- Nyitóoldal
- Turul ábrázolások
- Szobrok
- Megsemmisített szobrok a történelmi Magyarország területén
Megsemmisített szobrok a történelmi Magyarország területén
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk."
(Reményik Sándor:
A kinyújtott és visszahúzott kéz)
Az emlékművek, már csak nevükből adódóan is arra hivatottak, hogy köztéren, nagy nyilvánosság előtt emléket állítsanak a nemzet egy-egy kiváló személyiségének, vagy a nemzet sorsát befolyásoló jelentős eseményeknek. Éppen e szerepük alapján ezek az eredendően történelmi alkotások az állandóság jegyében, maradandó alkotásként, ennek megfelelő anyagokból (márvány, bronz stb.) készülnek. A politikai változások után - éppen a politika természetéből adódóan - azonban pont ez az állandóság bicsaklik ki időről időre és esnek ezek az alkotások a szoborrombolás áldozatául. Az elmúlt száz évben többször volt erre példa akár a történelmi Magyarországra, akár csonka kis hazánkra gondolunk. A politikát ugyanis nehéz elválasztani a történelemtől (vagy fordítva). És a műalkotások - már amik nem direkt politikai rendelésre, közvetlen politikai céllal készültek - akarva akaratlanul felállításukkal, ledöntésükkel, vagy éppen fennmaradásukkal így szolgálnak mégis politikai célokat.
A Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint a szoborrombolás fogalma alatt a nyilvános képzőművészeti alkotások (építmények, emlékművek, emléktáblák, szobrok, domborművek, képek, stb.) elpusztítását értjük, abból a célból, hogy a hozzájuk köthető múltat minél hamarabb feledtetni, új eszmeiség jelképeivel helyettesíteni lehessen, mert a hagyományok megszüntetését és átalakítását, az új történelemszemlélet kialakítását hátráltatják a közelmúlt tárgyi emlékei. A következőkben alapvetően a Trianon utáni eseményekkel foglalkozunk, hiszen ekkortól beszélhetünk a turulos emlékművek pusztításáról.
A trianoni utódállamok néhány év alatt a hozzájuk kapcsolt területeken a magyar képzőművészeti alkotások jelentős részét rombolták le vagy formálták át eredeti jelentésük ellenkezőjére. Különösen az 1848/49-es szabadságharchoz kapcsolható emlékműveket pusztították előszeretettel. A magyar forradalom nyomán megszületett polgári átalakítást célzó, ún. „áprilisi törvények" (jobbágyfölszabadítás, közteherviselés, stb.) ugyanis nemzeti egyenjogúságot adtak a betelepült nemzetiségeknek, akiknek történeti felfogása éppen ennek ellenkezőjén, az állandó és folyamatos magyar elnyomáson alapult. Ennek fenntarthatósága miatt tehát ezeknek az alkotásoknak pusztulniuk kellett.
A békediktátum ráadásul ebben a tekintetben is szigorú ítéletet alkotott, nem adott semmilyen megoldást a kifogásolt művekkel kapcsolatban. Magyarország hiába tiltakozott a szoborrombolások ellen a Nemzetek Szövetségénél, de még a kérdéses művek kiváltását, megvásárlását, hazaszállítását sem engedték meg Magyarországnak. Egyedül Köllő Miklós (1861-1900) segesvári Petőfi-szobrát sikerült Kiskunfélegyházára szállítani. Az új hatalom pedig kíméletlenül pusztította az elődökre utaló emlékműveket. Ebben a pusztításban Murádin Jenő művészettörténész - a 20. század második felében és napjainkban is a romániai magyar képzőművészet legavatottabb ismerője - meglátása szerint két fő motívum játszott döntő szerepet. Az egyik tényező az emlékművek mágikus tulajdonságokkal való felruházása volt. Esetünkben ez a mágikus tulajdonság az ezeréves magyar államiság. Az új urak logikája egész egyszerűen működött: ha elpusztítom, már nincs is. Úgy gondolták, a magyar emlékek megszüntetésével megszűnik a magyar államiság is. Egyúttal az új állami berendezkedés „el akarta foglalni” a városok központi fekvésű tereit saját szimbólumaik elhelyezésére.
