Teleki Sámuel Afrika-kutató

„...bátorkodtam a vulkánt az expedíció vezérének tiszteletére, Teleki-vulkánnak elkeresztelni, mert neki tartatott fenn, hogy a sötét világrész ezen legfrissebb tűzhelyéről a világot értesíthesse..."
(Ludwig Höhnel, az útitárs)



Széki gróf Teleki Sámuel, néhol Teleki Samu (Sáromberke, 1845. november 1. - Budapest, 1916. március 10.) felfedező, a leghíresebb magyar Afrika-kutató, fotográfus, országgyűlési képviselő. Ő volt a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el (Rudolf trónörökösről) a Rudolf-tavat és (Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről) a Stefánia-tavat. Dédunokája volt Teleki Sámuel (1739-1822) erdélyi kancellárnak, aki 50 ezer kötetes könyvtárának átadásával megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát, az egyik első magyar közkönyvtárat. Nevét nemcsak a magyar tudományos világ őrzi, de néhány általa először leírt növény, sőt egy vulkán is.

Teleki Sámuel a tekintélyes erdélyi Teleki család református ágának leszármazottja. 1845. november 1-én, a Maros-Torda megyei Sáromberkén született. Dédapja Erdély kancellárja, ötvenezer könyvet számláló gyűjteményét adományozta az országrésznek, ezzel alapítva meg a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A család számos kutatót is adott az országnak, közülük az egyik Teleki Sámuel, aki a családi hagyományokhoz híven a legjobb tanintézetekben tanult. A kiváló képességű ifjú a hírneves debreceni Református Kollégium diákjaként a legkiválóbbak közé tartozott. Az I-VII. osztályt magántanulóként végezte, csak az utolsó, a VIII. tanévet járta a cívis városban. Az érettségi vizsgáit 1863 kitüntetéssel végezte. Innen ment tovább Göttingenbe és Berlinbe. Állam és gazdaság-tudományi szakra iratkozott be, de ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is tanult. Mindezeknek nagy hasznát vette két évtized múlva afrikai útján.

Vizsgái után katonai pályára lépett, 1881-ben huszár őrnagyként szerelt le a honvédségtől. Ezután családja hírneve és befolyása bejuttatta őt a magyar parlamentbe is, ahol 1881-től egészen haláláig képviselőként foglalt helyet. Mint képviselő ismerkedett meg Rudolf trónörökössel. A kitűnő sportember és híres vadász Teleki 1881 őszén meghívta a trónörököst és feleségét (Stefániát, a belga király lányát) a görgényi birtokra medvevadászatra. Az ifjú főherceg és Teleki között elmélyült barátság alakult ki, Rudolf és előkelő kísérete rendszeres vendég lett a nagy vadászatokon.

Höhnel Lajos - A Rudolf és Stefánia tavakhoz. Teleki Sámuel gr. felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítő vidékein
Höhnel Lajos - A Rudolf és Stefánia tavakhoz. Teleki Sámuel gr. felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítő vidékein

1886-ban afrikai expedícióra indult, s elsőnek hatolt be Kelet-Afrika egyenlítői vidékének területeire, ahová előtte fehér ember még nem tette lábát. Expedíciójának okairól folytak a találgatások, legendák és pletykák sora született már Teleki életében is. Vajon mi indíthatta a 41 éves magyar mágnást a nagy kalandra? A legkönnyebb, leginkább magától értetődő válasz lehet, hogy a szenvedélyes, kitűnő vadász vágyott az igazi nagyvadak elejtésére, fantáziáját pedig izgatta a Kelet-Afrikában még felfedezésre váró ismeretlen fehér folt. Miért ne lehetne a kettőt összekapcsolni? Könnyen lehet, hogy a Rudolf főherceggel való baráti kapcsolat segítette a gondolat megszületését, hiszen a Bécsi és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnökét is foglalkoztathatta az ismeretlen vidék felfedezése. Mindenesetre osztrák főhercegi címe is közrejátszhatott olyan pletykák születésében, hogy a Monarchia gyarmatosítási kísérlete húzódik meg az expedíció mögött. Jóval profánabb magyarázat, hogy Teleki és a főherceg feleségének bizalmas kapcsolata szolgáltatott okot az utazáshoz. De felmerült az is, hogy a bécsi udvar akarta eltávolítani Rudolf mellől Telekit, nehogy a főherceg túlságosan is megkedveljen egy „magyart.”

