, mely - volt oka rá! - követte volna,
ha meg nem menti az ősparancs, hogy
folytatni kell: az élet élni akar. - Rá
emlékezve élek aggastyánként is remélve, hogy
erkölcsét őrzik meg hű új nemzedékek; hogy
példája parancsoló emlék lesz: fényes csigahéj:
kemény csont-üregében ott zúg a folytonosan újuló
világ visszhangja mint az örök tengerek zúgása...