Még egy fontos tényezőt szoktak megemlíteni az emlékműpusztítás, a szoborrombolás fő mozgatórugójaként. Ez pedig egy sajátos lelkiállapot, az új gazdákban szinte elkerülhetetlenül felmerülő kisebbrendűségi érzés, hogy amikor körülnéznek, úgy látják, minden elüt az ő megszokott világuktól, hogy semmi sem az övék. Minden, ami körülöttük ott van szellemiségében és tárgyiasult valójában az egy más kultúra, egy más világ része, amivel ő nem is igazán tud mit kezdeni. Úgy vélem ez az érzés lehet leginkább magyarázat a szimbólumok ledöntésére, és nemcsak a Trianon utáni időkben. Még ha nem is a legjobb, de a legegyszerűbb válasz a sok sok feltett és fel nem tett kérdésre.
Ezután a kis bevezető után pedig nézzük ABC sorrendben a megsemmisített turul szobrokat.
Belatinc
Az első világháború után a Szerbia fennhatósága alá került Muravidéken, ahogy a többi elcsatolt területeb sem lehetett a hősi halottakról közösségileg megemlékezni. Erre lehetőség csak a térség Magyarországhoz történt visszacsatolását követően nyílt. A magyar és magyar érzelmű lakosság egyaránt megünnepelte az anyaországhoz visszakerülését. Ennek keretei között a legnagyobb muravidéki vend községben, Belatincon 1942. szeptember 8-án leplezték le a 130 hősi halottra emlékeztető hősi emlékművet és avatták fel az országzászlót.
Az emlékművet Belatinc, Murasziget, Murabaráti, Hársliget, Lendvarózsavölgy, Murahely, Adorjánfalva és Muramelence községek állították. A szobor a Szent László király tiszteletére szentelt plébániatemplom mellett állt. Tetejéről turulmadár tekintett az ünneplőkre. Az emlékmű talpazatát Horváth Márton, belatinci építőmester, a turulmadarat pedig Kühár Ferenc, ferenclaki szobrász készítette.
Az emlékmű avatásakor 130 első világháborús hősi halott hozzátartozói tettek sorban koszorút az emlékműre.
A 2. világháború befejezéskor Magyarország a vesztes államok között volt. Az újabb fordulat következtében a turulmadaras emlékmű sem lehetett hosszú életű. 1945 májusában vagy júniusában a turulmadaras hősi emlékművet is ledöntötték, az anyagát pedig főleg házak építésére használták fel.
Bihar
Millenniumi emlékmű
Bihar település a vármegye névadója és első központja. Bihar vára Anonymus elbeszélése szerint a honfoglalás előtt Ménmarót vezér kazárok lakta országának központja, Ménmarót vára volt.
A várban létesítették a bihari püspökség központját is, mely már I. András halálakor (1061) fennállt.
1896-ban az ezredforduló tiszteletére itt is emlékművet avattak. „A vár belsejében, emelkedett helyen áll a Rigó Ferencz országgyűlési képviselő kezdeményezésére állíttatott szobor. A szükséges összeget gyűjtés útján szerezték be, de a vármegye közönsége is hozzájárult 1800 forinttal. Az emlékmű leleplezése nagy ünnepélyek között történt. Az obeliszk-szerű oszlop tetején a Turul madár áll, csőrében karddal." (Borovszky Samu szerkesztette Bihar vármegye és Nagyvárad) 1919-ben eltűnt, de a halom ma is áll. A vár egy részén ma focipálya található.
Az emlékmű nyugati oldalán a következő felírás volt olvasható:
„A magyarok ezredéves bejövetelének emlékére, állíttatott közadakozásból, Bihar vármegye támogatásával 1896."
Az északi oldalon:
„Állj kőemlék, állj a végtelenségig! / Jelképeként a honszeretetnek. / Hont szeretni végleheletéig / Tanítsd minden fiát e nemzetnek."
A déli oldalon:
„Magyarok Istene Hallgasd meg imánkat, Tedd nagygyá s boldoggá Imádott hazánkat. Védd az ellenségtől, Óvd meg belviszálytól, Hogy bámult s irigyelt Legyen a világtól."
