Boldog Meszlényi Zoltán

Boldog Meszlényi Zoltán Lajos (Hatvan, 1892. január 2. - Kistarcsa, 1951. március 4.) római katolikus magyar vértanú püspök.

Élete

Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án Hatvanban született egy tanító-házaspár öt gyermeke között másodikként. Édesapja tanító, majd Budapesten iskolaigazgató volt. Zoltán meleg és békés családi légkörben nevelkedett, amelyet mély katolikus hit jellemzett. Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati protestáns gimnáziumban kezdte. Miután a család Budapestre költözött, második osztálytól a VIII. kerületi állami gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1907-ben kispapnak jelentkezett, így az utolsó két évet kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban végezte. Lelkesen és lelkiismeretesen tanult; kitűnőre érettségizett. Vaszary Kolos bíboros már ekkor felfigyelt tehetségére, közbenjárására római ösztöndíjat kapott. Teológiai tanulmányainak nagy részét a Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricum (Pápai Német-Magyar Kollégium) növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen végezte. Öt nyelven (olasz, francia, német, latin, ógörög) beszélt, három diplomát: filozófia, teológia, egyházjog, és filozófiai doktorátust szerzett. A kivételes tehetségű fiatalember 1915-ben kánonjogi diplomával fejezte be tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen. Korengedménnyel szentelte pappá 1915. október 28-án Franz Egger püspök Innsbruckban.

Magyarországra történő visszatérése után rövid komáromi kápláni szolgálat után Csernoch János bíboros Esztergomba rendelte. A prímási kancellárián bíztak rá egyre fontosabb feladatköröket: 1917-ben érseki levéltárossá és szertartóvá nevezte ki. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, 1926-banhercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. 1930 és 1936 között irodaigazgató volt; később a prímási birtokok jószágkormányzója, Híres volt nagyfokú szociális érzékenységéről, többek között a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve elnöke. XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás Sinope címzetes püspökévé szentelte. Az új püspök jelmondatául ezt választotta: „Fidenter ac fideliter” - „Bizalommal és hűséggel”. Ettől fogva a mindenkori hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöke volt. Élete során jelentős egyházjogi tevékenységet végzett: könyveket írt és tanított is, többek között az egri Érseki Jogakadémián és a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán. Több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, köztük a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségét, amelynek 1939 júliusától volt elnöke. Serédi Jusztinián 1945-ben bekövetkezett halála után Mindszenty József lett az új esztergomi bíboros, aki Meszlényi Zoltánt minden hivatalában megerősítette. Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros-hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, az egyházmegye ügyeit Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe, azonban 1950-ben elhunyt. Ezután Meszlényi Zoltán lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalannem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst.

Meszlényi helynöki székfoglalójában szinte ígéretet tesz: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen.” Ez a mondat sorsát is előrevetítette. Életútja és lelkisége alapján elképzelhetetlen volt róla, hogy alkut kössön az ateista államhatalommal. Tudta, mire számíthat, mi vár rá. Ennek tudatában tette le a segédpüspöki fogadalmát, és imádságos lelkülettel várta, hogy véres tanúságot tetessenek vele hite mellett. Szőrmebéléses télikabátját elajándékozta egy szegény paptársának, mondván: „Nekem már nem lesz szükségem rá.” Prédikációiból is kitűnt, hogy tudatosan készült a vértanúságra.

A kommunista hatalom nem tudta megbocsátani, hogy a káptalan nem szándékuk szerint választott helynököt. Rákosi Mátyás pártfőtitkár ezt a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette. A megválasztása után alig két héttel, 1950. június 29-én az Államvédelmi Hatóság emberei elhurcolták esztergomi lakásáról. A kistarcsai internáló táborba került, ahol a többi rabtól szigorúan elkülönítve magánzárkában őrizték és kínozták. Több szemtanú egybehangzó állítása szerint napjait télen nyáron folyamatosan nyitott ablaknál kellett töltenie. Fájó lábaival mezítláb futtatták a téli hidegben. Az ÁVO igyekezett kijátszani őt Mindszenty ellen: rábeszéléssel, megfélemlítéssel és kínzással akarták megtörni, ám a hivatalos jelentés ezzel a mondattal zárul: „Meszlényinek nem kenyere a megalkuvás.” Ekkor döntöttek a likvidálásáról. Éppen az ÁVO bejegyzése igazolja egyenes és hősies jellemét. Szentbeszédei alapján egyértelmű, hogy az egyházhoz való rendíthetetlen hűsége, kiegyensúlyozott, nyugodt szolgálatkészsége mélységes Krisztus-hitéből fakadt. Tudatosan, a létező legmagasabb fokon teljesítette Istentől kapott küldetését, elutasítva a félmegoldásokat, az emberi gyengeségeket. Mindig az egyenes kiállás jellemezte, nem lehetett őt megfélemlíteni.

Halála és boldoggá avatása

Esztergom, Főszékesegyház, Szent Adalbert oltár

Meszlényi Zoltán püspök ellen nem folyt semmiféle nyilvános per. Ítélet nélkül tartották fogva. Arra törekedett az állami elnyomó gépezet, hogy semmi hír ne kerüljön nyilvánosságra a letartóztatott püspök sorsáról. Eltüntették a letartóztatásával kapcsolatos dokumentációt is, ha egyáltalán voltak ilyenek. Halálának körülményeiről sem tudni semmi bizonyosat. Feltehetőleg az elszenvedett megpróbáltatások: kínzások, ütlegelések és az orvosi ellátás hiánya következtében, 1951. március 4-én - legalábbis ezt a dátumot jegyezték fel elrablói és kínzói - halt meg; a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították A rákoskeresztúri Új köztemető területén temették jeltelen sírba. Csak 1966. június 22-én kerülhetett sor földi maradványai exhumálására.

Átszállították Esztergomba, és az esztergomi bazilika altemplomában helyezték csendben örök nyugalomra, a nagy nyilvánosság kizárásával, az egyházmegye vezetőségének, néhány papjának és kispapjának szűk körű részvételével. Boldoggá avatási eljárását 2004-ben indították. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án jóváhagyta boldoggá avatását. A szertartásra, melyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Angelo Amato bíboros, érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa végzett, 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában; ereklyéjét a Szent Adalbert mellékoltárban helyezték el. Attribútumai: könyv, pálma, mitra (püspöksüveg). Ünnepe: március 4.

Emlékezete

A vértanú püspökről nevezték el a Lágymányosi Szent Adalbert-plébánia újonnan épített templomát, melynek alapkövét a plébánia búcsúnapján, 2013. április 23-án helyezte el Erdő Péter bíboros. Az új templom a plébánia 1931-ben létesített, majd többször bővített szükségkápolnája közelében, az egyházközség számára 2008-ban 99 évi ingyenes használatra átadott telken épült fel. A bokrétaünnep 2014. március 13-án, a harangok megáldása október 30-án, a templom felszentelése pedig Erdő Péter bíboros által október 31-én történt.

A Kistarcsai Kulturális Egyesület kerámiadomborművet készíttetett, melynek avatási ünnepségére 2014. március 2-án került sor Kistarcsán, az Október 23. téren, a volt internálótábor emlékfalánál. Az emléktáblát Beer Miklós megyéspüspök avatta fel.