Szabó Lőrinc

„Hinni a szépet, lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell hát bízni halálig." -

„Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság."

„Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok."

„Akié a gép, azé az ember!"

„- hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyü végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?"

„Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság."

„A szent, nyomorult, elesett magyar nép,
a magyar időt csak az őrzi meg!"

„Azt szeretem, aki engedi, hogy
legyek nyugodtan az, aki vagyok:
hogy legyek költő, magyar és szabad"

Gáborjáni Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31. - Budapest, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító, a 20. századi magyar líra kivételes tehetsége.

Apja, Szabó Lőrinc mozdonyvezető volt. Apai ágon a család őseit a XVII. századig lehet visszavezetni. A „gáborjáni” előnevet és a nemesi címet a család első ismert őse, Szabó Mihály kapta hadi szolgálataiért 1627-ben Gyulafehérvárott Bethlen Gábor fejedelemtől. Anyja Panyiczky Ilona. A családbak négy gyermeke született, közülük Lőrinc a második.

Szabó Lőrinc elemi iskolai tanulmányait Miskolcon kezdte, majd Balassagyarmaton kezdte. Az elemi negyedik osztályát, majd a gimnázium nyolc osztályát Debrecenben a Református Főgimnáziumban végezte. 1918-ban Debrecenben hadiérettségit tett, majd bevonult katonának. A debreceni tiszti iskola évfolyamelső hallgatójaként hadapród tizedesként gyalogsági kiképzőnek a lugosi tüzérezredhez került. A Monarchia összeomlása után Budapesten beiratkozott a Műegyetemre, majd átiratkozott a bölcsészkar magyar-német-latin szakára.

Verseit elvitte Babits Mihályhoz a Nyugat szerkesztőségébe. Babits hamarosan barátjává fogadta, 1920-1921-ben nála is lakott. A Tanácsköztársaság idején Babits tanársegédje volt, a kommün bukása után, augusztustól szeptember végéig a Magyar Írók Szövetségénél Szabó Dezső titkára volt.

Emléktáblája a Németvölgyi út 16 számú ház falán
Emléktáblája a Németvölgyi út 16 számú ház falán

1921-ben feleségül vette Mikes Lajos leányát, Mikes Lajos szerkesztő, műfordító lányát. E kapcsolat révén került Az Est szerkesztőségébe munkatársnak. 1922-ben jelent meg első kötete (Föld, Erdő, Isten).

1923 április 23-án megszületett leánya, akit családi és baráti társaságban, versekben Kiskláraként említenek. Később Gáborjáni Klára néven ismert színésznő lett. 1929 december 14-én megszületett fia, a versekből ismert Lóci, a későbbi reklámfilm rendező.

1925-ben kezdődött Korzáti Erzsébettel huszonöt évig tartó szerelmi kapcsolata. 1928-1945 között a Magyarország, 1939-1944 között az Új Idők című lapok munkatársa volt. 1931. november 29-én Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Kodolányi Jánossal, Erdélyi Józseffel és Gulyás Pállal Debrecenben részt vett a "nemzedéki irodalmi esten", ettől kezdve a népi írók körébe is sorolták. 1935. április 16-án - az Új Szellemi Front néven ismertté vált kísérlet részeként - ő is megjelent a Gömbös Gyula miniszterelnökkel való találkozón. 1937. március 15-én jelen volt a Márciusi Front megalakulásán. 1938-tól - előbb sajtókíséretek tagjaként, majd kulturális vendégszereplőként - többször járt Németországban, útjáról 1942-ben a Külügyminisztériumnak bizalmas levélben is beszámolt. 1942 novemberében részt vett Lillafüreden az író-katona találkozón, ahol a háborús költészet "esztétikájáról" beszélt.

Többször behívták katonának, 1944. november 13-án főhadnaggyá léptették elő. 1945 elején többször is rendőrségi őrizetbe vették, szeptember 25-én az újságírói igazoló bizottság csak feddéssel igazolta, emiatt publikációs tilalommal sújtották. 1946 októberétől 1949 nyaráig a Válasz költői rovatának szerkesztője volt. 1947-ben Püski Sándor kiadójánál jelent meg Tücsökzene című kötete, decemberben pedig - többek tiltakozása ellenére - felvették az Írószövetségbe.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

1949 után publikálási lehetősége újra megszűnt, így műfordításokból élt. 1950-ben Korzáti Erzsébet öngyilkos lett, az ő emlékére írta A huszonhatodik év szonettjeit. Csak 1956 könyvnapján jelenhetett meg válogatott verseinek gyűjteménye Illyés Gyula tanulmányával. 1956. szeptember 16-án beválasztották az Írószövetség elnökségébe. Október 23-án este Miskolcon volt saját költői estjén Illyés Gyula társaságában. 1956. október 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt írói irányító testületének a tagja lett, az Irodalmi Ujság november 2-i számában Ima a jövőért címmel üdvözölte a forradalmat, és nyolc társával együtt aláírta azt az írói nyilatkozatot, amely a Köztársaság téri tragédia után a forradalom erkölcsi tisztaságáért emelt szót. 1957 márciusában Kossuth-díjat kapott, húsvétkor pedig megjelent A huszonhatodik év című kötete.

Az év októberében Budapesten hunyt el. Október 8-án a Kerepesi temetőben temették nagy állami tiszteletadással. Joó Sándor lelkész, Illyés Gyula, Fodor József, Mihályfi Ernő búcsúztatták. Illyés Gyula, a költőtárs, utolsó évei legjobb barátja így búcsúzott:

„Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudták, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében”.