Márton Áron







„A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért."

"Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni."

„A püspöknek meg kell hallania híveinek nagy aggodalmát és ki kell mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondani. Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó. S az élethez Istentől kaptunk jogot."

„Isteni parancs, hogy gyermekeinket szent hitükre megtanítsuk, vallásunk erkölcseire szoktassuk s az ősöktől átvett hagyományok szellemében és tiszteletében neveljük."

„Akármekkora áldozatot követel szent hitünk és faji jogaink bátor megvallása, vállalnunk kell azokat. Erre kötelez őseink becsülete, saját lelkiismeretünk és gyermekeink tiszta jövője. Félre a sötét gondolatokkal, félre a kétségbeeséssel! Nekünk helyt kell állnunk. Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk. Őseink vére és könnye puhította a barázdákat itt; drága hamvaik porladnak Erdély szent röge alatt. Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik."

„...nem a világ feladata az, hogy megértse az egyházat, hanem az egyház feladata az, hogy megértse a világot, hogy ezáltal legyen maga is érthető a világ számára."

„A természet nem ismer felsőbbrendű és alsóbbrendű, hanem csak egyenlő méltóságú embereket. Az államok pedig olyan testületek, melyeket emberek alkotnak, tehát természetjogilag az államok között sem lehet különbség méltóság tekintetében, de ezt az elvet ma úgy látszik, egyre nehezebb érvényesíteni az államok közötti viszonyban."

„A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és szívós munkával kikényszerítünk. A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri hogy a szerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgozzunk és mindent megtegyünk a szent célért, azokért, akik utánunk következnek."

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. - Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) a 20. századi Erdély legnagyobb katolikus főpapja, honvéd főhadnagy. Már életében legendák öveztek, kortársai a lelkiismeret apostolának neveztek.

Jelmondatául a „Non recuso laborem” - nem futamodom meg a munkától - mondatot választotta. „Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a bécsi döntés után Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt” (Erdő Péter)

Márton Áron 1896 augusztus 28-án székely földműves család harmadik gyermekeként született az erdélyi Csíkszentdomokoson. Édesapja Márton Ágoston, édesanyja Kurkó Julianna volt. Elemi iskolába szülőfalujában a Római Katolikus Elemi Népiskolába járt. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói Katolikus Gimnáziumban, a csíkszeredai főgimnáziumban, majd a gyulafehérvári kisszemináriumban (1914-1915) végezte. Itt érettségizett 1915. június 12-én.

1915 júniusában, az érettségit követően behívót kapott a cs. és kir. 82. székelyudvarhelyi gyalogezred kötelékébe, majd érettségizett fiatalként hamarosan tartalékos hadapródjelölt lett. A tartalékos tisztiiskola elvégzése után 1916. július 1-jével tartalékos zászlóssá léptették elő. A hadvezetőség döntése alapján a Doberdói-fennsíkon harcoló cs. és kir. temesvári 61. gyalogezred kötelékébe kapottt beosztást. Márton Áront több mint 8 havi Isonzó menti szolgálat után 1916. július 19-én érte az első sebesülése. Felgyógyulását követően visszakerült az erdélyi, illetve moldvai harctéren küzdő a 82. gyalogezred kötelékébe. „1916. december 28-án a Sósmező mellett vívott csatában különös hősiességével kitüntette magát.” Tettéért az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályát kapta. Másnap már mint tartalékos zászlós és szakaszparancsnok másodszor is megsebesült. Felgyógyulása után ezredét az olasz frontszakaszon, az akkori osztrák-magyar határ közelében vetették be. Márton Áron itt szenvedte el harmadik sérülését. Világháborús szolgálatára vonatkozó utolsó hivatalos forrás szerint a háború végnapjaiban az uralkodó Legfelsőbb Dicsérő Elismerésben részesítette.

Szigorú, de beosztottjait megbecsülő parancsnok volt. Tiszttársai szerették, katonái rajongtak érte. Katonáival való kapcsolatát példázza az alábbi történet. Csaknem két évtizeddel később találkozott egy volt katonájával, aki a találkozáskor unitárius lelkész volt. Beszélgetésük így zajlott le:

„Mélyen tisztelt hadnagy úr! Egykor, az Ojtozi-szorosban önt szolgáló közlegényként sokszor kellett jelentést tennem a század állapotáról és a hadi helyzetről. Most, kihasználva a találkozás kínálta lehetőséget, ürmösi lelkészként ezt újból megteszem. Tisztelettel jelentem, hogy híveink megtizedelve, meghurcolva, s javaikból kiforgatva ugyan, de élnek és helyükön vannak.”

E szavak hallatán könnyek szöktek a megpróbált püspök szemébe. Megrendülve mondta a következőket: „Köszönöm, fiam, a régi és új jelentéseidet. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy népünknek olyan lelkipásztorai vannak, akik hősiesen állnak híveik mellett és híveik védelmében. Megnyugodva, mert tudom, hogy míg akadnak hozzád hasonló elhivatott és bátor papok, van és lesz magyar jövő Erdélyben”.

A fegyverletétel után visszatért Erdélybe, ahol a legendás Székely Hadosztályhoz csatlakozott és vitézül harcolt amíg az oláh túlerő ki nem szorította őket Erdélyből. Ekkor fogságba esett, de Brassóban őt nem végezték ki. Rövid ideig esztergályosként is dolgozott, amíg rá nem jött, mi az ő valódi hivatása.

