Vásárhelyi Pál


„Mértem az országot, vizeinek kísérve futását,
És utat a csüggő sziklafalakba törék.
Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell,
Amint megszületém, mérve lőn a kicsi föld.

Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat?
Eljön-e a délbáb tündér palotáival álmom
Képeihez, szebbnek festeni a honi tért?
Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné
Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót."

(Vörösmarty Mihály: Vásárhelyi Pál sírkövére)

Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. március 25. - Pest, 1846. április 8.) vízépítő mérnök, a hazai vízimérnöki tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nevéhez fűződik a Vaskapu-szabályozás és a Tisza-szabályozás tervének kidolgozása.

A Körös szabályozásának terve
A Körös szabályozásának terve

Vásárhelyi Pál nagy múltú, székely eredetű, kézdivásárhelyi nemesi családból származott. 1795. március 25-én született a Hernád folyó északi oldalán, Szepesolasziban (ma Spisské Vlachy, Szlovákia). Édesapja Vásárhelyi Mátyás evangélikus kántortanító volt, édesanyja Téglásy-Bekk Mária. Pál kilencéves koráig a szülői háznál nevelkedett. Miután a család 1804-ben Miskolcra költözött, az ottani algimnázium tanulója lett. Eperjesen filozófiát tanult, de már ekkor is a mérnöki pálya vonzotta.

1814-ben Losonczy József, Borsod vármegye mérnöke mellett vállalt segédi munkát. A kétéves mérnöki gyakorlat után, mint ösztöndíjas hallgató került a pesti egyetemen szervezett Mérnöki Intézetbe. Az Institutum Geometricum kétéves tanfolyamán minden elméleti és gyakorlati tantárgyból kitűnő minősítést kapott. Nevezetes tanárai közé tartozott Schmidt György és Tomtsányi Ádám. Az első évben úrbéri és erdőmérésekkel foglalkozott, majd a Tisza és Körös - Berettyó folyók vízrajzi felmérésében vett részt napidíjas mérnökként. Itt jó alapokat szerzett a későbbi nagy munkákhoz. A következő esztendőtől Zemplén és Veszprém vármegyékben vállalt úrbéri és erdőmérnöki feladatokat. Tanulmányait jeles eredménnyel végezte és 1816. november 30-án megkapta mérnöki oklevelét.

A XIX. század elején az élénkülő áruforgalom, az egyre jelentősebbé váló gabonaszállítás mellett az első gőzhajózási kísérletek is sürgették a folyók szabályozásának megkezdését. Folyóink egységes felmérését 1817-ben határozták el. Ez kijelölte Vásárhelyi egész pályafutását. 1819. március 12-én kezdte meg a Vízi és Építészeti Főigazgatóság nagyváradi mérnöki hivatalának napidíjas mérnökeként a Tisza és a Körösök vízrajzi térképészeti munkálatait.

Duna mappáció
Duna mappáció

Huszonhatodik születésnapján, feleségül vette Szentmiklósy Sebők Máriát, a Jász-Kun-Szolnok megyei főorvos leányát. Kiegyensúlyozott, szép családi életet éltek, két gyermekük született.

Első nagy munkája az 1823 márciusában megkezdett Felső-Duna vízrajzi feltérképezése volt, amelyre a Körösökön végzett munkák jó alapot nyújtottak számára. A Duna hajózhatóvá tételén a Széchenyi István gróf által 1825-ben alapított Első Dunai Gőzhajózási Társaság fáradozott. Az előkészületekbe Vásárhelyi is bekapcsolódott. 1826-tól dolgozott a Duna vízrajzi térképezésén, 1829-től már ő irányította a munkálatokat. A Duna-mappáció a Duna vízrajzi felmérése, a folyó szabályozás előtti és alatti állapotát rögzíti. A mappáció lényegét a szintezés, a háromszögelés, térképezés, valamint a hossz- és keresztszelvények felvétele jelentette. A felmérésen több mérnök és térképész is dolgozott. A mappáció eredményét a folyó hajózási célú szabályozásánál, a part menti mocsarak lecsapolásánál és töltések építésénél is felhasználták, illetve felbecsülhetetlen támpontot nyújtott történeti-ökológiai-néprajzi kutatásokhoz.

