Semmelweis Ignác, az anyák megmentője

Semmelweis Ignác
Semmelweis Ignác


„Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is a (...) beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere."
(Semmelweis Ignác)

„Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.”
(Mahatma Gandhi)

„Felfedezni annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát és közben arra gondolni, amire senki”
(Dr. Szent-Györgyi Albert)

Semmelweis Ignác Fülöp (Ignaz Philipp) (Buda, 1818. júl. 1. - Bécs, Ausztria, 1865. aug. 13.) orvos, az „anyák megmentője".

Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója, „az anyák megmentője" 1818. július 1-jén született Budán. Engedelmes, éles eszű, vidám gyermek volt. A várbeli katolikus gimnáziumba járt, és a legjobb tanulók közé tartozott. 1835-től a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Két év múlva Bécsben a jogi karra iratkozott be, majd egy év után „szakmát váltott", orvosi tanulmányai mellett eljárt boncolni és elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot is. Sokoldalú érdeklődését mutatta, hogy növénytani értekezéssel doktorált. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival. A gyermekágyi láz kórtanára vonatkozó nézetek már Semmelweis előtt is ismertek voltak. Erre utal az elnevezése, amely 1662-ből, Thomas Willstől származik, de nem ismerték fel a szülészeti higiénia és a szülészeti megelőzés fontosságát. A betegség lényegét félreismerték, így a védekezés hatékony módszerét sem találhatták meg. Mindössze a betegség egy-egy részletének felismerésére korlátozódó megállapításokat tehettek.

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum<br/>Semmelweis Ignác szülőháza
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Semmelweis Ignác szülőháza

Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő nők közül sokkal kevesebben haltak meg így, mint a kórházakban, holott a tudós professzorok helyett csak képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis rádöbbent, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése volt a nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye és a fertőzést az orvos terjeszti. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel - elsősorban klóros vízzel - mossanak kezet. Felfedezésével azonban nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára" és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát. Nagyon illik Semmelweis esetére Szent-györgyi Albert megállapítása: „Felfedezni annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát és közben arra gondolni, amire senki”.

Semmelweis hazánkban elsőként végzett petefészek műtétet. 1851-ben a Rókus kórház főorvosának, majd 1855. július 18-án a szülészet és nőgyógyászat professzorának nevezték ki a Pesti Tudományegyetemen, a vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt. 1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról az Orvosi Hetilapban, és 1861-ben adták ki német nyelven nagyméretű monográfiáját, de még a legkiválóbb orvostanárok közül is csak kevesen fogadták el elveit. Ha valamilyen nagyon bonyolult eljárást dolgozott volna ki vagy gyógyszert állított volna elő, talán több megértést kapott volna. Na de egy kézmosás!?

Szarkofágja a Kerepesi úti temetőben
Szarkofágja a Kerepesi úti temetőben

Az 1848-as forradalomban Semmelweis nemzetőrként vett részt a forradalmi megmozdulásokban és jelentős részt vállalt az eseményekben. 3 fiútestvére is harcolt az osztrákokkal szemben. A világosi fegyverletétel, a forradalom bukása után 1949-től szomorú esztendők szakadtak a magyar nemzetre és rá is. Döntő hatással volt sorsának további alakulására, hogy nem kapott további alkalmazást, elvesztette egzisztenciáját. Főnöke, Klein gáncsoskodásának kíséretében sokak által tanúsított meg nem értésben alkalmazhatta csak felfedezését. Bécset, megaláztatásainak és meg nem értésének színhelyét öt nappal a magántanári oklevél kézbevétele után el is hagyta. 1850 októberében Pestre költözött. Fizetés nélküli főorvosként dolgozott a Rókus kórházban, az önálló szülészeti osztályon. Itt hat évig dolgozott, időközben a pesti egyetem szülészeti tanára lett. Megélhetése érdekében magángyakorlattal is kellett foglalkoznia tudományos munkája mellett.

Elméletét később elfogadta az orvostudomány. Tevékenységét, mely segítette a fertőzés megértését és visszaszorítását, üdvözölte Joseph Lister, a modern antiszepszis atyja is: „A legnagyobb elismeréssel gondolok rá és munkásságára, és örömmel tölt el, hogy végül megkapta a neki kijáró tiszteletet."

Tanainak megtagadói ellen Semmelweis irodalmi offenzívát indított. „Nyitott" leveleket írt, melyeket az Orvosi Hetilap 1861. június 9.-i számában jelentetett meg. Ezt később a gyógyászati szaklap kommentálta. Ezekben Semmelweis főleg öntudatos, megelőző intézkedéseket tűz ki feladatul az orvosok elé a szerencsétlenségek biztos elhárítására. Később a szülészet összes tanárához fordul nyílt levélben. Kilátásba helyezte a levél folytatását de az már nem jelent meg. Az értetlenség, tanításának lekicsinylése és mellőzése, valamint annak tudata, hogy ellenfelei kíméletlenek vele szemben az egyre élesedő vitában azt eredményezte, hogy egészsége és idegei felmondták a szolgálatot. Elhatalmasodott rajta személyiségének rossz oldala, de nem őrült meg, mint ahogyan azt sokáig állították róla.

