Október 20. - Szent Vendel

Sümeg határában álló szobra magyar pásztoröltözetben
Sümeg határában álló szobra magyar pásztoröltözetben

A legendák szerint a 7. században élt Vendel skót királyfi korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának. Apja ezt nem nézte jó szemmel, s hogy elvonja fiát a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. Elhatározta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Hat magához hasonló ifjúval indult útnak. Rómába még megérkeztek, de a szentföldi útról a háborús hírek miatt le kellett mondaniuk. Vendel társaival elindult hazafelé. Az erdő csendjében élték a remeteséghez hasonló életüket, miközben koldultak. Egy földesúr megfeddte koldulása miatt, amit munkakerülésként azonosított, ezért Vendel elvállalta jószágai legeltetését.

A földesúr csak egy csoda révén értette meg Vendel remeteség utáni vágyát, az egyedüllét értelmét. Szent életmódjának híre terjedt, számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül közössége akkorára nőtt, hogy a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Halála után azon a helyen temették el, ahol remetekunyhója állt. Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, és hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált . A pásztorok védőszentjükként tisztelik. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városa.

Szent Vendel állatok között, pásztorkunyhó előtt. Tükörkép a Néprajzi Múzeumban
Szent Vendel állatok között, pásztorkunyhó előtt. Tükörkép a Néprajzi Múzeumban

Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda – vágtában hajtva lovát – hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak.

A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába. Közülük kb. 160 zarándokhely is.

Kultusza hazánkban a 18. század óta terjed. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahová az 1755. évi marhavész idején, október 20-án körmenetet is vezetett. Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak: gyakran szerepel üvegképeken is. A jászok és a kunok annyira sajátjuknak érzik őt, hogy legelőiken magyar juhászként: ingben, gatyában, dolmányban, cifraszűrben, tarisznyával, zsírral letapasztott hajjal, vagy széles karimájú juhászkalappal tűnik fel a szobra. S a nagy emlékezet azt is tartja, hogy odavaló juhászember volt.

A jászberényi Szent Vendel szobor
A jászberényi Szent Vendel szobor

Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szent Vendel napját ugyancsak számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől. Göcsejben Szent Vendel napján nem fogták be a szarvasmarhát, hogy kár ne essék bennük. Csornán Szent Vendel tiszteletére mondatott mise után hazavitt szenteltvizet a jószág ivóvizébe öntötték, hogy Vendel minden bajtól megóvja az állatokat. A jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. A Vendel-kultusz nyomait Nyugat és Közép Európában is megtaláljuk; ezek általában marhavész elleni védekezésre, az őszi beterelésre, a pásztorszegődtetésekre utalnak.

A magyarországi Vendel-kultusz egyik jellegzetes vidéke a Jászság. A vidék sajátos színfoltjai, szemet gyönyörködtető ékességei a települések határában álló Szent Vendel szobrok, hiteles emlékei egy letűnt paraszti kultúrának. A Jászföld 18 településén napjainkban is 13 Szent Vendel szobrot találhatunk. Népies megjelenésükkel, naiv bájukkal méltán vonják magukra az ide látogatók figyelmét. Egyik ismert példája a jászberényi Vendel szobor. A romantikus talapzaton Szent Vendel színesre festett szobra áll a jászsági pásztorok jellegzetes viseletében: vászoningben, gatyában, subában és széles karimájú kalapban, vállára akasztott tarisznyával, kulaccsal, kezében pásztorbottal. A lábánál két oldalt fekvő birkák, egy anyajuh és egy kos.

Ereklyéit St. Wendelin városa, egyúttal híres búcsújáróhely, a Saar-vidék szakrális súlypontja őrzi.