November 30. - Szent András apostol

András apostol Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötte. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást.

Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.

A hagyomány szerint ő evangelizálta Közép Ázsia nomád népeit.

Az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről. Az újszövetségi apokrif iratok, különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország nap égette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. A szkíta emlékezet szerint a magyarság a jóhírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta. Andrást és Fülöpöt máig úgy nevezik, hogy ők „a két szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt.

Szent András 'szkítatérítő' apostol zománcképe a Szent Koronán a keresztpánt és az abroncs találkozásánál
Szent András 'szkítatérítő' apostol zománcképe a Szent Koronán a keresztpánt és az abroncs találkozásánál

Nagy jelentőséget tulajdonított a Bizánci Birodalom annak, hogy éppen ő, Péter apostol bátyja alapította az akkor még jelentéktelen bizánci püspökséget. Nagy Konstantin épített ide nagyvárost, s tette azt a Keletrómai Birodalom székhelyévé. Bizánc birodalmi kereszténységét kezdettől fogva Szent András örökségének tekintette.

Az apostol később Trákiában és Görögországban térített, s mint Patrasz püspöke halt meg 60-ban: keresztre feszíti Aegeasz helytartó, akinek feleségét, Maximillát keresztény hitre térítette. Bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták, keresztre feszítették. A helytartó "X" formájú keresztet (ez az ún. andráskereszt) készíttetett számára, mert a hagyomány szerint Szent András ilyen kereszttel járta a világot és prédikált a hívőknek Krisztus halála után. András boldog örömmel fogadta a keresztet. Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s még ott is Krisztusról prédikált. A legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről. A harmadik napon véget értek kínjai. Így halt Szent András mártír halált a hitéért.

Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr... Aegeasz felesége a szent apostol testét tisztességgel eltemette, Aegeast pedig egy ördög megragadta, és mindenki szeme láttára szörnyethalt.

Mártírhalála a Nürnbergi Krónikában
Mártírhalála a Nürnbergi Krónikában

Legendáriumából egy történet: „Egy nemes ifjú, szülei akarata ellenére, az apostol mellé szegődött, s ezért szülei fölgyújtották azt a házat, melyben az apostollal együtt tartózkodott. Mikor már magasra csapott a láng, a fiú fogott egy kancsót, a benne levő vizet a tűzre loccsantotta, és rögtön eloltotta. Ők pedig ezt mondták: „A mi fiunk varázsló lett!” Amikor pedig föl akartak menni a lépcsőn, annyira elhomályosodott a szemük, hogy egyáltalán nem látták a lépcsőfokokat. Akkor valaki fölkiáltott: „Miért erőlködtök? Hiába kínlódtok! Az Isten harcol értük, és ti nem látjátok! Hagyjátok abba, nehogy rátok szálljon az Isten haragja!” Ezt látván sokan hittek az Úrban, a szülők pedig ötven nap múltán egyazon pillanatban haltak meg."

Szent András ikonográfiai ábrázolása a késő középkor óta tipikusan „andráskereszttel” történik, amelyet vagy átfog, vagy melyre felfeszítik. A legenda szerint a saját kérésére feszítették andráskeresztre, mivel azt mondta, hogy nem méltó a Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítésre.

Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.

Szent András fejereklyéje
Szent András fejereklyéje

Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.

A magyarok körében is nagy tiszteletnek örvendett. Az egykori Magyarországon ezt számos helységnév őrzi, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások. Az utolsó Árpádházi király (III.András 1290-1301) is az ő nevét viselte.

Egy legendás 4. századi ereklyeátvitel értelmében bizonyos Szt. Regulust, aki Patraszból származott és gondoskodott a szent maradványairól, álmában angyal figyelmeztetett, hogy vigye az ereklyék egy részét az általa megjelölt helyre. Így kerültek az ereklyék Skóciába, a mai Saint Andrews-ba, ahol Regulus templomot épített az ereklyék védelmére. Skócia pedig Szent András védnöksége alá helyezte magát. A középkortól kezdve Skócia nemzeti szimbóluma az az x-alakú kereszt, melyre Andrást kifeszítették.

A romániai ortodox egyház zsinata 1997-ben az ország védőszentjének nyilvánított Szent Andrást.

András apostol harcos szentként ismert, ezért keresztjének képét számos lovagrend is címeréül választotta.

Mivel András lett Jézus első tanítványa, a görögök elnevezték Protoclete-nek, illetve az oroszok "Pervozvannij"-nak, azaz „elsőként elhívottnak".