Pósa Lajos: Október hatodikán

Tizenhárom csillag
Tizenhárom csillag ragyog
Arad felett az égen,
Ott vigyáznak a magyarra
Az igazság, a szabadság nevében.
Integet is a mi fényes
Tizenhárom csillagunk…
Értjük, értjük, mit beszéltek!
A hazáért, ha kell, mi is meghalunk!
Mit suttog az őszi szellő?
Mit suttog az őszi szellő
Az aradi síkon?
Azt suttogja, azt zokogja:
Fű, fa, levél sírjon.
Azt zokogja, hogy minden szem
Boruljon ma könnybe;
Induljon meg millió szív
Fájdalmának gyöngye.
Tündökölve szálljon mind a
Vértanúk szobrára!
Takarja be a magyar föld
Harmatos virága!
Az aradi tizenhárom
Az aradi tizenhárom
Ül az Isten jobbján…
Kérve kérik: függjön szeme
A magyarok sorsán.
Szól az Isten: „Látom mindig!
Honszerető nemzet!
Koszorút fon fejetekre…
Soha el nem veszhet!”