Annyit azért tudunk, hogy 1886 elején a főherceg révén ismerkedett meg Teleki Ludwig Höhnel tengerésztiszttel, a trónörökös segédtisztjével. Höhnel kiválóan értett a térképezéshez és a földrajzi műszerek kezeléséhez. És vélhetően még ezen a lacromai kiránduláson megszületett az afrikai expedíció végrehajtásának gondolata, Teleki pedig őt választotta útitársul. Szinte azonnal megkezdték a körültekintő felkészülést a nagy útra. Teleki Londonban tudósokkal folytatott megbeszéléseket, könyvtárakban és a British Múzeumban elmélyülten tanulmányozta a korabeli szakirodalmat és térképeket. Felfrissítette geológiai és csillagászati ismereteit, még a szuahéli nyelvvel is behatóan kezdett foglalkozni. Alapvető orvosi és gyógyszertani ismereteket sajátított el. Höhnel az Alpokban hegymászással edzette magát, s erőteljesen gyakorolta a térképezési tudnivalókat.

1886. november 29-én érkeztek meg Zanzibár szigetére, ahol azonnal megkezdték a 3000 kilométeres út szervezését. 1887. február 4-én indultak útnak, tizenhét tonnányi felszereléssel és közel négyszáz emberrel. A rakomány - fegyver, lőszer, élelem, sátrak, ruházat, szerszámok, fotóapparátus, vegyi anyagok mellett - jelentős részét azok az ajándékok tették ki, amelyekkel a helyi törzsek vezetőitől kívántak békét és szabad átvonulást „vásárolni". Az utazás teljes költségét (130 ezer aranykoronát!) Teleki Sámuel viselte, ami bizonyítja: nem a gyarmatosítási szándék, hanem a fölfedezés és a vadászat vágya vitte Afrikába.

Jellemző volt Telekire, hogy amíg lehetett, barátságot kívánt fenntartani a helyi lakosokkal, akik esőcsináló varázslónak tartották. A magyar felfedező most vette igazán hasznát vadásztudományának: szinte egyedül látta el a teljes expedíciót friss hússal. Elefántokat, zebrákat, antilopféléket, orrszarvúkat ejtett el.

Az év közepén érkeztek el a Kilimandzsáró lábához, amit Teleki azonnal meg akart hódítani. Sajnos nem ért fel a csúcsra, 5310 méter után vissza kellett fordulnia. De így is ő volt az első ember volt, aki a forró Afrika földjén megérinthette a havat! A népes sereg a kikuju-törzs területén áthaladva többször is harcba keveredett az őslakosokkal és csak egy véres (büntető) mészárlás után tudta biztosítani csapata védelmét.

Szobra Érden, a Magyar Földrajzi Múzeum szoborparhjában
Szobra Érden, a Magyar Földrajzi Múzeum szoborparhjában

1887 októberében érték el az 5194 m magas Kenya-hegyet, amelyet Teleki szintén meg akart mászni. Itt is az örök hó határáig, 4680 méterig jutott föl.

