Délvidék

Bácskertes

Turul szobor

A nemzeti összetartozás éve jegyében 2020. október 4-én Turul-szobrot avattak a bácskertesi (kupuszinai) Szent Anna római katolikus plébániatemplom udvarán. Az alkotás az összetartozás mellett az I., illetve a II. világháborúban elesettek előtt is tiszteleg.

A fából készült szobor Varga Adrián szilágyi fafaragó alkotása.

A településen eredetileg is állott egy, az első világháborúban elesett honvédeknek állított hősi emlékmű és országzászló, amelyet a délvidék visszatérése után avatták fel. Ennek tetején is ott állott a turulmadár, ám azt 1944-után a kommunista rezsim ledöntötte.

Bácskossuthfalva

Millenniumi emlékmű

A millennium évében, a Délvidéken egyedüliként felállított Turul szobor az össznemzeti összetartozás, az egyetemes magyar nemzeti kultúra szimbóluma. Talapzatához az egész Kárpát-medencéből hordták össze a köveket.

A szobor talapzatán a felirat "A Kárpát medence magyarsága állította az ezredfordulón"

Belcsény

Spitzer kastély

Tervezője Steindl Imre, aki a magyar Országházat is tervezte. A kastély 1997 óta állami védelem alatt áll... (A rossz nyelvek szerint azóta pusztul a legintenzívebben...) Lakat sincs az ajtaján. Igaz, hogy a beázástól ez nem védené meg, de a huligánoktól talán valamelyest. A félig szétvert kandalló külön rendelésre készült Zsolnay-kerámia. Oldalsó homlokzatán látható a turulmadár.

Csáktornya

Zrinyi emlékmű

Zrinyi Miklós, a hadvezér és költő 1664. november 18-án a csáktornyai családi birtok melletti kursaneci erdőben egy vadászaton a magyar történelem ügyeletes vadkanjának áldozatául esett. Halálával a magyarság elveszítette kora függetlenségi mozgalmának leghivatottabb vezérét. Az ő tiszteletére áll az emlékoszlop.

1772-ben Pignatelli Ágnes hercegnő III. Károly királytól megkepta az engedélyt a Zrínyi emlékkő állítására. A hercegnőnek el kellett fogadnia a következő feliratot: „Hajdan a vadkan által megölt Zrínyi, a disznónak a prédája.” Az emlékmű kalandos útona csáktornyai vár kiállító termébe került. De Csáktornyán erősen élt a Zrínyi kultusz és a helyiek elhatározták, hogy közadakozásból emlékoszlopot állítanak Zrínyi Miklós tiszteletére. „De hirdesse azt is, hogy itt, az imádott magyar haza kettős határán egy nép él, mely hű maradt az ő hajdani urának tradicióihoz!” írta a korabeli Muraköz.

Csáktornyán régóta nem volt olyan ügy, amely iránt oly általános érdeklődést tanúsított volna a lakosság minden rétege, mint a Zrínyi-emlékmű ügye. És az elhatározás után alig három évvel állt az emlékmű, a nyolc méter magas, haraszti kőből faragott művészi kivitelű oszlop. A tetején bronzba öntött turulmadár, kiterjesztett szárnyakkal. Karmai között Zrínyire emlékezve kardot és lantot tart. Az oszlop alsó részén egy méter átmérőjű, bronzba öntött féldombormű Zrínyit mintázza. Alatta magyar nyelvű felírat volt olvasható: „Gróf Zrínyi Miklós a költő és hadvezér”. Az oszlop legalsó részén a Zrínyi címer, melyen bronzszalagra írva: „Ne bántsd a magyart!" Az emlékmű hátsó oldalán a Zrínyiászból vett idézet kőbe vésve, a Zrínyit oly nagyon jellemző mondás: „Híremet nemcsak keresem pennámmal, / Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal!” Ma, Csáktornyán, a főtéren a Zrínyi emlékoszlopot megfosztották a magyar szövegtől és ma már csak horvát nyelvű felirat található rajta.

Az emlékmű terveit az Országos Képzőművészeti Tanács bírálta el. Az építészeti munkák előadói Stróbel Alajos és Schulek Frigyes voltak. Az emlékmű építészeti részét Arokay Aladár budapesti műépítész, a Zrínyi reliefet, a címert és a turulmadarat Szász Gyula budapesti szobrászművész és tanár, a megye szülöttje készítette. A bronzöntvények Hirmann Ferencz budapesti ércöntő gyárából kerültek ki. A kőfaragó munkákat a csáktornyai kőfaragó, Tersztenyák József készítette. 1902 márciusára már elég pénz gyűlt össze, az emlékmű kivitelezése másfél évet vett igénybe. 1904. június 12-én fényes pompával, hatalmas nemzeti színű zászlókkal díszített városban felavatták az emlékművet.

