Rómer Flóris

„Ha egy 18 éve egészen elütő, gondtalan, sőt kényelmes életet folytató férfiú egy altiszti állás kedvéért otthagyta a biztos tanszéket, hogy teljesen a haza szolgálatának szentelje magát, miért nem ragadnátok meg ti, határozott életpálya nélkül lévő ifjak a legszebb alkalmat arra, hogy jobbat tegyetek, mint nyomorult filiszterek módjára az unalomtól és tétlenségtől megpenészedni.” (Felhívás volt hallgatóimhoz!)

„A honismertetés ezen, eddig járatlan, terén kalauz nélkül indulva, magamnak mintegy utat törve, szerzett tapasztalatimmal másokat hasznosan mulatni, és mulatva tanítni volt főcélom.”

„Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni... Nemes célra törekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erőszak elnyomott."

„Elveimtől, miknek a lelki nyugalom megbecsülhetetlen javait köszönöm, semmi e földön el nem téríthet... Kínozzák a testet, a szellem független marad."



Rómer Flóris Ferenc, (eredeti neve Rammer vagy Rommer) Pozsony, 1815. április 12. - Nagyvárad, 1889. március 18.) régész, művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok. A magyar régészet atyja.

Rómer Flóris 1815. április 15-én született Pozsonyban német anyanyelvű családból, jómódú iparos-szülők gyermekeként. A születési anyakönyv tanúsága szerint a Ferenc Szerafin (Franciscus Seraphicus) keresztneveket kapta. A Flóris nevet fiatal bencés szerzetesként vette fel. Az apa Rómer Ferenc Bécsből vándorolt Pozsonyba, ahol cipészműhelyt és üzletet nyitott. 1810-ben vette feleségül a polgári családból származó Vetser Annát, a hitves révén a városi polgárjogot is elnyerte. A szülők gondosan nevelték három fiukat. Rómer Flóris öccse, Károly iparosként az aranyozó szakmában helyezkedett el. 1848-ban beállt honvédnek, és harcban esett el. Másik öccse, Rómer József Alajos papi pályára került. Magyarkimlei plébánosként hunyt el 1857-ben.

A tanító és tudós

Rabtársa, Tóth Ágoston (volt honvéd ezredes) által készített Rómer portré
Rabtársa, Tóth Ágoston (volt honvéd ezredes) által készített Rómer portré

Rómer Flóris a pozsonyi katolikus gimnázium diákja volt, de az első osztályt a szlovák nyelv elsajátítása végett Trencsénben látogatta, a magyar nyelv elsajátítása végett pedig Tatára került. Szülei papnak szánták, ezért a gimnáziumi tanulmányok után, 1830-ban Benedek-rendi szerzetes lett. 1831-től 1833-ig logikát, etikát, metafizikát, történelmet, irodalmat és természetismeretet tanult a bencések győri filozófiai kurzusain. A következő tanévet a rend bakonybéli tanárképzőjében, a Guzmics Izidor vezette „repititio"-ban töltötte. Rajta kívül Beély Fidél - a pedagógia és diplomatika tanára - hatott a fiatal teológusra. A bakonybéli kolostorban tanulótársa volt Ipolyi Arnold. Az ifjú Rómer ambícióját mutatja, hogy lemásolta az 1530/32-ből való Tihanyi Kódexet. A másolatot Guzmics apát kifejezetten Rómer munkájaként küldte meg az Akadémiának. A bakonybéli év többet jelentett Rómernek tudás-akkumulálásnál - a Bakony szerelmese lett. S egyben a Bakony országosan elismert monográfusa. A hegyvonulat egyik legszebb részét ma is Rómer-kilátónak hívják.

Újoncévét töltötte Pannonhalmán, amikor 1831 tavaszán találkozhatott a magyar tudományos élet akkori vezéralakjával, Kazinczy Ferenccel. aki napokat töltött a főapát vendégeként. A monostor neve is Kazinczyhoz kapcsolódik. Széphalom mintájára kezdték Szent Márton hegyét Pannonhalmának nevezni.

