Szlávy József

Okányi és érkenézi Szlávy József (Győr, 1818. november 23. - Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8.) magyar ügyvéd, bányamérnök, politikus, több kormány minisztere, 1872-1874 között magyar miniszterelnök, 1894-1896 között a főrendiház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az egyetlen dualizmus-kori magyar politikus, aki a képviselőháznak, majd a főrendiháznak is elnöke volt.

Édesapja századosként szolgált a császári hadseregben, ezért gyermekkorában gyakran kényszerült „vándoréletre”. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1844-ben bányamérnöki oklevelet szerzett Selmecbányán. Karrierjét a budai kamaránál kezdte, 1846-1848 között Buda kamarai titkára volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vett. Kossuth az oravicai bányák élére nevezte ki, megbízva, hogy az üzemeket állítsa át a honvédség felszereléséhez szükséges vas és acélanyag termelésére. Az 1849-es bukás után Oravicabányán maradt, a császáriak csakhamar letartóztatták és öt év börtönre ítélték. Két esztendő után azonban szabadlábra került, és egy időre visszavonult a közélettől.

Szabadulása után Pozsonyban telepedett le és a politikától visszavonultan élt a Magyar Országgyűlés 1861-ik évi újbóli összehívásáig, ekkor ismét aktivizálta magát. Az országgyűlés gyors betiltása után az 1865-ik évi ismételt összehívásáig a közélettől visszavonultan élt. Ekkor Bihar vármegye főispánjává nevezték ki. A Kiegyezést követően az Andrássy-kormány munkájában 1867. március 13-a és 1869. október 21-e között Wenckheim Béla belügyminiszter államtitkáraként vett részt. 1870. május 24-én kinevezték földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek. Tisztségét a Lónyay-kormányban is megtartotta, ahol 1872. február 2-a és 10-e között ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Közben, 1869. október 29-én megkapta a Szent István Rend középkeresztjét. Lónyay Menyhért zavaros üzleti ügyei miatt lemondásra kényszerült, ezután pedig Ferenc József Szlávyt kérte fel a kormányalakításra. Az 1872. december 5-én alakult Szlávy-kabinet nehéz helyzetben vette át a kormányrudat. 1874. március 21-éig volt Magyarország miniszterelnöke, ezalatt ideiglenes jelleggel 1873. december 19-e és 1874. március 21-e között pénzügyminiszter illetve 1872. december 5-e és 15-e között pedig honvédelmi miniszter is volt kormányában. A politikai kényszerpályán mozgó miniszterelnök jószerével súlytalanná vált. Helyzete az 1873. évi gazdasági válsággal még tovább romlott. Neki köszönhetően Magyarország 153 milliós államkölcsönt szerzett a Rotschild-csoporttól, amivel sikerült elérnie, hogy az adósságokat ne az állami tulajdonban álló bányák és kohók eladásából finanszírozzák. Látva a nehézségeket 1874 februárjában lemondott pozíciójáról. Helyét Bittó István, majd 1875 márciusában Wenckheim Béla foglalta el.

Rövid időre ismét visszavonult, de már 1879. április 3-án megválasztották a képviselőház elnökévé. Tisztségéről 1880. április 12-én lemondott, mivel négy nappal korábban, április 8-án kinevezték az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminiszterévé. A Szabadelvű Pártból is kilépett. 1881. október 12-e és november 20-a között a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletét is ellátta. Állásából 1882. június 4-én távozott, érdemeiért még aznap megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét.

1882. november 30-án koronaőr és főrendiházi tag, 1884. június 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja lett. 1885. szeptember 18-án a főrendiház második alelnöki tisztséget bízták rá, majd 1888. január 12-én első alelnök lett. Vay Miklós elnök halálával 1894. szeptember 16-án a főrendiház elnökévé nevezték ki. Szlávy József volt az egyetlen magyar politikus, aki a magyar országgyűlés mindkét házának elnöki pozícióját betöltötte. Megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1896. november 22-én lemondott.

Érdemei elismeréséül királyi méltatásban részesült. A magyar politikusok között egyedüliként volt a képviselőház, majd a felsőház elnöke is. Zsitvaújfalun érte a halál 1900. augusztus 8-án, 81 éves korában.

Emlékezete:

Nevét viseli a Szlávy utca (1899 óta) és a Szlávy köz (1973 óta) Budapest X. kerületében.