A mai, horvát nyelvű feliratokban semmi sem utal arra, hogy ezen magyar emlékmű hajdan Magyarország területén állt.

Gombos

2014. szeptember 6-a, a templom védőszentje, Kisboldogasszony ünnepét megelőző hétvégén a nyugat-bácskai Gombos magyar közössége újra felállította és felavatta a második világháború végén ledöntött Turul-szobrot. A ceremónia a gombosi Szent László templom kertjében zajlott. A helybeliek számára ez egy bátor és régóta várt lépés volt és végre sikerült a partizánok által elpusztított szobrot „feléleszteni”.

A márvány oszlopokon elhelyezett turul a magyarországi Szent István Lovagrend ajándéka, tufakőből készítette Czifra Tamás kőfaragó művész.

Kispiac

Kopjafa

2005. október 30-án történelmi esemény színhelye volt a délvidéki Kispiac, - a Magyarkanizsa község területén található falu - amikor bácskai településen felállították az elmúlt évtized délszláv háborúiban elesett magyarok mindeddig egyetlen emlékművét.

A turulmadaras kopjafa az idők végezetéig hivatott hirdetni, hogy soha többé nem engedjük vágóhídra vinni fiainkat. A kopjafát Sátai József faragta.

Nagycsanád

világháborús emlékmű

A Bánság történelmi régióhoz tartozó község római katolikus temetőjében áll ez az emlékmű.

Sepse

Hősi emlékmű

Sepsén először 1942-ben állították fel a turulmadarat. Akkoriban minden magyar településen állítottak turulos emlékműveket, van, ahol megőrizték őket, van, ahol már teljesen feledésbe merültek.

1945-ben a partizánok majdnem teljesen megsemmisítették a sepsei szobrot. Ötvenhárom évig nem foglalkozott senki az emlékművel (persze ezt a rendszer sem tette lehetővé!). Mígnem a sepsei HMDK-alapszervezet, id. Ádám Jenő kezdeményezése nyomán, be nem adott egy pályázatot az Illyés Közalapítványhoz, amelyet az akkori alkuratórium támogatott, a kuratórium pedig jóváhagyta.

Az új szobrot Fábos György képzőművész készítette, eredetijétől annyiban tér el, hogy porcelán helyett bronzba öntötték. 2004 március 15-én avatták az új szobrot.

Szabadka

Törött szárnyú turulmadár

Emlékmű az 1944/45-ös magyar áldozatok emlékére.

Jugoszlávia felbomlása után 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz került. 1942 januárjában-februárjában a Délvidékre bevonuló magyar csapatok és csendőr alakulatok által végrehajtott partizánvadász-razziákban több mint 4 ezer, főleg szerb nemzetiségű ember vesztette életét. Az 1942-ben elkövetett bűnös túlkapások, gyilkosságok napfényre kerültek és már a Horthy rendszerben feltárták az eseményeket, felelősségre vonták a bűnösöket.

Amikor 1944-ben a jugoszláv partizánok a szovjet Vörös Hadsereg segítségével visszafoglalták (a hivatalos terminológia szerint felszabadították) Bácskát, jött a titói megtorlás. A magyar és a német népet kollektív bűnössé nyilvánították. Máig sem tudni, pontosan hány magyar áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Sok falu teljes férfi lakosságát kiirtották. Aki megmaradt, haláltáborba vitték. A partizán osztagok házról házra járva szedték össze a magyarokat, főleg a férfiakat. A korábban betelepített németek nagy része elmenekült, a maradékot elűzték.

Természetesen Szabadkát is érintették az események. Az egykori téglagyár agyaggödrében több száz embert végeztek ki. Hazaárulók - állították róluk. Nem kíméltek senkit, válogatás nélkül hurcoltak el mindenkit; gyermekek és idősek egyaránt áldozatul estek a partizánok bosszújának. Nyughelyük a Zentai úti temető mögötti agyaggödör, a 44-es parcellaként emlegetett tömegsír.

Minderről a rendszerváltásig egyáltalán nem volt szabad beszélni, és sajnos még ma is inkább tabunak számít. Először az elhunytak hozzátartozói egy-egy keresztállítással kísérelték meg az emlékezést a délvidéki temetőkben és a tömegsírok feltételezett helyein. De a rákövetkező napokban az emlékezés e szerény jelei közül ismeretlenek sokat ledöntöttek, tönkretettek.

