Nagypéntek

„A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait...
Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak."
(Ady Endre)



Nagypéntek Jézus kereszthalálának és sírban nyugvásának emléknapja. Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon az örök életre. Nagypéntek a legmélyebb gyász, a fájdalom napja, ilyenkor még a harangok se szólalnak meg, és a Templomok díszítését is eltakarják.

„Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni. Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre.” (Pilinszky János)

A gyász napja

Az egyházi ünnepkörben Nagypéntek a leggyászosabb. Vannak gyülekezetek, ahol ennek külsőségekben is jelét adják. Az asszonyok sötét ruhát és fekete fejkendőt viselnek, a szószék és az oltár terítőjét fekete szövettel cserélik fel.

Mi történt?

Nagypéntek gyászát a hozzá tartozó történeti háttér magyarázza. Jézust a Getsemáné kertben római katonák elfogták, miután a nagytanács Kajafás főpap vezetése alatt elhatározta, hogy Jézusnak meg kell halnia. Mivel azonban az Izrael elöljáróiból, írástudókból és vénekből álló nagytanácsnak a halálos ítélet végrehajtása nem állt hatalmában, ezért az ügyet a római birodalom akkori helytartója, Pilátus elé viszik.

Az eredeti vád az istenkáromlás volt, mert Jézus Isten Fiának tartja magát. A nemrég még éljenző tömeg gyalázkodott, Péter pedig, aki leghűségesebb tanítványa volt megtagadta, hogy ismeri. Tudták azonban, hogy ez a vád Pilátust nem érdekelte volna, tehát őelőtte már politikai színt adtak a vádnak. Jézus, mint Krisztus Izraelben királyi hatalomra tör, amit ők, mint a császár hűséges alattvalói nem tűrhetnek. Ez már gondolkodóba ejtette Pilátust és nyomban kihallgatta Krisztust. Ártatlanságáról győződött meg, és ezt közölte az összegyűlt zsidósággal. De ekkor már nemcsak a tanácstagok voltak ott, hanem a nép sokasága is, akik „feszítsd meg” kiáltozásban törtek ki. Pilátus két-három kísérletet tett az ártatlan megmentésére, de a tömeghangulatot látva, meggyőződése ellenére engedett a népharagnak. Félt, hogyha a tüntetés zendülésbe csap át, kegyvesztett lesz a császár előtt.

A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta kezeit, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad.

Tiszti vezetéssel katonai egységet rendelt ki a kivégzésre. Pogány katonák végezték a keresztre feszítést, akik a foglyot töviskoszorúval megkoronázták és - a zsidók tiltakozása ellenére - így gúnyolták,: "Íme a zsidók királya!" (Ezért látható ma is az ábrázolásokon ez a négy betű, INRI a megfeszített Jézus keresztfáján. INRI latin szavak kezdőbetűi, Iesus Nasarenus Rex Iudæorum, azaz Názáreti Jézus, a zsidók királya.

A kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, ahol megfeszítették. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. A sziklasírhoz, ahová temették, őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját.

Kik ölték meg?

Ezek azért fontos mozzanatok, mert segítenek eldönteni a felelősség kérdését. Sokáig a zsidókra hárították Jézus kereszthalálát, de Pilátus hozzájárulása nélkül nem lett volna kereszthalál. Krisztust zsidók és pogányok közös erővel juttatták keresztre.

Emberek a kereszt körül

A nagytanács képviselői természetesen jelen voltak Jézus halálánál és ellenőrizték végrehajtják-e határozatukat.

A tanítványok, minden fogadkozás ellenére, már az elfogatáskor, kétségek közt, tört reményekkel szertefutottak. Csak páran, így például Péter és János, visszatérnek a kereszthez.

Mellettük galileai asszonyok csoportja áll és gyászsújtottan hallják a csúfolódó szavakat, és nem képesek felmérni a kereszthalál jelentőségét.

Mária is siratja fiát.

Az egyik keresztre feszített bűnös káromolja Istent, a másik megtér. Jézus viszont nyugodt méltósággal viseli a szenvedést.

Feltűnő, hogy amikor összeomlóban van a tanítványok hite is, a kereszt alatt az első bizonyságtételt nem a választott nép fia, hanem egy pogány mondja ki, a parancsszóra odavezényelt százados, a történtek odavetődött tanúja vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez”.

Jelt ad azonban a „természet” is: megrendült a föld, elhomályosult a nap, és a jeruzsálemi templom szentéjének kárpitja kettészakadt.

