- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Szeptemberi jeles napok
- Székely himnusz
Székelyföld hivatalos himnusza lett a „Székely himnusz"
A 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen Székelyföld hivatalos himnuszának fogadták el a már évtizedek óta ezen a címen elhíresült éneket.
A Székely Himnusz még 1921-ben született. Szerzői Erdélyből Magyarországra települt és itt tanuló fiatalemberek: Csanády György (1895-1952) és Mihalik Kálmán (1896-1922).
Csanády György életre hívója és 25 évig vezetője volt a trianoni döntés után közvetlenül életre hívott Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetnek. Csanády a verset ennek a szervezetnek a „májusi nagyáldozat" névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozójára írta. Nem himnuszt akart alkotni a székely népnek, hiszen volt a székelységnek himnusza. A vers címe nem is tartalmazta a "himnusz" szót, egyszerűen csak „kantátá"-nak nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán 1922-ben és több forrás szerint először ez év május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón a zeneszerző jelenlétében.
Ugyanebben az évben szeptember 6-án a 26 éves Mihalik Kálmán tífuszban meghalt. Sírja Szegeden a Belvárosi Temetőben van. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is” - írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. Mivel a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek.
A világháború elvesztésének, a Monarchia összeomlásának és a történelmi királyi Magyarország szétdarabolásának hatása érződik a magyar költészetben is. Ez az alapja a kor politikai felhangú elégikus költészetének, amely sok rokonságot mutat korábbi hasonló történeti helyzetekkel. Ezt az érzést, ezt a hangulatot ragadja meg sikeresen a Székely himnusz.
Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de az elnyomás elleni tiltakozásul szűk körben, titokban mégis énekelték.
Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették a tanulását, de ekkor még nehéz dallam miatt nem vált általánosan népszerűvé, ahogy a visszafoglalt Észak-Erdélyben sem. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették. Másrészt az ellenállásra fogékony körökben még vonzóbbá tette a dalt. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.
1945 után tiltva volt, de bensőséges rendezvényeken, családi ünnepségeken titokban gyakran rázendítettek. Az évtizedeken keresztül tiltott dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.
És bár a dal nem himnusznak készült, mégis idővel Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált.
Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki, bár ezek közt nem voltak nagyon jelentősek az eltérések. A ma leggyakrabban énekelt változatban a nyolcadik sor "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" változat, míg Csanády György eredeti szövege: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!" Több korabeli kotta illetve hangfelvétel bizonyítja, hogy már a a keletkezését követően ezzel a szöveggel élt a nyolcadik sor.
A Székely himnusz 2022-ben bekerült a Magyar Értéktárba, hivatalosan is kiemelt nemzeti érték lett. Ezen alkalomból Győr városa emlékművet is állított tiszteletére.
A Székely himnuszt az idők folyamán többször is kiegészítették. Egy ilyen átírás következik itt is Papp Gábor tollából. (A betoldás dőlt betűkkel látható.)
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigát
Jussunk e honban, Székely Magyarföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!