Ötven évnek kellett eltelnie, hogy a téglagyár gödrében méltó emléket állíthassanak fel az ártatlanul lemészárolt áldozatoknak. Végül 1994 november 2-án felavathatták az első emlékművet a Vajdaságban. Azóta egy félreeső temető félreeső szegletében áll a „Vergődő madár", a törött szárnyú turulmadarat ábrázoló szobor, az ún. „felszabadulás" magyar áldozatainak emlékére állított emlékmű. Természetesen már felállítása sem volt problémamentes. Maga a helyszín is bizonyítja, hogy a hatalom nem nézte jó szemmel. Az emlékmű megépítéséhez is nagy bátorság kellett. Az emberek féltek, de éreztek magukban annyi erőt, hogy véghezvigyék, amit elterveztek. A nemzeti összefogás, az összetartozás akkor nagyon erősen megvolt bennük, ezért is járhattak sikerrel.

A „Törött szárnyú turulmadár”, Horváth Lehel építőmérnök és Kalmár Ferenc szobrászművész alkotása a Zentai úti temetőben a megtorlás 130 áldozatának állít emléket. Utolsó képünkön mester és alkotása látható.

2013 októberében a 350 kilós bronzszobrot „ellopták". Félévnyi nyomozás után a rendőrség feladta a kutatást, mondván, hogy a szobrot nagy valószínűséggel már beolvasztották(?!) A helyzet megoldására a szabadkai önkormányzat egy versenypályázatot hirdetett meg. De a pályázatra hiába jelentkezett a szabadkai Antal-öntöde, - az előző szobrot is Antal Mihály öntőmester készítette - hiába a közbeszerzési összeg alatti árajánlat, helyettük mégis bizarr módon belgrádi szerb öntöde és belgrádi szerb művész készíthette el az új szobrot. Képünk a 2014. október 21-én helyére került új szobrot mutatja.

Szabadka

Városi könyvtár

Szabadka talán második legjelentősebb szimbóluma a Városi Könyvtár. A pazarul díszített neobarokk épület eredetileg közadakozásból Nemzeti Kaszinónak épült Raichle J. Ferenc tervei szerint 1895/96-ban. A két Atlasz nem igazolt források szerint Telcs Ede ismert szobrász munkái.

Szabadka

Városháza

A Lechner-tanítványok, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1908-1910 között épült a késői magyar szecesszió remeke, a szabadkai városháza. További két évig tartott a belső tér kialakítása. A Zsolnay-kerámiák, a bútorok, az ötvösmunkák önmagukban is valóságos műremekek. Az épület pompája jelzi, hogy milyen nagy és gazdag is lehetett egykoron Észak-Bácska fővárosa. Legszebb terme a díszterem, ahol Róth Miksa üvegképein Árpád fejedelemtől kiindulva megelevenedik a magyar történelem. Falain a magyar történelem olyan ismert alakjai láthatóak, mint Szent István és Szent László vagy éppen Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos. (Őket látjuk az utolsó képen). A trianoni békeszerződés után az új jugoszláv hatalom nem nézte jó szívvel a magyar királyokat, ezért hol eltávolították, hol eltakarták őket. Tito mikor meghallotta, hogy a takarás mögött a magyar királyokat ábrázoló vitrázsokban van, a következőket mondta: „Jaj annak a pártnak, amely üvegkirályoktól retteg.” Ezután 1977. június 26-tól a vitrázsok újra teljes fényükben pompáznak a Díszteremben.

A városháza rendjét a lépcsőknél két turul őrzi.

Székelykeve

A magyar nyelv legdélebbi bástyája, Székelykeve temetőjének bejárata, a település nevéhez és eredetéhez illő székelykapuval és a magyarság szimbólumával, a turullal díszített emlékművel.

A település mai lakóinak többsége az 1883-1886 között öt bukovinai székely faluból áttelepültek leszármazottja.

Szilágyi

Az örök magyar reménykedés szimbóluma

Az 1942 tavaszán, az első világháborúban elesett 58 katona emlékére a falu Turul emlékművet állított, melyet 2 év után, 1944-ben brutálisan megcsonkítottak. De a helyiek a szobor emlékét, darabjait, újrafölállításának reményét évtizedeken keresztül negőrizték.

2022. március 26-án visszaszállt Szilágyira a Turul. Az első felszentelés 80.-ik évfordulóján Magyarország Kormánya, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és a helyi, továbbá a Szilágyiról elszármazott lakosok támogatásával a Szent István király templom kertjében újból felállították az eredetivel megegyező szobrot, Mrákovics Péter, zombori akadémikus szobrász alkotását.

