Vak Bottyán János

Bottyán János Dörre Tivadar rajzán
Bottyán János Dörre Tivadar rajzán

„Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt.”
(II. Rákóczi Ferenc fejedelem)

„Élt a honért,
hon ügyét vérrel védé vala váltig"
(Thaly Kálmán)



Vak Bottyán a kuruc mondavilágban:

Bottyán János, közismert nevén Vak Bottyán (Esztergom, 1643? - Tarnaörsi tábor, 1709. szeptember 26. vagy 27.) a kuruccá lett egykori császári ezredes, a török elleni felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére, akinek tehetségét és zsenialitását ellenfelei is elismerték. Hosszú és változatos életében két időszak történelme elevenedett meg. A török kiűzésekor már császári szolgálatban állt, majd Rákóczi dunántúli, csallóközi és Vág menti harcainak lett ő a vezetője.

Végvári vitézből császári ezredes

Kupeczky János követőjének műve Bottyán Jánosról
Kupeczky János követőjének műve Bottyán Jánosról

Bottyán János elszegényedett protestáns kisnemesi családból származott. Életének több fontos szakasza máig sem ismert. Nem tudjuk születési helyét és idejét sem. Tanulmányairól, családi körülményeiről, neveltetéséről is hiányosak ismereteink. Valamikor 1640- 45 között született. Már gyermekéveiben a vág-sellyei jezsuiták nevelték. Az ő birtokaikon vállalt lovászi munkát. Hatásukra áttért a katolikus hitre, amiért apja kitagadta. Ez is hozzájárulhatott, hogy otthagyta az iskolapadot, és már tizenéves korában végvári vitéznek szegődött.

Vágsellye vidéke Esztergom és Érsekújvár között a török hódoltság határterületén feküdt. A végvári katonák feladata a török további terjeszkedésének megakadályozása volt. Az ifjú lovász Bottyán számára egyenes út vezetett a katonai pálya felé. Tanulmányait félbehagyva választotta élethivatásul a török megszállók elleni küzdelmet. Kiváló képességei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. Előbb a vágsellyei lovasság zászlótartója lett, majd kinevezték udvarbírónak. A vág-sellyei végvárban hadnagyi rangot szerzett. Bátorságáról, vitézi tetteiről már ekkor elhíresült.

A fiatal hadnagy 1685-ben Lotaringiai Károly herceg hadseregében szolgálva vett részt Érsekújvár visszavívásában. A leghíresebb róla keringő történet is ehhez kapcsolódik. A legenda szerint fogadásból jobbágynak öltözve belopakodott a 6000 fős őrséggel védett Érsekújvárra, és a török helyőrséget imára szólító müezzint lehajította a mélybe. Ezután lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott a városból. A riasztott őrség Bottyán után vetette magát, de az üldöző törököket a közelben bajtársukra várakozó magyar katonák rövid küzdelemben felkoncolták.

A végvári portyázások után Esztergom 1683-as visszafoglalásában vett részt, ekkor főhadnagyi rangban a várőrség lovassági parancsnoka lett. 1685-ben a várat megvédte Ibrahim budai pasa támadása ellen. 1686-ban a török kézen levő Buda visszafoglalásában tanúsított vitézi tetteiért I. Lipót megerősítette nemességében. Nemesi címerrel jutalmazta, valamint egy ezred és egy esztergomi kúria tulajdonosává tette. Nemesi címere: pajzs alapon egy vár kapuja előtt lovas vitéz látható, a pajzsot növényi levéldíszek fonják körbe, a pajzs fölött egy kardot tartó páncélos vitéz karja, a kard hegyén egy török katona levágott feje. Későbbi festmények Bottyán Jánost legfőbb hadi jelvényével, a "Bottyán fejszéjének" nevezett ezüst baltával ábrázolták.