A keleti oldalon:
„Honszerző dicső elődeink által Mén Maróth bolgár fejedelemtől elfoglalt ezen bihari földvár, még sok század multán a magyar szabadság vára, Rákóczy kurucz vitézeinek tanyája és véres küzdelmeinek szinhelye vala."
1942 október 6-dikán a falu központjában, a református templom bejáratánál ünnepség keretében szentelték meg a második turulmadaras emlékművet. Ez az emlékmű fehér terméskőből készült, két oldalán helyezték el az I világháború hőseinek névsorát. A világháború végén ez is megsemmisült.
2001 május 13-dikán a templom kertjében harmadszor állították fel a turulmadaras emlékművet, az új évezredre tekintő rendíthetetlen reménység jeleként.
Bihardiószeg
Országzászló, a visszatérés emlékműve
1940. október 20-án József királyi herceg jelenlétében avatták fel Bihardiószeg főterén, a református templommal szemben az országzászlót és a visszatérés emlékművét. Az emlékoszlop egy magas, kőkorláttal szegélyezett gránit emelvényen állott, melyre kétoldalról lépcsők vezettek fel. A kb. 10 méter magas oszlopon turulmadár, az árbocon esküre emelt kézfej állott.
Az oszlopra vésett szöveg: IGY volt - IGY LESZ / 1914 - 1919 / 1940 VIII. 30-ÁN / BIHARDIÓSZEG VISZSZATÉRT AZ ANYAORSZÁGHOZ.
Az oszlopnak a református templom felöli oldalán ez állott: - Isten, haza, becsület. -
Az emlékművet tervezte és kivitelezte Bónis János diószegi építész. A szobrászati munkát és a turulmadarat Máthé József nagyváradi szobrász készítette.
Az emlékművet 1960 után ledöntötték.
Dés
Millenniumi emlékmű
A Főtéren állt a Turulos emlékoszlop, melyet Magyarország ezeréves fennállásának tiszteletére helyeztek el a dési piacon 1896 november 12-én. Az emlékművet Berczik Gyula műszaki tanácsos terve szerint dési iparos készítette. A két méter gránitalapból kiemelkedő oszlop tetején rézből kovácsolt turul, mely karmai közt kardot és babérgallyat tart.
Az emlékoszlop keleti feliratát Gyulai Pál fogalmazta meg:
„Hazánkat nem sors szeszélye:
Hős ereje, bölcs eszélye
Tartotta meg ezer évig,
Tartsa is meg örökkétig!”
A gránitalap nyugati részén e felirat:
„HAZÁNK EZER ÉVES
FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE
896-1896."
1919. április 4-én éjjel a Turulmadár „repült el” a szobor talapzatáról, majd 1934 júliusában a szobor talapzatát is ledöntötték, köveit szétszórták, a vasrácsot teljesen összetörték. A Millenniumi emléknek még az emlékét is kiirtották a dési piacról.
A dési állami gimnázium homlokzatát is díszítette egy hatalmas kőből készült Turulmadár. Körülbelül a millenniumi emlékművel egy időben innen is eltávolították a Turulmadarat.
Doroszló
Országzászlós emlékmű
A két világháború közötti Országzászló Mozgalomról itt olvashat.
Érkörtvélyes
Országzászlós emlékmű
Gombos
Gombos (1899-ig Bogojeva, szerbül Bogojevo) ősi falu a a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatintól 15 km-re délkeletre, a Duna bal partján.
Gombos az Árpád-korban már jelentős település volt. A falu határában végzett ásatás leletei több kőkori település nyomai is bizonyítanak. Később avar földvár állt itt, ennek nyomai már nem láthatóak. A honfoglalás korából is gazdag leletanyag került elő. Vára a 13. században már állt. A település neve ebben az időben Boldogasszonyfalva vagy Bodogaszonyteleke, a templom védőszentje után. Ebből a névből ered mai szerb neve.
A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott, majd Hódsághoz csatolták.