A következő négy éven keresztül papnövendékként Pannonhalmán teológiát hallgatott. Itt részt vett a könyvtár régi írásos emlékeinek a rendezésében és másolásában. A könyvtárban nagy érdeklődéssel kutatta az ősnyomtatványokat: az incunabulumokat, a levéltárban pedig az oklevelekkel, azok írásmódjával: a paleográfiával ismerkedett. Ekkor kezdett publikálni pozsonyi és bécsi magyar és német nyelvű folyóiratokban. Írásait németországi lapok is átvették. A pesti egyetemen tanári képesítést, később bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1838-ban a tihanyi apátságban a Pisky-kódex megjelentetését készítette elő.

Szerzetesi fogadalmat 1836-ban tett. 1838-ban szentelték pappá. A bölcsészeti doktorátus megszerzése (1839) után a győri gimnázium tanára lett. Latint, fizikát és természetrajzot tanított. A könyvek mellett a tapasztalati ismerés fontosságát hangsúlyozta. Szorgalmazta a minél gazdagabb állat- és növénytani szertár létesítését. Minden kínálkozó alkalommal élt, hogy a természet világát növendékeinek a helyszínen mutassa meg. Győri éveiben együtt tanított Czuczor Gergellyel. Szabadidejében, miután feltámadt festői szenvedélye is, a Balaton és a Bakony vadregényes tájait járta, építészettörténeti emlékeit látogatta végig. Győrben a legmodernebb pedagógiai elvek alapján alakította ki a természetrajzi szemléltető szertárat, a jelenlegi győri városi múzeum törzsgyűjteményét. A fiatal Rómer ekkor már ismert volt a hazai tudományos életben, főképpen a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók szakmai ülésein vett részt, de külföldön is számon tartották.

Rómer 1846-ban visszakerült Pozsonyba. Az akadémia természetrajzi tanszékén eltöltött két éve a városi katolikus és evangélikus diákság, az érdeklődők, valamint a fiatal arisztokraták részéről is „nagy méltányolásban részesült”. Személyes varázsa, nyitottsága és műveltsége mellett az alkalmazott módszerek újító jellege gyorsan népszerűvé tette. Magánórákat is vállalt. Tanítványai között találjuk báró Mednyánszky Dénest, a Pozsonyhoz szorosan kötődő gróf Walterskirchen család tagjait, a Pálffy, a Pejacsevics, a Szapáry és az Ürményi grófokat, és számos további pozsonyi, illetve megyebeli család gyermekeit. Sikeres oktatói tevékenységét bizonyította, hogy 1847-ben megbízást kapott József nádor fiának, József főhercegnek a nevelésére. A 14 éves József Károly Lajost Rómer természettudományokra oktatta. Egy életre szóló barátságuk innen datálódott.

Az identitás élménye

A nagyváradi kanonok
A nagyváradi kanonok

A tudomány mellett a reformkori közélet is vonzotta. Élénk figyelemmel kísérte az utolsó rendi országgyűlés tárgyalásait s örömmel köszöntötte a társadalmi átalakulás lehetőségét megteremtő 48-as törvényeket. S amikor e vívmányokat veszedelem fenyegette, Rómer elhagyta tanári katedráját. „A haza parancsolt - előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé, közlegényképpen beálljak". Nevét is magyarosította: „Római" néven harcolta végig a szabadságharcot. Önkéntesként részt vett a schwechati ütközetben, majd tanítványaival együtt Pozsonyban beállt a honvédseregbe. A szabadságharc alatt utász közlegényként, majd bátor tetteinek elismeréseképpen előrehaladva a ranglétrán honvédtisztként (végül századosként) harcolt. Ott volt a váci ütközetben, a tavaszi hadjáratban, Buda ostrománál is kitüntette magát. Amikor századát 1849. augusztus 2-án Debrecennél felmorzsolták, az emigráció mellett döntött, de elfogták és szülővárosába szállították. Pozsonyban a 35 éves Rómert a császári-királyi hadbíróság 8 év várfogságra ítélte. „Nyilvánvaló is, milyen vonzerőt fejtett ki a meggondolatlan és később felizgatott ifjúság körében az a tény, hogy professzoruk a szerzetes-tanár kényelmes sorsát felcserélte a közkatona veszélyekkel és fáradságokkal teli életével.” - olvasható a vádiratban. Bécsben, Olmützben, Brünnben (Spielberg) és Josefstadtban raboskodott, ahol ideje nagy részét továbbképzésének szentelte. (Egyes források szerint az első ítélete kötél általi halál volt.) Visszautasította testvére javaslatát, aki kegyelmi kérvény megírását javasolta neki. „Ám porladjanak itt csontjaim, de azt, amit Te kiengesztelődésnek nevezesz, én pedig a legnagyobb becstelenségnek tartok, többé ne említsd!” „Elveimtől, miknek a lelki nyugalom megbecsülhetetlen javait köszönöm, semmi e földön el nem téríthet... Kínozzák a testet, a szellem független marad." Belső szilárdságát a börtönélet sem ingatta meg. Ügy érezte: „Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni... Nemes célra törekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erőszak elnyomott."

