I. Rákóczi Ferenc

I. Rákóczi Ferenc képe
Sárospatak, vármúzeum

Felsővadászi I. Rákóczi Ferenc (Gyulafehérvár, 1645. február 24. - Zboró, 1676. július 8.) választott erdélyi fejedelem.

1645. február 24-én Gyulafehérváron született II. Rákóczi György fejedelem és Báthory Zsófia egyetlen fiaként. Atyai ágon I. Rákóczi Ferenc igen tekintélyes család sarja: felmenői között erdélyi fejedelmek és felvidéki nagybirtokos főurak találhatók. A Rákóczi család ősei a 16. században az Abaúj megyei Felsővadász községben szereztek birtokot és nemességet. A család hamarosan a Felvidék egyik legjelentősebb famíliájává nőtte ki magát, és a 17. században már az erdélyi politika befolyásos képviselői. Anyja Báthory Zsófia Báthory Gábor fejedelem és Báthory Anna unokahúga volt.

A gyulafehérvári országgyűlés 1652. február 18-án I. Rákóczi Ferencet néhány nappal hetedik születésnapja előtt, még apja életében, Erdély fejedelmévé választotta. A fejedelmi széket azonban sosem foglalhatta el. Ennek fő oka apja Lengyelország ellen indított sikertelen hadjárata volt, ami egyúttal Erdély hanyatlását is elindította.

Az apa, II. Rákóczi György 1648-ban került hatalomra. A tehetséges és ambiciózus fejedelem az I. Rákóczi György által erőssé és szilárddá tett Erdélyre támaszkodva már az európai politika színterén is jelentős szereplő kívánt lenni. Erre a lehetőséget Lengyelország bizonytalan helyzete teremtette meg.

Az 1648-as kozák felkelés által amúgy is meggyengített Lengyelországot 1655-ben megtámadta X. Károly Gusztáv svéd király. Elfoglalta Varsót és Krakkót is, de a protestáns támadók fellépése egyre nagyobb ellenállást váltott ki a katolikus lengyel rendekből. Amikor pedig Oroszország is belépett a háborúba, az egyre szorongatottabb helyzetbe kerülő X. Károly a brandenburgi választófejedelemtől és II. Rákóczi Györgytől is segítséget kért, akinek cserébe a lengyel koronát is felajánlotta. Rákóczi túlbecsülte erejét és tanácsadói lebeszélése és a török Porta tiltása ellenére hadba lépett.

I. Rákóczi Ferenc Tolnai világtörténelmében korabeli kép alapján

Eleinte sikereket ért el, elfoglalta Krakkót, majd Varsót is. Azonban a svéd király országát ért dán támadás miatt kénytelen volt elhagyni a csatamezőt, a magára maradt Rákóczinak végül megalázó feltételekkel kellett békét kötnie. Feladta az elfoglalt területeket és jelentős hadisarcot is fizetett. Seregének nagy része fogságba esett, ő maga csak néhány száz emberével térhetett haza.

A hazatérő II. Rákóczi György helyére az erdélyi országgyűlés török parancsra Rhédey Ferencet választotta meg, de Rákóczi 1658 elején újra elfoglalta a trónt. A török fegyverek árnyékában a rendek októberben Barcsay Ákost választották fejedelemmé. Rákóczi 1659 tavaszán lemondott, de nem sokkal később fegyverrel kísérelte meg trónja visszaszerzését. 1660 májusában a szászfenesi csatában vereséget szenvedett a budai pasától, s június 7-én belehalt sebeibe.

Ilyen előzmények után I. Rákóczi Ferenc már nem tudta a család korábbi hatalmát visszaszerezni. Az Erdélyben uralkodó zavaros viszonyok miatt Báthory Zsófia kiskorú gyermekével magyarországi birtokaikra költözött. A férje kedvéért kálvinista hitre tért Báthory Zsófia 1661 augusztus 15-én fiával együtt rekatolizált. Vallásváltásuk hatással volt a területükön működő sárospataki kollégiumra, nem elhanyagolható módon némi biztonságot is nyújtott a bécsi udvarral szemben.

Élvezve I. Lipót császár bizalmát, 1666. január 1-jén I. Rákóczi Ferenc megkapta Sáros vármegye örökös főispánja címet. Március 1-jén feleségül vette Zrínyi Ilonát. Az esküvő remek alkalmat biztosított a Habsburg politikával elégedetlen főnemesek találkozására. A közöttük megindított szervezkedés Wesselényi-összeesküvés néven került be a történelemkönyvekbe. I. Rákóczi Ferenc is bekapcsolódott és elvállalta a felkelés fővezérségét. 1670-ben fegyverbe hívták a felvidéki nemességet. Rákóczi április 23-án Gombásnál csatát is nyert. Zrínyi és Frangepán Ferenc horvátországi próbálkozását azonban napok alatt elfojtották. Zrínyi Péter elfogatásának hírére Rákóczi letette a fegyvert és kegyelmet kért. A világos célokat ki nem tűző, állandóan marakodó és kalandos terveket szövögető szervezkedés végül kudarcot vallott.

A felső-vadászi Rákóczy-kastély

Zrínyi, Frangepán és Nádasdy - bár ügyükben a rendi országgyűlés lett volna illetékes - különbíróság elé került, amely mindhármukat fej- és jószágvesztésre ítélte, s 1671. április 30-án kivégezték őket. I. Rákóczi Ferenc anyja és a jezsuiták közbenjárására, 400 ezer forint váltságdíj árán megmenekült a büntetéstől. Az összeg Magyarország éves adójának felelt meg ekkor. Rákóczi a váltságdíj megfizetése mellett várainak többségét is kénytelen volt átengedni büntetlensége fejében. Ettől kezdve egészen haláláig semleges próbált maradni a császári csapatok és a bujdosók között zajló harcokban, miközben a bujdosók többször birtokait támadták.

I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona elsőszülött, György nevű fia nem sokkal születése után még csecsemőkorában 1667-ben meghalt. 1672-ben született leányuk, Julianna és 1676-ban második fiuk Ferenc.

Alig pár hónappal második fia születése után, mindössze harmincegy évesen I. Rákóczi Ferenc 1676. július 8-án a makovicai uradalomhoz tartozó Zborón tisztázatlan körülmények között meghalt. Egyes vélemények szerint a bécsi Kamarilla lassú mérgezéssel tette el láb alól a mindvégig rebellisnek tartott magyar főurat, aki „ismeretlen betegségben" hunyt el.

Fényes külsőségek közepette a kassai jezsuita templomban temették el.