A Víz Világnapja - A Turulmadár nyomán

A Víz Világnapját minden évben március 22-én ünnepeljük, melyről az ENSZ 47. közgyűlése 1992-ben döntött Dublinban.

A világnap célja az, hogy felhívja a világ figyelmét: bolygónk édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás.

Unos-untalan halljuk az elcsépelt mondatot: Víz nélkül nincs élet. A víznek megvannak azok a tulajdonságai, amik lehetővé teszik, hogy megjelenjen és fennmaradjon az élet. Az élet jelenlétéhez folyékony halmazállapotú vízre van szükség, mert az élőlényekben létrejövő minden ma ismert biokémiai folyamat vizes környezetben tud létrejönni.

Bolygónk lételeme a víz. Nem véletlenül nevezzük kék bolygónak, hiszen nagy részét (több mint 70%-át) víz borítja: óceánok, tengerek, tavak, folyók. De ennek csupán kb. 2,5% -a az édesvíz. A felmelegedés és a környezetszennyezés következtében bolygónk édesvízkészlete vészesen fogy! A gleccsereket és a havat leszámítva bolygónk édesvízkészletének 98% -a felszín alatti víz, ezért a felszín alatti vizek (pl. Magyarország ivóvízellátásának több mint 95%-a) védelme különösen fontos.

Tisztaságának megőrzése érdekében jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk a környezetünk védelmére is. A víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket, természetesnek vesszük, hogy a jó minőségű ivóvíz a kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll. Emiatt sokszor nem úgy bánunk vele, mint ahogyan azt megérdemelné. Gyakran pazaroljuk, nem vigyázunk környezetünkre, ezáltal felszíni és felszín alatti vizeinket szennyezzük. Sajnos beláthatatlan következményekkel járhat, ha rövidesen nem változtatunk ezen a magatartáson. Jelenünk és az eljövendő generációk sorsa múlhat azon, hogy miképp gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. Ma már hazánkban is egyre nagyobb gondot fordítunk a környezetvédelemre, számos településen szelektíven gyűjtik és szállítják el a hulladékot, illetve folyamatosan nő a csatornahálózatra rákötött ingatlanok száma is. A környezettudatos nevelésnek köszönhetően érezhetően változik szemléletmódunk, és vízzel kapcsolatos attitűdünk is.

Minden évben más jelmondat jegyében zajlik a megemlékezés létünk nélkülözhetetlen eleméről.

2004-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz és katasztrófa”
2005-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz az életért”
2006-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz és kultúra”
2007-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Küzdelem a vízhiánnyal”
2008-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz, Egészség, Élet”
2009-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Határon átfolyó vizek. Közös lehetőségek”
2010-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Tiszta vizet az egészséges világért”;
2011-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz a városokért”
2012-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „A világ szomjas, mert mi éhesek vagyunk.”
2013-ban a rendezvénysorozat jelmondata: „2013 - A nemzetközi vízügyi együttműködés éve! -Jusson a Földön mindenkinek tiszta ivóvíz!”
2014-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz és energia”
2015-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz és fenntartható fejlődés”
2016-ban a rendezvénysorozat jelmondata: „Vizek és mesterségek"
2017-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Szennyvizek? Tiszta vizet!”
2018-ban a rendezvénysorozat jelmondata: „Védd természetesen!"
2019-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Vizet mindenkinek!"
2020-ban a rendezvénysorozat jelmondata: „Mindenkinek van feladata”
2021-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „A víz érték! Becsüld meg!”
2022-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Láthatóvá tenni a láthatatlant!”
2023-ban a rendezvénysorozat jelmondata: „Sürgetett változás"
2024-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Víz a békéért"
2025-ben a rendezvénysorozat jelmondata: „Őrizzük meg gleccsereinket!”

A 2018-as jelmondat: 'VÉDD TERMÉSZETESEN!'

Elég nehéz nem tudatában lenni annak, hogy mennyire meghatározó életünkben a víz. De mivel a víz annyira hétköznapi, íztelen és színtelen, így sok ember nincs tisztában azzal, hogy milyen szokatlan kémiai és fizikai tulajdonságai vannak. Ízelítőül csak néhány példa ennek megerősítésére:

A vizet gyakran emlegetik úgy, mint „univerzális oldószer”, mivel rengeteg különböző anyagot képes oldani. A víz e tulajdonsága teszi lehetővé, hogy testünk sejtjeihez eljussanak a tápanyagok és a víz elszállítsa a salakanyagokat is a sejtektől. A víz kiveszi a részét a szervezetben lejátszódó kémiai reakciókból is, sőt e nélkül a közeg nélkül sok reakció le sem tudna játszódni. A szervezetben a víz például az olyan bomlási reakciókban nélkülözhetetlen, mint a szénhidrátok és proteinek lebomlása az emésztés folyamán.

Az emberi szervezet számára ez azért fontos, mert csökkenti a súrlódást a mozgó felületek között. Ez létfontosságú a test jó néhány különböző területén. Különösen fontos a mellkasi és hasi üregekben, ahol az olyan szervek, mint a szív és a tüdő és az emésztési rendszer szervei közel helyezkednek el és kissé csúszkálnak egymáson, ahogy a test mozog. Az ízületeknél, ahol a csontok és ínszalagok súrlódnak, mindennek gördülékenyen kell mozognia, amihez szintén nélkülözhetetlen a víz.

A víznek nagyon nagy a hő elnyelő kapacitása, anélkül, hogy a saját hőmérséklete sokat emelkedne. A víz hőmérsékletének megemeléséhez, más oldószerekkel összehasonlítva sokkal nagyobb energia befektetésre van szükség. Más anyagokkal összehasonlítva a víz sokkal több hőenergiát képes elnyelni és kiengedni, miközben a saját hőmérsékletét csak kis mértékben változtatja. Mivel az emberi test nagy részét víz teszi ki, így a test képes megbirkózni különböző környezeti hőmérsékletekkel és a testhőmérsékletet egy kényelmes és biztonságos tartományban tudja tartani.

A víznek, más anyagokkal összehasonlítva sokkal több hőenergiára van szüksége ahhoz, hogy a párolgás megkezdődjön. Ezért van az, hogy a bőr felszínéről elpárolgó víz, azaz izzadság, nagyon hatékony eszköz arra, hogy a testet hidegen tartsa, mert meglehetősen nagy mennyiségű hő távozik a testből, ahogy az izzadság elpárolog.

A víz nemcsak életünk, hanem hagyományaink, szokásaink része is. Népszokásaink között gyakran felbukkan a víz szerepe: gondoljunk csak a húsvéti locsolkodásra, a varázserővel rendelkező „karácsonyi aranyvíz”-re, a búcsújárás katartikus szokásaira. Népmeséink visszatérő motívuma az élet, a halhatatlanság vizének keresése. De meg kell emlékeznünk történeti mondáinkról (Pl. Szent László vizet fakaszt), a népköltészet olyan tündéreiről, mint Tündér Ilona. Népdalaink gyakran kezdődnek természeti képpel („Tavaszi szél vizet áraszt…”) Megszámlálhatatlanul sok népdalunk idézi vizeinket, a Dunát, a Tiszát, vagy éppen a Balatont.

Március 22-e jó alkalmat teremt arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének. Ne feledjük, a vízkincset nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön!

Szabó Lőrinc: Egy pohár víz