A szabadulást végül Ferenc József és Erzsébet 1854-es házasságkötése hozta el, a jeles esemény alkalmából ő is az amnesztiában részesültek között volt, de Pozsonyban megfigyelés alatt tartották.

Életének ezt az időszakát megpróbáltatások jellemzik: az újrakezdés és az egzisztenciateremtés nehézségei. Tanári jogait nem kapta azonnal vissza, Pannonhalmán, majd Bakonybélben élt, azután pedig néhány évig főúri családoknál nevelősködött. A bencés rend az „eltévedt bárány” vezeklését, az egyház iránti feltétlen lojalitást, visszavonulást követelt. Rendje vezeklésül Bakonybélbe küldte tanítani. Rómer minden követ megmozgatott és mozgósította kapcsolatait, hogy szorongatott helyzetéből kiutat találjon. Elsősorban József főherceghez fordult, akinek az emigráció gondolatát is felvetette.

Életútjának és munkásságának egyik kései (névtelen) értékelője a bakonybéli apátságba való visszavonulását a következőképpen jellemezte: „Csupán tudományszomjában és munkakedvében keresett vigasztalást a szomorú viszonyok között.” Ekkor kutatta földtani szempontból a Bakonyt, megvetette a zirci és pápai állatgyűjtemény alapjait. Végül szülővárosában, József főherceg „titoknokánál és meghatalmazottjánál”, a főhercegi család ügyeinek intézőjénél, Szubovits Antalnál kapott nevelői állást 1854 és 1856 között. Ezt követően a győri bencés gimnáziumban tanított, majd rövid kőszegi, soproni tanítói kitérők után az Erdődyek gyerekei mellett nevelősködött.

A belső feszültség enyhülésével a főapát 1857-ben Kőszegre, pár hónap múlva pedig Győrbe helyezte. A múltjában gazdag város Rómer számára megújulást nyújtott. Helyi vadászok zsákmányaikból gyarapította a gimnázium állatgyűjteményét, de maga is gyűjtött bogarakat, sőt tengeri állatokat is. Növelte ásvány- és növénygyűjteményét, gyarapította éremtárát s megvetette a győri gimnázium régiségtárának alapjait, amiből később kialakult a mai Megyei Múzeum. 1860-ban felvette a kapcsolatot az Amerikában kutató, győri származású Xantus Jánossal, rajta keresztül amerikai gyűjtőkkel és intézményekkel is, hogy állatgyűjteményeiket csere útján egészítsék ki.

Szobra Pozsonyban
Szobra Pozsonyban

A pedagógusi és nevelői tevékenységet azonban mindjobban korlátozónak érezte. Figyelmét a tudomány változatos, éppen akadémiailag intézményesülő diszciplínái - főleg a régészet, a műemlékvédelem, a művészettörténet és a muzeológia - kötötték le. Természettudományos érdeklődése sem lankadt, és egyéb, számára érdekes, mások által figyelemre alig méltatott területek (népművészet, műipar) iránt is érdeklődött.