A gombosi turul-szobrot a világháború viharai és az előre tudható megsemmisítés elől, lelkes és gondoskodó helybéliek a katolikus templom közelében a föld alá rejtették. Sajnos már az elrejtés közben megsérült. Egyik szárnya az információk szerint letört. Anyaga egy porózus puha mészkőfajta, melyből rögtön az is következik, hogy az idők folyamán akár a föld alatt is annyira szétporladhatott, hogy már nem felújítható, újra el kell készíteni!
Erre a nem kis feladatra vállalkozott Hodruszky Róbert, a Szent István Lovagrend lovagja.
A turul-szobrot 2013. augusztus 20.-án kívánják visszaállítani a katolikus templom kertjének azon a pontján, amit 2008. augusztusában Szent István kardjának földbeszúrásával kijelöltek.
2014. szeptember 6-a óta áll az új szobor, visszaszállt a Turul Gombosra is!
A két világháború közötti Országzászló Mozgalomról itt olvashat.
Kishegyes
Országzászlós emlékmű
Az 1941. szeptember 21-én állított emlékművet már 1945-ben lerombolták.
Körmöcbánya
Zőlyomvölgy
Honvéd emlékmű
1919-ben ledöntötték az 1903 pünkösdjén leleplezett Honvéd-emléket. Az emlékmű tetején a turul bronzból készült. amit még 1914 előtt letörtek.
Margitta
országzászló
1943-ból mutatja a margittai országzászlót a korabeli képeslap.
Nagykároly
Országzászlós emlékmű
A mai Polgármesteri Hivatal előtt, az akkori Széchenyi utca és Hétsastoll (ma Decembrie 1918 és Gh. Cosbuc) utcák találkozásánál lévő parkban állott. Nagykároly megyei jogú város országzászlóját id. Karácsonyi Károly városi főmérnök tervezte 1940 telén, 1941 tavaszán.
A tervrajz alapján a kivitelezési munkálatokat Gui Demeter helyi szobrász és ismert kőfaragó mester végezte. A turulmadarat és a domborműveket is ő faragta ki carrarai márványból.
A főhomlokzat a római katolikus Nagytemplom irányában volt. Ennek középső 105x346 cm-es részén az ország régi határvonala, ami felett „Visszatértünk" a régi határvonalon belül „Így volt, így lesz" felirattal és lejjebb az 1940. szeptember 5. dátum volt bevésve. A főhomlokzat Széchenyi utca felőli sarkán az 52x52x210 cm-es oszlop tetején állott a Szent Korona alatta Magyarország 60x50-es régi, domborműves címere. Ennek a Széchenyi utca felőli oldalát Nagykároly város 70x44 cm-es, domborműves címere díszítette.
A főhomlokzat Hétsas utca felőli sarkán a 290cm magas és 60x80x100 cm oldalú háromszög alakú hasáb tetején állott a 120 cm szárfesztávolságú, márványból faragott turulmadár. Alatta, a hasáb főhomlokzatán volt bevésve a 102x31 cm nagyságú hármashalom a kettős keresztel. Ennek a Hétsas utca felőli oldalán a Károlyi család 60x35 cm-es, domborműves címere állott.
A talapzatból kiemelkedő zászlórúd tetején-mely a talapzattal 15.5 méter magas volt- egy, fogadalmat mutató, 30 cm magas kézfej volt elhelyezve.
Az országzászlót talán 1941-ben avatták fel, de az biztos, hogy 1942. március 15-én már itt ünnepelték a szabadságharc évfordulóját.
1944 október végén, vagy november elején eltávolították a koronát és a márvány domborműveket.
A turulmadár még 1944 november elején a talapzaton volt. A talapzat évekig így maradt, majd az 1950-es évek végén elbontották és helyét parkosították.
A két világháború közötti Országzászló Mozgalomról itt olvashat.