Igazi katonai tehetség volt, eszes és bátor katona, aki sok bravúrral tüntette ki magát. Katonái rajongva szerették a rájuk figyelő gondoskodásért, igazságosságáért és bátorságáért. 1687-ben zsámbéki alkapitány, majd szegedi várparancsnok.

Bottyán János nemesi címere
Bottyán János nemesi címere

Alezredesi (viceóbesteri) rangban Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alatt harcolt tovább a török megszállók végleges kiűzéséért. 1697-ben Savoyai Jenő herceg főparancsnoksága alatt szolgált. Részt vett a 17. századi törökellenes háborúk egyik legvéresebb ütközetében, a zentai csatában, melyben a keresztény sereg végzetes csapást mért II. Musztafa szultán oszmán seregére. A csatában Vak Bottyán vitézségével a főparancsnok, Savoyai Jenő őszinte elismerését is kivívta.

1689-ben Szerbiában Grahovánál Bottyán döntötte el Badeni Lajos alatt vitéz huszár-rohamával a győzelmet, amiért a vitézségi nagy aranyérmet nyerte 300 aranyat nyomó láncon, melyet kuructábornokként is haláláig viselt. Az egyik csatában megsebesült és elvesztette bal szemét. Ettől kezdve katonái Vak Bottyánnak nevezték.

1696-98-ig Kecskemét, Czegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt. 1697-től pedig Savoyai Jenő parancsnoksága alatt harcol tovább, hadi tetteivel kivívta parancsnoka elismerését. Végül ezredesként, egy magyar lovasezred tulajdonosaként, dicsőségben és anyagiakban egyaránt jelentősen gyarapodva tért vissza Esztergomba, mivel kiábrándítja a császári sereg magyarországi garázdálkodása, a hadvezetés légköre. A szabad királyi város főterén álló házát valószínűleg 1690-es évek második felében építette, 1698-tól biztosan használta.

A spanyol örökösödési háborúban 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre. Beosztása nem ismeretes, csupán egy homályos hadbírósági ügyéről tudnak a krónikák. Valószínűleg ekkortól datálódik szembenállása a császári hadvezetéssel és a királyi udvarral. Az év végén az elfogott Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették. 1703-ban a kurucok ellen vezényelték.

A Fejedelem leghűségesebb és legsikeresebb katonája

Vak Bottyán mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Vak Bottyán mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában

1703-banr II. Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem" zászlót bontott és szabadságharcot hirdetett az önkényeskedő Habsburg-hatalom ellen. A szabadságharc kezdete új fordulatot hozott Bottyán életében és katonai pályájában. Ezredét a felvidéki Zólyomra vezényelték. Amikor Bercsényi kuruc serege megérkezett, az ekkor még császárpárti Vak Bottyán kiüzent a fővezérnek, hogy párbajra hívja ki legvitézebb katonáját. A 23 éves Ocskay László brigadérossal vívott párbaj során mindketten súlyosan megsebesültek. A császári katonaságtól megcsömörlött Bottyán kisebb alkudozások után Bottyán 1703 decemberében feladta Zólyomot, és átállt Rákóczi pártjára. A tapasztalt katonai vezetőkben szűkölködő fejedelem december 10-én írta alá Vak Bottyán tábornoki kinevezését, és még abban a hónapban megtette a dunántúli kuruc seregek főparancsnokának. Erről értesülve a császáriak letartóztatták Vak Bottyánt esztergomi otthonában. Egy dunai naszáddal vitték Bécsbe, hogy árulás vádjával haditörvényszék elé állítsák. A Bécs felé tartó hajón Vak Bottyán hűséges emberei azonban Nyergesújfalu térségében rajta ütöttek, és kiszabadították parancsnokukat.

Vak Bottyán azonnal Rákóczi vinnyei táborába sietett, ahol megerősítette a fejedelemnek fogadott, töretlenül fennálló hűségét. Hamarosan harcban elfoglalja Érsekújvárt a császáriaktól, a vár és vidék főkapitánya lesz. A fejedelem őt és gróf Esterházy Dánielt bízta meg Dunántúl felszabadításával, a császári haderők visszaszorításával. Bár 1704. végén a nagyszombati csata a kuruc seregek vereségével végződött, Vak Bottyán betört Morvaországba, ahonnan nagy zsákmánnyal tért vissza.

