Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében

részletek

Márai Sándor a Röpirat a nemzetnevelés ügyében című művét 1942-ben írta. Könyvének mottójául Marcus Aurelius egy gondolatát választotta: „Az emberek egymásnak születtek; oktasd őket vagy viseld el őket!"

A mű ma sem vesztette el időszerűségét, gondolatai némely vonatkozásban mély jövőbelátásról is tanúságot tesznek. Nézzünk ezekből néhányat:

„Népek nagy vizsgájának órájában megmaradni csak az tud, kinek nemcsak joga, hanem ereje is van hozzá.

A világot két erő alakítja: az anyagi hatalom és a szellem. Anyagi hatalmunk viszonylagos. Szellemi szintünk erőt ad ahhoz, hogy olyan feladatokat, melyek nem haladják meg a magyarság képességeinek felső határát, megoldjunk itt a Duna-medencében. De az anyagi hatalom végső értelmében mindig következése a szellemi vezető szerepnek, melyre egy népet kijelölt tehetsége és a sors.

Most, amikor az emberiség egyik legnagyobb sorsfordulatának idejét éljük, meg kell vizsgálnunk önmagunkat, s fel kell készülni arra, hogy az anyagi és szellemi erőinket feltétel és maradék nélkül hazánk megmentésének, megmaradásának, s ezáltal Európa jobb sorsának szolgálatába állítsuk.

.... ezt a civilizációt nemcsak egyéni lángelmék teremtették meg, hanem azok is működtetik....

A civilizáció futószalagja hamarább akad el, mint képzelte e nemzedék: nem elég termelni, alkotni is kell. A korlátlan mennyiségi elv az élet minden területén kezdi hitelét veszteni, általánosan felhangzik a segélykiáltás, mely a minőségi elv érvényét követeli."

„... A legnagyobb szerencsétlenség, mely az emberi fajtát sújthatja a háború, mely kiterjed az egész világra...
A háború nemcsak azért a legnagyobb szerencsétlenség, mert az emberi életek millióit pusztítja el - egy járvány, az időjárás változása is elsöpri emberéletek százezreit -, hanem sokkal inkább az emberi lélek és műveltség területén végzett vészes pusztításai miatt..."

„Aki, rövidlátóan és tunyán, biztonságban hiszi magát, kénytelen megtudni egy napon, hogy a földgolyón nincs többé biztonság egyetlen ember számára sem. Az ember sorsa mintha túlnőtt volna a földi méreteken. A földgolyó kicsi a kiáradt emberi indulatok számára: mindent elöntött, mint egy új özönvíz, a támadás szelleme..."

„Hogyan nyugodnak meg a lelkek? Hogyan lehet elsimítani a népek között a gyűlölet által szított ellentéteket? Mit ér még az értelem érvelése? E kérdésekre nem tudunk felelni..."

„De az élet örök törvényei ma is érvényesek..."

„Az emberi fajta megmarad e földrengés után is. A magyarság sorsa összefonódott Európa sorsával. Mert Európa nem végződik pontosan ott, ahol a földrajzi határok mutatják. Magyarország Európa műveltségi térképén még szerves területe annak kultúrának, mely az emberi együttélés legmagasabb életformáit megalkotta. Magyarország pontosan úgy hozzá tartozik a keresztény műveltség Európájához, mint Hollandia, Svédország vagy Portugália. A hazánk történelmi határaitól keletre élő népek már a Kelet nagy szellemi, vallási és társadalmi eszményeinek sugárkörében élnek, akkor is, ha földrajzilag Európához tartoznak..."

„Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak részese, európai. A háború után az európai ember kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó e tovább élni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beilleszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába. Ez a kérdés beláthatatlan következményeket idéz fel. Mi is felelni kényszerülünk, a magyarság."