Kányádi Sándor: Visszafojtott szavak a Házsongárdban

Kacsó Sándor sírjánál

se imádság se ének
feketét vett igékből halotti beszédek

mormolunk rebegünk
mi lesz velünk mi lesz velünk.

senki teremtett
nem múlhatja e vermet

mindnyájan ehhez járulók vagyunk
siratván siratjuk magunk.

Ő volt a tisztesség fehér
zászlaja alatt a vezér

igéi ama tarpai
esze tamás talpas kurucai

mosolya búzát érlelő
maga a nyárelő

dühében a tenger morajlott
s az ágyúkká öntött harangok.

a ki nem üvölthető félszek
idején nekünk nyomot vérzett

leáldozott a mindenség süket
a harangok lenyelték nyelvüket

csupán a bárány rázza az akol
sötétjében csengőjét valahol

a gyermekkor gyönyörű kék egén
pillog föl milliom gyertyafény

s egy-két a nyárból megmaradt
tücsök cirpeg az öles hó alatt.

se tárogató se harsona
föl nem riasztja álmából soha

nyugszik ki volt a szeretet fehér
zászlaja alatt a vezér

s mi a ránk szakadt nagy télben toporgók
körülállván ezt a koporsót

mormoljunk el mibennünk áldott
lelkéért bár egy miatyánkot

1984