1705. májusában Paksnál hidat veretett a Dunán, hogy elfoglalhassa Dunaföldvárt. Terve nem sikerült, mert Esterházy Dániel nem tudta megvédeni a hídfőállást. Ennek ellenére 1705. novemberétől jelentős hadi sikereket ért el Dunántúlon, elfoglalt egy sor erősséget, majd Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét. Rövid idő múlva Sopron bevétele után már az osztrák területeket fenyegette.

1706. szeptemberében visszahódította Esztergomot a császáriaktól. Ettől kezdve seregeinek fő feladata a Nyugat-Felvidék biztosítása volt. A fejedelem 1706-ban kinevezte Dunántúl kormányzójává és megbízta a dunántúli védelem megszervezésével, Rabutin és Heister tábornokok seregeivel szemben. A feladatot kitűnő taktikai érzékkel oldotta meg. Az országrészt oly módon sikerült megtartani az ellenséges túlerővel szemben, hogy seregével a felvidéki bányavárosok ellen fordult, ezzel kényszerítette Heister tábornokot a Dunántúl elhagyására. Így a területet a kuruc csapatok számára sikerült tehermentesítenie. Rákóczi morvaországi hadjárata idején három lovasezreddel biztosította a fősereget. A Vág vidéki harcokban eredményesen hadakozott Stahrendberg tábornok seregeivel szemben, a tábornokot egy portya során foglyul ejtette és Rákóczi főhadiszállására kísértette. Selmecnél személyes bátorsága segítette győzelemre seregét az osztrák túlerővel szemben.

Gyöngyösön, a ferences templom falán lévő emléktáblája
Gyöngyösön, a ferences templom falán lévő emléktáblája

Az 1708. augusztus 3-i trencséni kuruc vereség már a felkelés gyászos végét előlegezte. A kuruc sereg ezután egyre apadt, a vezérek elbizonytalanodtak és keresték a békés megegyezés lehetőségeit a császári udvarral. Egyre több vezér hagyta cserben a szabadságharcot és pártolt át a császári seregekhez. Vak Bottyán mindvégig kitart a fejedelem mellett, hiába próbálta a császári udvar magas jutalom ellenében Rákóczi elárulására bírni. A kuruc sereg által ellenőrzött terület is egyre kisebbre zsugorodott, végül a Felvidék és annak alföldi előtere - többek között Heves megye - maradt a kurucok fennhatósága alatt.

Az agg hadvezért tarnaörsi táborában érte a halál 1709. szeptember 26-án este 8 órakor. Ekkor hatalmas pestis járvány dühöngött országszerte, innen eredt az a legenda, hogy a tábornok pestisben halt meg. Valójában agyhártyagyulladás volt halála oka. Temetése fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette katonai díszpompával zajlott. Hamvait Gyöngyösön, a ferencesek templomának egyik kriptájában helyezték örök nyugalomra. Mégis bizonytalan, hol nyugszik, mert a császáriak bosszúja elől még a holttestét is rejtegetni kellett. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték.

„Egyesek úgy tartják, hogy a temetés után, az éj leple alatt titokban elvitték a holttestet, majd Gyöngyösön a sóház mellett akkor még létező temetőben újratemették, s később, a császári retorziótól való „fenyegetettség” elmúltával visszavitték a templom kriptájába. A másik verzió szerint felesége elvitette, és valahol újratemettette. A harmadik változat szerint az altemplom számos sírhelye a nehéz időkben is megfelelő „inkognitót” biztosított a generális holttestének, így helyben is el tudták rejteni.” (Fekete István: Hol nyugszik Vak Bottyán?)