Az új síremlék és Borsos Miklós: Anya gyermekével c. szobor
Az új síremlék és Borsos Miklós: Anya gyermekével c. szobor

Halálának különös történetét M. Kiss Csaba Czeizel Endréről szóló könyvében olvashatjuk. Professzortársai meg akartak szabadulni a túl sok problémát okozó Semmelweistől. Többszörösen becsapták és akarata és tudta nélkül egy alkalmas pillanatban a bécsi tébolydába vitték. Amikor közölték vele, hogy a budapesti professzorok utalták be, mint őrültet, az erős testalkatú, sportos alkatú büszke ember ki akart törni onnan. Végül hatan győzték le, úgy hogy szó szerint agyonverték. A bécsi verőlegényekben még élt „1848/49 emléke". Négy helyen volt eltörve a bordája, kinyílt a tüdeje, de Semmelweis még így sem halt meg azonnal. Még két heti, kényszerzubbonyban eltöltött szenvedés várt rá, amikor aztán augusztus 13-án vérmérgezésben meghalt. És még ezt a kegyetlenséget is lehetett fokozni, hiszen papot nem hívtak hozzá, temetését a család értesítése nélkül azonnal megtartották. A kényszergyógykezelést kiötlő kollégái is megdöbbentek halálhírén, hiszen ők csak eltávolítani akarták őt, nem megölni. De végül a hallgatás mellett döntöttek, remélve, hogy majd feledésbe merül a dolog. És majdnem igazuk is lett, de hála Silló-Seidl György 56-os „disszidens" orvos - aki nyugdíjas éveit orvostörténelemmel töltötte ki - kutatásainak, az eset mégis napvilágra került!

E szörnyű történet után alakult ki a hivatalos álláspont, mely szerint az utolsó éveiben súlyos idegbajjal küszködő orvos 1865. augusztus 13-án halt meg egy bécsi ideggyógyintézetben, csontvelőgyulladásból eredő szepszisben, vagyis abban a betegségben, amelynek kóroktanát felfedezte. A bécsi kórbonctani intézetben Rokitansky igazgató professzor irányításával felboncolták, majd a schwelzi temetőben temették el. A bécsi intézmény annyira szégyellte a történteket, hogy a halotti jegyzőkönyveket és a boncjegyzőkönyveket egészen 1974-ig nem voltak hajlandóak kiadni.

Szobra Budapesten<br/>Stróbl Alajos alkotása
Szobra Budapesten
Stróbl Alajos alkotása

Halála után 26 évvel a bécsi hatóságok elrendelték a köztemető kiürítését, ekkor került sor Semmelweis Ignác első exhumálására. Ezután a maradványokat hazahozták és 1891. április 17-én a Kerepesi úti temetőben, a korábban elhunyt három gyermekének nyughelyén szűk családi körben, egyszerű halotti ima kíséretében helyezték a sírba.

Majd három évvel később - amikor a hatóságok önálló díszsírba temetését határozták el - megtörtént a második exhumálás. A díszsírhelyen márvány emlékművet és díszes mészkő szarkofágot (Schickedanz Albert és Herczog Fülöp alkotása) is felállítottak.

Semmelweis harmadik exhumálása 1929. november 23-án folyt le, amikor nemcsak a koporsót, hanem magát a márvány síremléket és a mészkő szarkofágot is áthelyezték. Ennek az volt a magyarázata, hogy a sír 30 éves bérleti joga lejárt, s a neves halottakat a „művész-író” parcellába szállították át.

A negyedik exhumálás a család kérésére történt 1963. november 6-án. Ekkor megtörtént a csontok azonosítása. Érdekesség, hogy a Semmelweis Ignác csontjai között egy újszülött és egy félév körüli kisgyermek csontvázához tartozó csontok is voltak, amelyek két gyermekének, az 1858. október 16-án egynapos korában elhunyt Ignác és az 1860. március 15-én négy hónapos korában meghalt Mária csontmaradványainak felelhettek meg. Feltételezések szerint e csontok a Walthier sírboltból végzett nem tudományos jellegű exhumálás során juthattak Semmelweis Ignác koporsójába.

Szobra Chicagóban a világ tíz legnagyobb orvosa között
Szobra Chicagóban a világ tíz legnagyobb orvosa között

Semmelweis Ignác csontjait halálának századik évfordulóján, 1965-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, szülőháza kertjében helyezték örök nyugalomra. Nemzetközi Semmelweis emlékbizottság alakult. Síremléket, szobrot emeltek neki. Könyveket írtak róla. Budai szülőházában ma Orvostörténeti Múzeum működik; nevét a Budapesti Orvostudományi egyetem viseli.

1954-ben helyezték el szobrát Chicagóban a sebészek világszövetségének emlékcsarnokában a világ tíz legnagyobb orvosa között, Louis Pasteur és Wilhelm Conrad Röntgen társaságában. A szobron Semmelweis együtt látható egy általa megmentett anyával, s annak kicsinyével.

Semmelweis összegyűjtött munkáinak előszavában olvashatjuk:

„Semmelweis tanítása maradandó kincsünk. Értéke két körülményben rejlik. Mint tudományos tétel: sziklaszilárdsággal, megdönthetetlenül áll előttünk; mint gyakorlati tétel: százezrek életének vált megtartójává. Az előbbinek a tudományos búvár volt a megteremtője; az utóbbinak szülőanya: szíve volt; ennek vérébe mártotta a tollat is".

Semmelweis Ignác születésére emlékezve ezen a napon tartják hazánkban a Semmelweis-napot, az egészségügyi dolgozók napját.

Forrás: mult-kor.hu; kfki.hu; szentesinfo.hu; papp-szuleszet.hu