A Baringo-tótól az ismeretlen területek felé, északnak fordultak és a turkána nép földjén találták meg a Nagira Mwaiten tavat, amelyet Teleki a főherceg tiszteletére Rudolf-tónak (ma Turkana-tó) nevezett el. Höhnel így számolt be a feledhetetlen pillanatokról: „A tájképi szépségek varázsa alatt, amelyek minden oldalról környékezték, hosszabb ideig néma elragadtatásban állottunk egy helyen, embereink is némán, miként mi, bámultak a messzeségbe, míg végre csodálkozásunk hangos kiáltásokban tört ki a tó miatt, melynek tükröző felszíne a távol fekvő látóhatáron az ég kék színével olvadt össze. Ebben a percben összes addigi fáradalmainkat és minden elénk gördülő veszélyt elfelejtettünk, hogy felfedező utunkat siker koronázta..."

Az expedíció tovább folytatta útját és felfedezett egy szintén sós vizű tavat, amelyet Rudolf feleségéről Stefánia-tónak (ma Chew Bahir-tó) kereszteltek. A kietlen környéken csak pár napot töltöttek, majd visszaindultak a Rudolf-tó irányába. A tótól néhány kilométerre egy működő vulkánra találtak, ami ma is Teleki nevét őrzi. Számtalan törzs által lakott területen áthaladva, éhezéstől, fáradságtól megtizedelve érkeztek meg a biztonságot jelentő Mombasa városába 1888. október 24-én.

Teleki sajnos csak egy rövid értekezésben számolt be útjáról a londoni Times magazinban, bővebb ismereteket társa, Höhnel memoárjából szerezhetünk: „Teleki Sámuel gróf útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-88-ban.” A magyar kutató többször járt még Afrikában, ismételten megpróbálta megmászni a Kilimandzsárót, ezúttal is sikertelenül. 1893-ban vadászútra indult Indiába, majd innen indulva Szumátra és Jáva szigetét kereste fel.

Teleki tudományos eredményei

Számos tudományos értékkel gazdagodott a világ Teleki utazásainak köszönhetően. Eltűnt Afrika „fehér foltjainak” jelentős része. Megdőlt az a nézet is, hogy a vulkáni tevékenységet a tengervíz behatolása okozza a forró magmába, hiszen a Teleki-vulkán a kontinens szárazföldi területén található. A kutató útja bebizonyította, hogy nem létezik az úgynevezett Hold-hegység, amelyet a nagy tavak és Abesszínia között feltételeztek abban a korban. Hetvennyolc növény-, három kaméleon- és pókfajt fedeztek fel, köztük két növényfaj Teleki nevét viseli: Senecio telekii, Lobelia telekii.

A vadászeredmények is imponálóak. Teleki Sámuel egymaga 75 orrszarvút, 72 kafferbivalyt, 33 elefántot, több száz antilopot, zebrát és más vadfajt zsákmányolt. Az általuk összegyűjtött növények között 78 faj volt új a tudomány számára.- Számtalan tárgyi emléket hoztak haza Afrikából, ebből 338 a Néprajzi Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Az első néprajzi feldolgozások is ekkor születtek a burkunedzsi, resiat, szuk, turkana törzsről.

Teleki kripta, Sáromberek
Teleki kripta, Sáromberek

Teleki Sámuel neve világszerte ismertté vált. Azon kevés utazónk egyike, akit a tudományos világ is elismert, s a nagy felfedezők közt tartják számon. Tudományos munkájának elismeréseként még az első útról hazafelé, Kairóban tiszteletbeli tagjává választotta a Geográfiai Társaság, majd még számos tudományos társaság választotta tagjává és elhalmozták magas kitüntetésekkel. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. A bécsi udvar „valóságos és titkos tanácsosi” ranggal tüntette ki. A századfordulót követő években több cikluson át tagja volt az országgyűlésnek, kormánypárti képviselőként.

Teleki Sámuel 1916. március 10-én hunyt el Budapesten. Négy nap múlva helyezték végső nyugalomra szülőfalujában, a családi ősi sírboltjában. A koporsóját őrző kriptát a hatvanas években műemlékké nyilvánították. 1989 október 9-én a Magyar Földrajzi Múzeum érdi parkjában tiszteletére bronz mellszobrot állítottak.