Nagyvárad
Országzászló emlékmű
1940 őszén az anyaországhoz visszatérést követően Erdély szerte az emberekben gyorsan felmerült az igény, hogy az elmúlt rendszerben eltávolított szobrok és emlékművek mihamarabb visszakerüljenek méltó helyükre. Kiemelt szerep jutott ebben az időben az országzászlónak, ami a jövőbe vetett rendíthetetlen hitet volt hivatott hirdetni. Egyúttal kellett fejezni a nemzeti egységet, amelyre sohasem volt olyan nagy szükség, mint a világháború idején. Bihar megyében is több helyen avattak országzászlót, Bihardiószegen például a Hazatérés Emlékművével együtt avatták az országzászlót József királyi herceg jelenlétében. Mindenütt pompás és lelkes ünnepség keretében, de a korabeli sajtó leírásai ki alapján egyik sem vetekedhetett a nagyváradival.
1940. december 8-án vasárnap délelőtt az ünnepi szentmise után Szent László városa sok ezer főnyi ünneplő közönség jelenlétében lélekemelő, fényes ünnepség keretében avatta fel országzászlóját a Szent László téren. Az ünnepség alkalmából egész Nagyvárad lobogódíszt öltött, a Szent László-tér házait szőnyegekkel és virágokkal díszítették fel.
Az országzászló talapzata egy 7 méter magas faragott kő, rajta Nagy-Magyarország domborművével, amely alatt a felirat: „Így volt, így lesz”. Az oszlop közepén Magyarország nagy címere látható, tetején pedig a szimbolikus turulmadár.
A 2400-2500 pengő nagy részét a Budapesten élő váradiak és bihariak fedezték, a fennmaradó 800-1000 pengőt pedig közadakozásból fedezték.
Az emlékmű avatására két zászlót kapott a város. Az egyik, a díszzászló egy hatalmas selyemzászló, melyet a Bihar megyeiek és Nagyváradiak Társaságának tagjai adományozták, s rajta ez a felirat állt: „NAGYVÁRAD KÖZÖNSÉGÉNEK SZENT LÁSZLÓ EMLÉKEZETÉRE 1040-1940, BIHARIAK ÉS NAGYVÁRADIAK TÁRSASÁGA 1940. IX. 6-ÁN". A zászló feliratos oldalán még Szent László és Nagyvárad címere is látható. Az ellenkező oldalon pedig Magyarország nagy címere volt kihímezve. A másodzászlót a budapesti Krolupper vasúti fémárugyár munkásai adományozták, amin az írás: „Így volt, így lesz. Hiszünk Magyarország feltámadásában. A Krolupper gyár alkalmazottai". A lobogón három címer látható, mégpedig a város, a megye és közöttük Szent László címere.
Az Erdélyi Induló hangjai után, az avató beszédek alatt a két zászlót az árboc csúcsáig felvonták. Az ünnepség záró akkordjaként a Magyar Hiszekegyet játszotta el a zenekar, majd a díszzászlót és a másodlobogót félárbocra engedték.
Így telt Szent László városának egy lassan a múlt ködébe vesző napja, amit ma már csak a megsárgult, korabeli újságok lapjai és néhány még élő szemtanú őriz emlékezetében.
Nagyvárad
Városháza, homlokzatdíszítmény
Az 1904-ben átadott impozáns épület főhomlokzatát négy évtizedig uralta a kiterjesztett szárnyú turul, a jelkép még az első román impérium alatt is bántatlanul helyén maradhatott. A világégés végén, 1944 október 12-én a szovjet gránátok súlyos károkat okoztak a városháza épületében. Az egész tetőszerkezet leégett. A turul ekkor nyomtalanul eltűnt. Nem lehet tudni, hogy a tűzben pusztult-e el, vagy az új hatalom semmisítette-e meg a magyarság jelképét. A városháza főhomlokzatán a turul helyét egy vörös csillag foglalta el. A rendszerváltás után ugyan leszerelték, de semmi nem került a helyére.