Addigi tapasztalatai alapján megírta az „Introductio in praxim triangulationis” (Bevezetés a háromszögelés gyakorlatába), valamint az ahhoz kapcsolt „Auflösung einiger wichtigen Aufgaben als Beitrag zum geometrischen Triangulieren” (Adalékul a háromszögelés egyes fontos feladatainak megoldásához) című munkáit. A tudományos igénnyel megírt tanulmány Budán jelent meg 1827-ben. A térképező mérnököknek adott hasznos tanácsokat, hogyan kell a háromszögelési hálózat elkészítésénél - a Földet gömb alakúnak feltételezve - az elsőrendű fixpontokat, valamint a másodrendű pontokat az addig használt számítási módszereknél egyszerűbb eljárással meghatározni. Az „Auflösung ...” német nyelven kiadott munka, az előző tanulmány közvetlen folytatása, amelyben geometriai példákkal és levezetésekkel illusztrálja számítási módszerét.

Elméleti és gyakorlati ismeretei elismeréseként 1829. április 14-től már mint aldunai hajózási mérnök a dunai felméréseket vezette. Irányításával készült el a folyó Pétervárad - Orsova közötti szakaszának, valamint a munkák szempontjából legkritikusabb al-dunai vidéknek vízrajzi felvétele.

A dunai mappációnál szerzett ismeretei alapján 1831-ben nagy feltűnést keltve a Tudományos Gyűjtemény hasábjain megtámadta Beszédes Józsefnek, a kor jeles mérnökének az Al-Duna-szabályozásra vonatkozó elképzeléseit. Ezzel felhívta magára Széchenyi István figyelmét, akit a nádor királyi biztosi minőségben 1833 nyarán bízott meg az Al-Duna-szabályozás végrehajtásával. A feladat elvégzése érdekében Széchenyi - a felsőbb engedélyeket is megszerezve - még ugyanazon év őszén magával vitte Vásárhelyit angliai tanulmányútjára. A víz alatti sziklák eltávolítási módjait tanulmányozták, megismerték és beszerezték a szükséges kotrógépeket, Hollandiában pedig megtekintették a csatornaépítés akkori legmodernebb technikáját. Hazatérésük után Vásárhegyi már csak részben foglalkozott a dunai mappációval. Távollétében a felmérések vezetésével Hieronymi Ottó Ferencet bízták meg. Idejének jelentős részét az al-dunai szabályozási munka terveinek elkészítésére és a munkák irányítására fordította. 1835-ben hivatalosan is felmentették a térképezési munkák vezetése alól. Ebben az esztendőben, szeptember 14-én a nemzeti kultúra előmozdításában szerzett érdemeire tekintettel a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai közé választotta, s e minőségében - Beszédes József után - ő lett az Akadémia második mérnök tagja. A Vaskapunál végzett munkálatok 1837-ben befejeződtek, s Vásárhelyit kinevezték a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnökévé. E feladatkörében a közlekedési célú hazai vízszabályozások egyik legfőbb állami irányítója lett. Tevékenyen részt vett a Rába és mellékfolyói szabályozási terveinek kidolgozásában, valamint a dunai felvételek alapján készített folyórendezési elképzelések kimunkálásában.

Szegedi szobra
Szegedi szobra

Az 1838-as pesti árvíz idején munkatársaival felvételeket készített a jégtorlaszok helyzetéről. A budapesti Duna-szakasz vízviszonyainak beható ismeretére támaszkodva jelentette meg az Athenaeum 1838. évfolyamában „A budapesti állóhíd tárgyában” című tanulmányát, amely egy újabb pesti jeges árvíztől félő laikusok véleményével szemben a tudomány érveit sorakoztatta fel a Lánchíd megépítése érdekében. A budapesti Duna-szakasz szabályozása elkerülhetetlennek látszott, ezért javasolta az Akadémia vezetőinek egy ezzel kapcsolatos pályakérdés kitűzését. Ugyancsak az Athenaeum 1838. évfolyamában adta közre az al-dunai római régiségekről szóló „Traján művei az Aldunán” című írását.