Az első keresztények megemlékezései

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (Nagypéntek és Nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották, egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében.

Csak a IV. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái. Jeruzsálemben e napon imádkozva vonultak az utolsó vacsora termétől a kálváriáig, ahol a püspök tiszteletadásra felmutatta a szent kereszt ereklyéjét. Utána szentírási részleteket olvastak fel és a papság kisebb csoportoknak mondott beszédet.

Rómában a VII. századtól kezdve olvasták János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét. A VIII. században a pápa kezében a tömjénezővel haladt a szent kereszt ereklyéje előtt, majd a kereszthódolat után igeliturgia következett. Áldozás nem volt, a XII. századtól csak a szertartást végző pap áldozott. XII. Piusz pápa 1955-ben engedélyezte ismét az áldozást, a nagyhét megújításával.

Délután három óra

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákba, így a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést, amelynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; hódolat a szent kereszt előtt; áldozási szertartás. Sok helyen a katolikusoknál szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságon vesznek részt a hívek.

Húsmentesség

Nagypéntek két szempontból is szigorú böjti nap: egyrészt az emberiség bűnei tették szükségessé, hogy Isten a végsőkig adja magát az ember életéért, hogy hitetlensége legmélyén a szenvedésből és a halálból is részt vállaljon.

Másrészt Nagypénteken Jézus félelmetesen egyedül maradt. Tanítványai gyáván elhagyták, és ez a mai keresztényeket személyes bűneikre emlékezteti: arra, hogy ezerféle módon ma is megtagadjuk az értünk meghalt, bennünket megváltó Krisztus iránti hűséget.

Nagypénteken a katolikusok mellett sok helyen a protestánsok is tartózkodnak a húsevéstől. De egyházunkban az ünnepnek nem a testi, hanem a lelki oldalát hangsúlyozzuk.

Harang nélkül

A katolikusoknál e napon nem harangoznak, népiesen szólva a harangok ekkor Rómába mennek, és a szentmise kezdetét kereplővel adják tudtul. A katolikus liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet (vagy behozzák a templomba az előző nap kivitt keresztet).

Keresztútjárás

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik.

Mikor volt Jézus kereszthalála?

Schnorr von Carolsfeld: A keresztre feszítés
Schnorr von Carolsfeld: A keresztre feszítés

A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-re teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a Nap és a Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai naptárakat csak a Kr. u. V. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.

Nagypéntek és húsvét

Mezei Horváti M. Attila

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
( János 10:17 )

Nagypéntek = mit tud az ember

Húsvét = mit tud Isten

1. Nagypéntek - Egy embert, aki semmi bűnt nem követett el, senkinek nem vétett, sőt, mindenkin segített, csak jót tett, csak jót akart - sötét éjszaka elfogták, megkötötték, megverték, leköpdösték, halálraítélték, megostorozták, megkínozták testileg lelkileg. Keresztfát tettek a vállára, keresztre feszítették s kegyetlenül nézték, hogy keserves kínok között, kínos vonaglásban utolsót lélegzik. Tanítványai, akik a jobbak közé tartoznak, cserbenhagyják, Júdás elárulja, Péter háromszor megtagadja. A tömeg, akiket gyógyított, akik csodálták tanításait, akiket kenyérrel megvendégelt most ellene fordulnak és halálát kívánja. Csupán édesanyja s néhány asszony s egyetlenegy tanítvány, János apostol, a szeretet apostola, marad mellette, de ők csak siratni tudják, megvédeni nem.

Ezt teszi az ember nagypénteken, mert ezt tudja tenni. A legszomorúbb az, hogy mind a mai napig az emberek nagy többsége meg van elégedve önmagával s ennek a következménye, hogy annyi az igazságtalanság körülöttünk.

2. Húsvét- Jézus, mint valóságos ember, szenvedett és meghalt, de mint Isten, végigharcolta a nagypénteket, megküzdött a bűnnel és a Sátánnal. A mai Igében az Isten Jézus szól - „Leteszem a lelkemet, hogy újra felvegyem azt” Húsvét mutatja mit tud Isten. Legyőzi a halált, mutatja az utat az örök életre, Isten országába. Jézus feltámadása bizonyság, hogy erősebb mint a bűn, mint a halál, bizonysága annak, hogy ő valóban Isten fia, a megígért Üdvözítő, tehát minden tanítása igaz, reá kell hallgatni, őt kell követni. Ámen

Forrás: evangelikus.hu; imaterem.csendszavak.com