Nyitra
Nyitrai vasturul
A szobrot 1915. október 17-én állították fel Nyitrán, a Városház téren a „nemzeti áldozatkészség" általam ismert egyetlen turulos szobraként a „nagy idők komolyságához és a kitűzött cél magasztos jellegéhez méltó ünnepies keretek között". Az avatóbeszédet Thuróczy Tibor polgármester tartotta. Ez egy fából készült szobor volt, amelybe szöget verhettek az adományozók. Az adományozó nevére ellátott aranyszeg (testületek, családok és magánosok részére) ára: 50 korona. Az adományozó nevével ellátott ezüst szeg (kizárólag egyesek részére) ára: 10 korona. A vasszög ára 1 korona volt, de lehetőség volt felülfizetésre is. A korabeli tudósítások szerint már az első héten az arany és ezüst szegek hosszú sorát verték be a Vasturul oszlopába, 26 ezer koronával gazdagítva a Nyitra megyei illetőségű katonák özvegyeinek és árváinak támogatására fordítható alapot.
Több más ilyen szoborhoz hasonlóan itt is emlékkönyvben örökítették meg valamennyi adományozó nevét.
A háború után a szobrot valószínűleg sorstársaihoz hasonlóan elpusztították.
A nemzeti áldozatkészség szobrairól szóló ismertetőt itt olvashatjuk.
Nyitra-Zobor hegy
1896. augusztus 30-án, a millenniumi ünnepségek keretében a Zobor hegy legmagasabb pontján (Nyitra városa mellett) avatták fel a 18 méter magas gránitoszlop emlékművet. A Zobor-hegyre azért esett a választás mert Huba, Szoárd és Kadocsa vezérek itt vívták a honfoglalás utolsó diadalmas csatáinak egyikét. A harc azzal végződött, hogy a legyőzött, de behódolni nem akaró nyitrai morva vezért, Zobort az 587 méter magas hegyen felakasztották. Az avatáson részt vett Perczel Dezső belügyminiszter, a misét tartó Bende Imre nyitrai püspök, Thúróczy Vilmos főispán és Craus István alispán. Az emlékművet Berczik Gyula tervezte; a gránitoszlop tetején négy felszállni készülő turullal, talpazatán a 896-1896-os felírással. A Huba vezér emlékére állított emlékművet 1921. február 9-én cseh légionáriusok döntötték le, ma már csak hengerszerű talpazata látható.
Szabadka
Az 1899. év december 3-án ünnepélyesen avatták fel a közadakozásból emelt kaponyai emlékoszlopot. Az emlékmű a Szabadka közelében elterülő „Kaponya" térségében 1849. március 5-én a város védelmében vívott győzelmes csatát és az abban részt vett szabadkai, bácskai és egyéb honvédcsapatok dicső tetteit volt hivatott megörökíteni. Az emlékoszlop felállításának gondolata Mamusics Mátyás préposttól eredt. Az emlékmű 4400 forintba került, a közadakozást Mamusics Mátyás prépost indította meg 100 forintos adományával. Összejött összesen 2400 forint, melyet nagyobbrészt kisemberek, hivatalnokok, diákgyerekek adtak össze egy forintos, 30-50 krajcáros tételekben. A nagybirtokosok nem igen érdeklődtek, nem siettek hálájukat leróni földjeik és otthonaik megvédői iránt, úgyhogy a város adott 2000 forintot és így valósult meg az emlékmű.
Az emlékmű a Nemzeti Kaszinó előtt lett felállítva, gránitból készült, teljes magassága 9.56 méter volt. Tetején cserkoszorúzott ágyún turulmadár állt kiterjesztett szárnyakkal, csőrében 1849-es honvédkardot tartva. A felavatási ünnepélyen részt vettek Bács megye, Baja, Zombor küldöttségei, ezek fiai ott voltak a győzelmes ütközetben.
A csatában elesett légionista Paganini olasz tüzérszázados a zentai temetőben alussza örök álmát, a mi világháborús hőseink sírjaihoz közel. Ő is a mi hősi halottaink közé tartozik, akik valamennyien megérdemelnék, hogy gondozott sírhalmaik között egy szerényebb hősi emlékmű hirdesse az utódok kegyeletét azok iránt, akik életüket áldozták fel érettünk és a hazáért.
A szerb megszállók a kaponyai emlékművet összezúzták, hiszen hogy is kímélték volna meg, mikor a rajtuk aratott győzelem emlékére emeltetett. De a Turul madár visszaszállt Szabadka fölé és várja, hogy mikor foglalhatja el régi helyét a kaponyai emlékművön.
