Október 13. - Szent Kálmán ír zarándok

Atkár Szent Őrzőangyalok templomának üvegablaka Kopp Ferenc alkotása
Atkár Szent Őrzőangyalok templomának üvegablaka Kopp Ferenc alkotása

Szent Kálmán minden valószínűség szerint ír királyfi volt. Zarándokúton a Szentföld felé (vagy onnan visszatérőben) útközben Stockerauban elfogták. Szokatlan, idegen öltözékével gyanút keltett, nyelvi nehézségei sem segítették helyzetének tisztázását. Kémnek nézték, megkínozták és két rablógyilkossal együtt felakasztották. Halála után, amikor már teste hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle. Ezután is csodák egész sora történt: a száraz ág kirügyezett, a rajta függő test pedig az idő múlásával is épen maradt, sőt ha egy beteg megérintette, az meg is gyógyult. A legenda szerint felakasztott teste 18 hónapig épségben maradt, a madarak, vadak nem bántották, haja, körme kinőtt, az akasztófa pedig ágakat hajtott. Ezt látván a környék ura, Henrik őrgróf úgy döntött, hogy az idegen megérdemli a végtisztességet. Átszállíttatta Melkbe, és ott 1014-ben eltemették az akkor már szentként tisztelt zarándokot. A temetés napja, október 13-a most is az ő ünnepe országszerte, a XVII. század közepéig Kálmán volt Ausztria védőszentje. Sírja csodatévő híre alapján zarándokhellyé vált.

A kreuzensteini kastélyban Bécs mellett ma is őrzik a fát, melyre a hagyomány szerint fölakasztották. Ez a fa biztosan nem az eredeti, azonban a hűséges kegyelet megoldja a mulandóság időcsomóit. Ezt a fát az emlékezet szerint különösen tisztelte VI. Károly és leánya, Mária Terézia.

Tisztelete már 1014. október 13-án elkezdődött, és gyorsan elterjedt Ausztriában, Tirolban, Bajorországban és Magyarországon. Főleg a hegyek között emeltek sok kápolnát tiszteletére. Szent Fridolinnal és Lénárddal együtt a beteg lovak és ökrök védőszentjének tekintették. Október 13-a az említett országok breviáriumaiban és misekönyveiben ünnepnek számított, s a nép szokása volt, hogy állatait Kálmán temploma közelébe hajtotta, hogy részesedjenek áldásában. 1713-ban, mikor járvány pusztított egész Ausztriában, Melk városa Szent Kálmán segítségül hívása után érintetlen maradt.

a melki apátság főkapuja előtti Szent Kálmán szobor
a melki apátság főkapuja előtti Szent Kálmán szobor

Szent István királyunkat tekinthetjük Kálmán legelső magyar tisztelőjének. Ez azért nem is annyira meglepő, ha arra gondolunk, hogy a Bécstől 60 km-re, nyugatra fekvő Melk egyik terén ma is áll egy kőtábla, rajta a város főbb történelmi adataival, közte az alábbi is: 975 Grenzburg der Ungarn (vagyis vára 975-ben magyar határvár volt!).

Az ausztriai krónikák is leírják, hogy Szent Kálmán iránt a magyarok feltűnő érdeklődést tanúsítottak. Holttestét el is vitték Melkből, s „nagy tisztelettel” hosszabb időn át Székesfehérváron őrizték. Bár néhány év - vagy évtized - múltán Kálmán földi maradványait visszavitték Melkbe, a koponyáját állítólag még jó ideig Székesfehérváron tartották. Most is a melki kolostorban nyugszik, abban a sírban, melyet II. Henrik gróf építtetett. Az apátság főkapuja melletti monumentális Szent Kálmán szobrot mutatja képünk.

Hazai tiszteletének korai bizonysága Könyves Kálmán magyar király (1095 - 1116) keresztneve.

A magyar szentek legendáriuma valamilyen félreértés nyomán Skóciai Szent Margit fiának tekinti, akinek így anyja révén köze lehetett a Turul-házhoz. Ám ez időben sehogyan sem stimmel, hiszen Skócia Szent Margit Szent István unokája volt (ezt a rokonságot ugyan többen vitatják, de a kort nem!), így az ő gyermeke semmikép sem halhatott meg a XI. század elején.

Szent Kálmánt nemcsak Ausztriában és Magyarországon tisztelik, de Bajorországban is. Mindenekelőtt a beteg állatok - lovak, ökrök - védőszentjét látják benne, de arról is lehet olvasni egyes krónikákban, hogy ő lenne az akasztottak (!), sőt a hírszerzők (??) patrónusa …