Mások azt beszélték: nem is halt meg. Hogy halhatott volna meg az, akit még a fegyver sem fog? Mert az járta róla, se golyó, se kard nem tehet kárt benne - hiába borította testét számtalan csata „emléke”. Ha valakiről már életében legendák szólnak, azt halálában sem feledi a nép.

Emléktábla a templom külső falán
Emléktábla a templom külső falán

A magyar függetlenségi harcok történetében megnyilvánuló hadművészet legnagyobb alakjai, a magyar katonai eszmény legkiemelkedőbb megtestesítői között helyezkedik el legendás egyénisége.

Családja

1669-ben feleségül vette Lakatos Juditot, Jósa Pál özvegyét. A házasság révén tekintélyes vagyonra tett szert. Miután az asszony 1706-ban elhunyt, az immár idősödő Bottyán újra nősült. 1707. március 7-én Pápán oltár elé vezette báró Forgách Farkas mindössze 20 év körüli hajadon leányát, Forgách Juliannát. E házasságával élete végén az arisztokrácia is sorai közé fogadta: a Forgách családon kívül gróf Bercsényi Miklóssal is sógorságba került.

A szabad királyi város főterén álló házát valószínűleg 1690-es évek második felében építette, 1698-tól biztosan használta. Bottyán János a királyi városban három házat, sok szőlőt birtokolt és az övé volt egy sörfőzde is, mely a város főútján, a Lőrinc kapu mellett működött. A sörfőzde szomszédságában egy kocsmát is nyitott. Emiatt a várossal folyamatosan perben, állt, hiszen az egyik legfontosabb városi kiváltságot, a nagy nyereséget biztosító kocsmatartást sajátította ki a maga részére. Bottyán János - nem számítva az egyházi nemeseket - Esztergom vármegye leggazdagabb földesura volt. Vagyonát nemcsak a városi ingatlanai, kocsmája alkotta, hanem a párkányi járásban számos zálogbirtoka volt. Az ottani gazdaságában állatokat tartott, gabonát termesztett, melyet Esztergomba szállítva bocsátott áruba, míg az esztergomi szőleiben megtermett borát a felvidéki városokban adta el jó pénzen. Bottyán tőkéjét is jól forgatta, gyakran hitelezett a hivataloknak és magánszemélyeknek egyaránt.

Mindkét házassága gyermektelen maradt. Hatalmas vagyonán özvegye, első feleségének előző házasságából származott, neki mostohagyermekei és -unokái, valamint fogadott örökösei (például Grassalkovich János) osztoztak. Az 1709-ben megözvegyült Forgách Julianna 1711 nyarán nőül ment elhunyt férjének tábornoktársához, báró Palocsay Györgyhöz.

Emlékezete

A Bottyán-palota ma az esztergomi városháza
A Bottyán-palota ma az esztergomi városháza

Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. A Bottyán-palota ma az esztergomi városházának ad otthont.

Emlékét szobrok, közterületek, intézmények nevei őrzik országszerte. Pontos nyughelye a mai napig ismeretlen. A gyöngyösi ferences templom falán lévő márványtábláját Thaly Kálmán, a kuruc-kor történetének legjelesebb kutatója avatta fel a magyar országgyűlés nevében 1907-ben. Lovasszobrát, Mihály Árpád szobrászművész alkotását halálának 260. évfordulóján, 1969-ben emelték a templom mellett. 1955-ben a gyöngyösi gimnázium, majd 1970-ben az ebből kivált szakközépiskola viseli nevét. Pakson gimnáziumot, szülővárosában hidat, utcát, szakközépiskolát, tavat neveztek el róla.

Emlékére Tarnaörsön, az egykori kuruc tábor helyén kopjafát emeltek, amelyet évente szeptember 26-án ünnepi megemlékezés keretében megkoszorúznak.

Helyi hagyomány szerint 1707 októberében egy bakonyszentlászlói forrás vízében gyógyította magát, ahol most emléktáblája van.