A speyeri szerződés

Magyarország térképe 1570-ban a speyeri szerződés idején
Magyarország térképe 1570-ban a speyeri szerződés idején

Miksa magyar király és II. János választott magyar király (azaz Szapolyai János) a Rajna menti Speyer városában 1570. augusztus 16-án kötött egyezményt, melyben rendezték a kettészakadt királyság részeinek kölcsönös viszonyát. A speyeri szerződés a korábbi drinápolyi békével együtt jogilag rögzítette a fennálló állapotot. Eszerint II. János Erdély és a Partium princepse, és rögzítette, hogy Erdély a Magyar Korona elidegeníthetetlen része. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem a „három részre szakadást” rögzítették, hanem éppen annak ellenkezőjét.

Előzményei

II. Lajos magyar király eleste után a köznemesi rétegekre támaszkodó Szapolyai János és a Jagellókkal kötött 1515-ös házassági szerződésre hivatkozó Habsburg Ferdinánd hadakozott egymással a magyar trónért. Az ország kettészakadt - és miután az egyesítési kísérlet során kötött kompromisszumokat a felek nem tartották be - a helyzet tartóssá vált. Ez leginkább a törököknek kedvezett, akik hűbéresként tekintettek Magyarországra. Céljuk ugyan Bécs elfoglalása volt, de ha úgy alakult, a magyar területeket is közvetlen irányítás alá vették. A hódoltság 1541-ben, Buda csellel történő elfoglalása után állandósult. Ennek fenntartása érdekében I. Szulejmán Izabella özvegy királynét és a csecsemő János Zsigmondot 10 000 forint évi adó ellenében a török hűbéres keleti királyság trónjára emelte.

I. Miksa magyar és cseh király
I. Miksa magyar és cseh király

Ferdinánd ezután többször is megpróbált ennek a megosztottságnak véget vetni. Előbb azonban a hadereje volt ehhez kevés, fegyveres kísérlete csak további török hódításokat eredményezett. Az 1549-es nyírbátori egyezmény után mindkét országrész elismerte urának Ferdinándot. Seregei bevonultak Erdélybe, meggyilkolták az egyezményt tető alá hozó Fráter Györgyöt, és átvették a tartomány irányítását.

Az egyesített királyság csak átmeneti állapot volt. Ferdinánd erdélyi uralma csak öt évre terjedt ki. Egyrészt nem rendelkezett elég erővel a keleti rész megtartásához, másrészt zsarnoki uralma nagyban hozzájárult, hogy az erdélyiek maguk számolják fel a Habsburg közigazgatást. Ezután másfél évtizedes háborúskodás kezdődött, amit a drinápolyi béke zárt le 1568-ban I. Miksa és II. Szelim között. A megállapodás a választott és a koronás királyt is rákényszerítette a megegyezésre, melynek következtében a német területen fekvő Speyerben megkezdődtek a tárgyalások. A megbízottak által lefolytatott alkuk végül az 1570. augusztus 16-i szerződésben realizálódtak.

Tartalma

Az egyezmény szerint János Zsigmond és utódai Miksát az egész kereszténység fejének és egész Magyarország urának ismerték el. Szapolyai lemondott választott királyi címéről, ami a magyar királyságra támasztott igényeinek alapja volt. Ennek fejében Miksa elismerte uralmát Erdély és a Partium felett, és engedélyezte neki a princeps cím használatát. A princeps (herceg) az erdélyi vajda rangot jelentette, aki a Magyar Királyság egyik tartománya felett gyakorolt nem szuverén fennhatóságot.

A szöveg szerint ezt a területet fiú utódai is öröklik. A család kihalta után újra a Habsburg-háznak lett volna joga princepset kinevezni. Török támadás esetén a két fél kölcsönösen segítséget nyújt egymásnak; János Zsigmond feleségül kapja I. Miksa unokahúgát, Albert bajor herceg leányát, Máriát. János Zsigmond 1570. december 1-jén ratifikálta az egyezményt, Miksa 1571. március 10-én. Az 1571-ben elhunyt János Zsigmond után következő erdélyi fejedelmek is elfogadták az egyezményt, (vagyis mintegy a Bécsben székelő magyar király erdélyi helytartójának minősítették magukat. Ez azonban nem tartotta őket vissza a Habsburgok elleni katonai fellépéstől.) Ugyanakkor.

Következményei

János Zsigmond magyar király és erdélyi fejedelem
János Zsigmond magyar király és erdélyi fejedelem

Minden szerződés annyit ér, amennyi abból a későbbiekben megvalósul. A speyeri szerződés nem bizonyult hosszú életűnek és a lényege - Erdély egyesítése a királyi Magyarországgal - nem vált valóra. Ennek legfőbb oka, hogy János Zsigmond 1571. március 14-én, négy nappal a speyeri szerződés ratifikálását követően, regensburgi német birodalmi gyűlésen elhunyt. Az egyezmény sosem lépett érvénybe. A fejedelmi tanácsosok, akik tudtak róla (Csáky Mihály, Hagymási Kristóf, a Báthoriak, Forgách Ferenc), nem is merték kihirdetni. Erdélyben nem akarták, hogy - a bécsi fejedelemválasztás révén - megismétlődjön Ferdinánd rossz emlékű uralma, a rendek inkább II. Szelim - szabad választásról szóló - athnaméját vették figyelembe, és hamarosan, Báthory István személyében, új vezetőt választottak.

János Zsigmondot ravatalánál Dávid Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója búcsúztatta a dévai várban. Halálával egyben a Szapolyai-család is kihalt. Ez aktuálissá tette az Erdélyi Fejedelemség trónutódlásának kérdését, de a Habsburgok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy szerződésben rögzített jogaiknak a török ellenében érvényt szerezzenek. Az erdélyi rendek török támogatással Báthory Istvánt, Kelet-Magyarország legnagyobb földbirtokosát választották meg fejedelmükké 1571-ben. Így kezdődött Erdély első fénykora.