1840-ben tudományos tevékenysége elismeréseként az Akadémia rendes tagjává választotta. Székfoglaló előadását „A Berettyó vízének hajózhatóvá tételéről a Bega vízének példájára” címmel 1840. június 1-jén tartotta meg. Szakírói munkásságának következő darabja egy elméleti tanulmány volt - „A sebesség fokozatáról folyóvizeknél” - amelyben egy konkrét mérési adatsor vizsgálata alapján a folyami vízsebességek mélységi változásait függőleges tengelyű parabolával írta le. A Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben 1845-ben megjelentetett tanulmány a folyófelvételek során végzett vízsebesség mérések eredményeinek kiszámítását kívánta meggyorsítani, azzal a matematikai levezetéssel, amellyel Magyarországon elsőként bebizonyította, hogy a folyó keresztszelvényének egy adott függőlegesében (függélyében) a sebességértékek eloszlása vízszintes tengelyű parabolával írható le.

1841-ben kinevezték hajózási felügyelővé, így szabadabban választhatta meg, mely műszaki kérdésekkel kíván foglalkozni. 1843-ban készítette el egyik legjelentősebb munkáját, a Duna és mellékfolyói tengerszint feletti magasságának meghatározását. Az addig önálló és relatív rendszerekben elvégzett folyómenti szintezéseket összekapcsolta, és az Adriai-tenger szintjéhez viszonyította. Ezzel első ízben valósította meg az Adria szintjére vonatkoztatott egységes országos alapszintet. Az országos alapszint segítségével először lehetett az ország valóságos magassági viszonyait meghatározni. Ezt követően a műszaki gyakorlatban a vízrajzi szintezéseknél nyert és az Adriai-tenger szintjére vonatkoztatott magasságokat Vásárhelyi-féle magasságoknak nevezték.

Síremléke a Kerepesi temetőben
Síremléke a Kerepesi temetőben

Vásárhelyi javasolta az Országgyűlésnek, hogy mindenekelőtt a Duna, Tisza, Száva, Kulpa, Dráva, Mura, Maros és a Vág folyókat kell oly módon szabályozni, hogy abba az ármentesítés (azaz a termőföldeknek az árvíztől való megóvása) is belekerüljön. Az 1840-es évtized elején dúló tiszai árvizek azonban a kijelölt sorrendet alaposan felforgatták. A király Széchenyit nevezte ki a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnökévé, és a Tisza-szabályozás királyi biztosává. A nádor felkérésére Vásárhelyi elkészítette az árvizekkel leginkább sújtott Felső-Tisza vidékének vízszabályozási terveit. Elképzeléseit a Széchenyi által vezetett bizottság elfogadta, a nádor pedig ennek alapján megbízta egy, az egész folyóvölgyre kiterjedő Tisza-szabályozási terv elkészítésével. Vásárhelyi mérnöktársai segítségével 1846. március 25-ére elkészítette az átfogó szabályozási koncepciót, melyet az utókor a Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozási tervként ismer.

A Tisza-szabályozási terv a kortársak között heves vitákat váltott ki, s az egyik ilyen vita alkalmával, amely Pesten, a Tiszavölgyi Társulat választmánya előtt zajlott, Vásárhelyi rosszul lett és még aznap éjjel, 1846. április 8-án elhunyt. „ Ki századokra szóló nagy művek alkotója volt, meghalt szegényen, itt hagyva támasz nélkül rajongva szeretett nejét és gyermekeit, nem hagyva rájuk egyebet nevének fényénél, nagy alkotásai hideg emlékénél.” - méltatták születése századik évfordulóján.