A vándorapostol útja

Tudományszervező és -népszerűsítő tevékenységének egyik első, fontos állomása a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pozsonyban megszervezett kongresszusa volt 1865-ben. Fontos megjegyezni, hogy támogatta és az Archaeologiai Értesítő hasábjain népszerűsítette a Könyöki József nevével fémjelzett városi múzeumalapító mozgalmat, de nem tekinthető a Pozsonyi Városi Múzeum alapítójának, ahogyan azt gyakran pontatlanul lejegyzik.

Rómer ekkor már Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre mellett a harmadik legkiválóbb hazai régésznek számított. 1861-ben, a magyarországi tudományosság fellegvárává váló Pest-Budára kerülve építette tovább karrierjét (az Akadémia kézirattárának felelőseként, a pesti katolikus főgimnázium tanáraként, a pesti egyetem magántanáraként majd rendes egyetemi tanáraként, a nemzeti múzeum régiségtárának őreként), és a nemzetközi tudományos életbe is bekapcsolódott, például részt vett a nemzetközi ősrégészeti kongresszusokon (1867-ban Párizsban, 1875-ben Stockholmban). Kezdeményezésére ülésezett 1876-ban Budapesten ez a rangos nemzetközi társaság, ezzel is elismerve a magyar régészettudomány tekintélyét és eredményeit.

1868-ban az archeológia tanárává nevezték ki az egyetemen, őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet is oktatott Diákjaival megismertette az európai régészet legújabb eredményeit. Az ő kezdeményezésére és irányításával indult meg Budapesten a magyar régészképzés. 1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatójává nevezték ki.

A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja és a műemlékvédelem kezdeményezőinek egyike volt. Tudományos munkássága 30 önálló kötetben és mintegy 450 közleményben ölt testet. Többkötetes, kiadatlan, saját rajzaival illusztrált naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem becses forrása.

Egykori síremléke a nagyváradi temetőben
Egykori síremléke a nagyváradi temetőben

A szerzetesi kötelék hosszú ideig akadályozta tudósi kibontakozását. Végül 1874-ben Ipolyi Arnold segítségével pápai engedéllyel világi pap lett. Ipolyi az egyházmegyéjébe vette Rómert, aki közben jánosi apát címet is kapott. Négy év múlva pedig - irodalmi és tudományos érdemeiért - megkapta a stallumot, és nagyváradi kanonokságot nyert. Főpapi székhelyét igazi szellemi udvarrá tette. Múzeumot alapított, létrehozta a püspöki palota húszezer kötetes könyvtárát, amelyben haláláig dolgozott. 1889. március 18-án hunyt el. Nekrológjának ismeretlen írója a Vasárnapi Újság hasábjain így búcsúztatta: „Áldás legyen hamvai felett, emlékét soká fogják megőrizni nem csupán érdemes művei, s kegyelettel fogják emlegetni még soká, akiket oly szeretetreméltó modorban tudott arra kötelezni, hogy őt szeressék, becsüljék.”

Rómer Flóris mintegy 30 önálló kötetet és 450 tudományos közleményt publikált, mindez szerteágazó tevékenységének egyértelmű bizonyítéka. Foglalkozott a középkori falképekkel, monográfiát írt a régi Pestről, felkutatta az európai könyvárakban és gyűjteményekben őrzött Corvinákat, értékes megfigyeléseket tett közzé a bronzöntésről, felhasználta a műtárgyfényképezésben rejlő lehetőségeket, javaslatot tett az ipar- és céhtörténeti emlékek megőrzésére és feldolgozására.

Győrben (Borsos Miklós, 1990) és Pozsonyban (Stróbl Alajos, 1907) szobra áll, emléktáblája látható az Aquincumi Múzeum, illetve a kőszegi egykori bencés iskola falán, több városban is utcát neveztek el róla. Nevével a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat emlékérmet alapított, amely a régészek legmagasabb kitüntetése. Születésének 200. évfordulója alkalmából 2015-ben Rómer Flóris-emlékév volt. Pozsonyban 1890 szeptemberében neveztek el utcát Rómer Flórisról. Az utca 1945-ig viselte a nevet.