Szászváros
1917-es képeslapon láthatjuk a Gyalogsági laktanyát és előtte a turulmadaras emlékművet.
Temesvár
Az áldozatkészség honvéd szobra
A Rokkantügyi Bizottság kezdeményezésére kőbe és fába vésett szobrot 1916 március 15-én leplezték le a Ferenc József-színház előtt. Tölgyfatalapzaton cserfalombos, puskájára támaszkodó közhonvéd állt. A szoborra magyar motívumokkal ékes fabaldahin hajolt, alatta, a honvéd feje felett kiterjesztett szárnyú turulmadár.
A szobor Istók János neves szobrászművész terve szerint készült, műkőből. A szobor faragásának feladatát Sipos András, a temesvári állami szakiskola tanára végezte. A turul Holló Barnabás tervei alapján Mayer Lajos, a temesvári ipariskola szobrászának alkotása. A teljes szobor öt és fél méter magas volt és a Székely László által tervezett mennyezet alatt állt.
A talpazat és az oszlopok voltak fából, ezekre lehetett a kis lemezeket erősíteni és a szögeket verni, az adományozók neve ez alkalommal is emlékkönyvbe került. A legkisebb réztábla 2 Kr., a nagyobbak 10, 20, 60, 100, 500 Kr. adományt jelentett. 40.000 Kr. gyűlt így össze…
A szobor a tervek szerint a háború után vagy katonasírok mellé, vagy valamilyen köztérre került volna. Mégis 1917 őszén az egyszerű jelképű szobrot lebontották. Kissé megváltoztatva a múzeum termeiben kapott menedéket. A nagy turulmadár kiszorult a folyosóra. Azután lassan elfeledték, nyoma veszett, híre, hamva sincs. Egy-két régi képeslap őrzi még emlékét.
Tisza forrása
A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is. A Fekete-Tisza a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered Kőrösmezőtől 23 km-re nyugatra, 1265 m-es tengerszint feletti magasságban. A forrást 1889-ben, amikor még Magyarországhoz tartozott, egy csövön át néhány méterrel északabbra terelték, egy viszonylag könnyen megközelíthető, kőfallal megerősített hegyoldalba, közepén egy kialakított csurgóval. A kőfalból kicsurgó víz magasztosságát árkádos mélyedés emelte ki a fal síkjából, a fal tetején téglalap alapú emlékmű emelkedett, melyen márványtábla hirdette: Tisza-forrás. Trianon után az eredeti emlékmű alá egy szép formájú, a kicsurgó körül boltíves mélyedéssel ellátott kőoszlopot építettek, s a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, az anyaországhoz történt visszatérés után újra magyar felírat hirdette a Tisza eredetét, az emlékkő tetejét pedig turulmadár díszítette. melyet a szovjet fennhatóság alatt leszedtek.
Ma a kőfalból, kör alakú mélyedésből egy hatalmas kőedénybe csurog a forrás vize. A kőtál fölött a kőfalon és két vasoszlopon nyugvó betonlapra került az eredeti emlékmű. 2006-ban, a szegedi GEO-ENVIRON Környezetvédelmi Egyesület a korábbi ütött-kopott emléktáblát új kétnyelvű, ukrán - magyar réztáblára cserélte le. A forrás vize a kőedényből túlcsordulása után eltűnik a sűrű bozótban, és elindul 50 kilométeres útjára a Fekete - Tisza.
Tiszakálmánfalva
Az I. világháborúban hősi halált halt tiszakálmánfalvi lakosok emlékére emelt szobor, az elesettek neveivel. A boszniai telepes harcosok kezdeményezésére, a JKP helyi bizottsága beleegyezésével 1946 őszén lerombolták. A római katolikus templom kertjében csak a talapzata maradt meg.
Törökbecse
1848-as emlékmű
Törökbecse hazafias közönsége által emelt szobrot 1903. szeptember 13-án avatták fel a magyar szabadságharc örök emlékére.