Az avató ünnepségen Pásztor István hangsúlyozta: „Az emberi végtisztesség megadása vezette a szilágyiakat arra, hogy ezt a szobrot felállítsák, hogy örök mementót állítsanak, nemcsak az ötvennyolc embernek, aki az első világháborúban az életét adta a hazáért, hanem az örök magyar reménykedésnek és kapaszkodásnak is. Az emlékművön szereplő Szózat kezdő sorainak parancsszavai: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar”, kötnek bennünket igazából össze. A nyelven, a kultúrán, a zenén, a népviseleten kívül, a fölött szimbolikus értelemben, misztikus értelemben ez a mondat az a kötés, amely szétszakíthatatlan, amely minden nehézséget túlél, amely mint a búvópatak, újra és újra föltör, amelyik áldozatvállalásra kényszeríti, belső kényszerként az embert."

Temesvár

homlokzatdíszítmény

A XI-XII. század környékén kialakult Temesvár Temes megye székhelye és a történelmi Bánság legjelentősebb városa. A város központjához közeli Széchenyi palota tető részét két turul is díszíti.

Temesvár

A Mária királynőről elnevezett park (korábban Városliget) monumentális bejáratát is két turul őrzi. Az építész Székely László volt.

De ki is volt Mária királynő? Számunkra, magyarok számára sajnos nagyon is nevezetes királynő volt, keményen hozzájárult sorsunk alakulásához. "Nagy” Mária 1875-ben, Alfréd brit királyi és edinburgh-i herceg, valamint Marija Alekszandrovna orosz nagyhercegnő legidősebb leányaként született.

Nevezetes pedig arról lett, hogy házassága révén 1914. október 10-én román királynő lett. A világháború miatt elmaradt koronázásért bőségesen kárpótolta magát Versailles-ben. Latba vetve egyéni vonzerejének teljes arzenálját, diplomáciai ügyességét, személyesen is hozzájárult a határok alakításához. És bár nyilván nem rajta múlt (akkor Románia még nagyobb lett volna!), közbenjárásának köszönhetően Románia megszerezte Erdélyt, Besszarábiát, illetve Bukovina és a Bánság egyes részeit.

Tóthfalu

48-as emlékmű

A Szabadka közelében lévő kedves, barátságos magyarok lakta falu Tóthfalu a XX. század első évtizedében alakult. Tóth József földbirtokos, a magyar Országgyűlés képviselője birtoka egy részét házhelyekként kiosztotta napszámosainak és egyéb föld nélküli lakosoknak. 1902-1909 között felépíttette a falu templomát.

A Délvidéket elfoglaló szerb állam minden eszközzel igyekezett eltüntetni, kivándorlásra kényszeríteni a 20 éve még félmilliós, mára már csaknem megfeleződött délvidéki magyarságot. Az elmúlt évtizedekben egyebek mellett módszeresen elpusztították a Délvidék turulszobrait. A szobrok egy másik részét a magyarok maguk rejtették el. (Lásd pl. Gombos)

2005. március 12-én megtört a jég, s nem kis részben Utasi Jenő atya áldozatos munkájának köszönhetően újra áll egy turulszobor a községben. A templom előtt álló szobor Ambrus Imre törökbecsei fiatal szobrászművész munkája, mely az 1848-49-es magyar szabadságharcnak állít méltó emléket. A talpazatot Bálint Ottó készítette.

Újbezdán

világháborús emlékmű

Az emlékmű alsó részén található táblákon a két világháború és a honvédő háború újbezdáni hősi halottainak névsora található. 2006-ban anyaországi támogatásból újították fel.

Újmosnica

világháborús emlékmű

A település a történelmi Bánság régió része, a trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye központi járásához tartozott. Valamikor az 1920-as években állították az emlékművet Az I. világháború helyi áldozatainak emlékére. Alkotója Granofsky A. temesvári kőfaragó mester.

Öt, csökkenő méretű betonlépcsőn helyezkedik el a különböző méretű tömbökből álló, felfelé elkeskenyedő, fekete gránitból készült obeliszk. Csúcsán egy fehér márványtömbön kiterjesztett szárnyú turulmadár áll karmai között karddal.

A turulmadárnak itt is kalandos sorsa volt. Első eltávolításának idejét nem tudjuk. 1995. május 8-án háromszáz ember jelenlétében újra felállították a Luigi Varga István temesvári szobrászművész által készített turult. Ekkor vésték rá a második világháborúban elesettek nevét is. 2000-ben a madarat újra leverték, majd 2001 márciusában újraállították.

Újszentes

világháborús emlékmű

Újvidék

világháborús emlékmű

Az egykor szebb napokat látott csonka turul-szobor. Az első világháborúban elesett katonák számára létesített katonatemető központi emlékműveként állították.