A nyolc méteres emlékoszlop tervezője a törökbecsei születésű budapesti mérnök Bánlaki Géza, kivitelező pedig Fischer J. szegedi kőfaragó volt. A barokk díszítő elemekkel ékesített obeliszk tetején kiterjesztett szárnyú Turul madár látható szájában Attila kardjával.
Az emlékoszlop talpazatán a következő felirat volt olvasható:
„AZ 1848/49. SZABADSÁGHARC
DICSŐ EMLÉKÉNEK EMELTETETT
1903.
ÖRÖKRE SZABADSÁG EMLÉKE LEGYEN
A SOHA LETŰNŐ NAGYSÁG SARKKÖVE
Az első világháború végén a városba bevonuló szerb csapatok előbb megrongálták, majd ledöntötték. A bronz turulmadarat pedig kompon a Tisza közepére szállították, és ott a hullámsírba lökték. A 48-as emlékek elleni esztelen dühöt jól szemlélteti, hogy ugyanitt a település szülöttéről, gróf Leiningen-Westerburg Károlyról, aradi vértanú tábornokról, Radnai Béla által 1911-ben készített ércszobrot bivalyokkal húzatták le a helyéről.
Az obeliszk egy egy darabját sikerült megmenekíteni. Az erről készült fotót mutatja az utolsó kép. Jelenleg magán kézben van, de ez is visszakerülhetne a méltó helyére.
Zimony
Millenniumi emlékmű és Hunyadi emléktorony
Az ősi Nándorfehérvárnak - a mai Belgrádnak - ma egyik külvárosa Zimony, amely az 1896-os millenniumkor az ország legdélebbi pontja volt. Itt az akkori Magyarország területén, a magyar állam szempontjából kiemelten fontos történelmi helyen állították fel a hét országos millenniumi emlékmű egyikét. A Duna és a Száva összefolyásánál, a Hunyadiak lerombolt várának udvarán építették fel a híres Hunyadi-tornyot. A budai Halászbástyára emlékeztető 37 méter magas, három csúcsban végződő torony azon a helyen áll, ahol állítólag a jeles hadvezér 440 évvel korábban kolerafertőzés következtében elhunyt.
Szeptember 2-án került sor a Zimonyban felállított ezredéves emlékmű leleplezésére. A monumentális emlékmű reneszánsz stílusban épült, három toronnyal, mely közül a középső a legmagasabb (37 méter), előtte pedig két kisebb torony magasodik. A legmagasabb torony előtt állt a két oroszlántól védett, Róna József lovasberényi szobrász által megformázott Hungária ülő alakos szobra. A főtorony tetején csőrében karddal, kitárt szárnyú bronz turulmadár vigyázta a vidéket. A 4,5 méteres fesztávolságú turul - a munkácsi párja - Bezerédy Gyula munkája volt. Az épület falfelületét zománcozott tégla borította, rajta színdús majolika címerpajzsokkal, kovácsoltvas díszítéssel.
A Hunyadi-torony az impériumváltások során jelentős károkat szenvedett. A megszálló szerb csapatok a tornyot megfosztották minden díszétől. 1918-ban a torony tetejéről eltávolították a turult, később lekerült Hungária alakja is. Idővel a többi díszítőelemet és faragványt is eltüntették róla. Ma már csak a lelakatolt csupasz torony látható, de homlokzatán az egykori magyar szent koronás nagycímer kontúrja pontosan kivehető.
A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg.
Zseliz
Országzászlós emlékmű
A két világháború között az elemi népiskola előtt egy pompás Turul szobor és az országzászló állt. Ezt a megszálló szovjet hadsereg szinte azonnal eltávolított helyéről, bár egyes vélemények szerint a Turul madarat megformáló bronzszobor mindmáig létezik valahol elrejtve, várva egy szebb korra. Később a szobor talpazata szovjet emlékműként funkcionált, de aztán az '50-es '60-as években megindult városfejlesztés teljesen eltüntette a szobor még meglévő nyomait is. Időközben volt ez világháborús emlékmű, sőt szökőkút is, mígnem kialakult a terület mai arculata, amikor már nyoma sincs az emlékműnek, ma leginkább csak parkolóként funkcionál a helye.
A két világháború közötti Országzászló Mozgalomról itt olvashat.