„A végigharcolt és elvesztett világháború, a helyzeten nem javító forradalmak, a trianoni döntés, sok töprengés és gondolkodás ráébresztette hivatására, életcéljára, Istenen keresztül erdélyi népe szolgálatára.” - írja Sas Péter. Levelet írt Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy szeretne felvételizni a teológiára. A püspöki válasz után („Kitárt karokkal várlak, édes fiam.”) 1920-ban visszament a gyulafehérvári teológiára, és négy év múltán pappá szentelték. Ezt követően több erdélyi településen (Ditró, Gyergyószentmiklós) volt káplán végzett lelkészi szolgálatot.

Szobra Szászrégenben
Szobra Szászrégenben

Márton Áron gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: 1930-ban udvari káplán Gyulafehérvárban, 1932-ben már püspöki titkár. Néhány hónappal később Majláth Gusztáv Károly a Kolozsváron tanuló magyar katolikus egyetemi és főiskolai ifjúság lelkipásztorává nevezte ki. Hamarosan az erdélyi magyar társadalomszervezés egyik legjelentősebb alakjává vált. (Részben ez lehet az oka, hogy a román titkosszolgálat, a Siguranta igen korán fölfigyelt rá mint „veszélyes magyar irredentára”. A harmincas évek vége felé már szorosan figyelték minden lépését.)

„Bölcsőm közönséges deszkából volt összezárva, amilyen lesz a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koszorúja gyökerével sziklába kapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött ott van Isten, s beléje vetik bizalmukat. Innen jöttem, s nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el, és örökítették át a századok során.” - Mondotta kolozsvári plébánosi beiktatása alkalmával 1938. szeptember 9-én.

A 42 éves kolozsvári plébános, kolozs-dobokai főesperes már szinte mindenki által nagyra becsült, népszerű és tekintélyes személyiség volt, amikor 1938. december 24-én XI. Pius pápa kinevezte a gyulafehérvári egyházmegye új püspökévé.

A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után más székely államférfiakhoz (mint Benedek Elek vagy Kós Károly) a nehezebb utat választva nem hagyta el Romániát, maradt az ősi püspöki székhelyen. Az ezt követő négy évben a román uralom alatt maradó dél-erdélyi magyarság védelmezőjének (és szellemi vezetőjének) számított. Bátor, kemény és megalkuvást nem ismerő férfi volt. Valódi pásztor, aki elszántan óvta hitét, és védelmezte a köréje tömörült nyájat. Nem lehetett sem megtörni, sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni. Élete utolsó pillanatáig felemelte a szavát az igazság érdekében. Az elnyomottak védelmezője, az elesettek oltalmazója volt. Felekezeti hovatartozás nélkül. Sok-sok megaláztatás, támadás ellenére vallotta, hogy az egymásba ékelten élő két népnek békében, egymást tisztelve kell élnie. A nemzeti-szocializmustól és a kommunizmustól egyformán mereven elzárkózott. Erkölcsi nagyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy nemcsak a magyarság üldözése miatt tiltakozott, hanem 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott beszédében elítélte a zsidók deportálását is. A zsidók és a görög-keleti katolicizmus üldöztetése elleni kiállásáért 1944-ben kitiltották Kolozsvárról.

1945 után tekintélye tovább nőtt. A háború utáni első csíksomlyói búcsún 150 ezer ember vett részt, egyértelműen Márton Áron lett az erdélyi magyar kulturális élet vezéralakja. Nem véletlen, hogy a kommunisták vezette Magyar Népi Szövetség politikájával szembeforduló körök őt tekintették vezetőjüknek. 1946 tavaszán több társával együtt memorandumban tiltakozott az Erdély magyarságának megkérdezése nélküli trianoni magyar-román határ visszaállítása ellen. Tiltakozásuknak ugyan semmi eredménye nem volt, ám ezért „hazaárulás” vádjával katonai bíróság elé állították.

1948-ban a román kommunisták is meghirdették a „klerikális reakció” elleni harcot. Az egyházi ellenállás legfontosabb személyisége Márton Áron lett. Határozottan kiállt egyháza függetlensége mellett. Nem csoda, hogy a kommunista hatalom szemében szinte első számú közellenségnek számított. 1949-ben még részt vehetett a csíksomlyói búcsún (ekkor tartották meg a kommunista éra utolsó körmenetét). A névleg magyarbarát Petru Groza kormánya rövid időn belül letartóztatta. 1951-ben egy koncepciós perben több társával együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. (Nyugaton halálhírét terjesztették.) A börtönben egy cellában lakott a görög-katolikus püspökkel, hat évet szivattyúzták együtt a vizet a börtönben.

1955-ben Petru Groza kiengedte. Kiszabadulása után ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Bérmakörútján a hívek tódultak hozzá. Valóságos zarándoklat indult, ahol szertartást vezetett, elsősorban Csíksomlyóra. Intézkedéseinek köszönhetően a „papi békemozgalom” kártyavárként omlott össze, és nem is lehetett később újjáalakítani sem. Mivel az államhatalom nem tudott mit kezdeni vele, 1957 tavaszán házi őrizetbe helyezték. A börtönbe nem akarták visszavinni, mert attól féltek, hogy mártírt csinálnak az egyébként is roppant tekintélyes és népszerű püspökből. Házi őrizetéből csak 1967-ben szabadult. Bár egy évtizedig nem hagyhatta el a püspöki palota épületét, tekintélye akkora volt, hogy még ilyen körülmények között is kormányozni tudta egyházmegyéjét.

Gyulafehérvár, Székesegyház
Gyulafehérvár, Székesegyház

Szabadulása után hamarosan kijutott a Vatikánba, de ekkora már egészségi állapota nem volt a régi. A a hatévnyi szenvedés a börtönben igen megviselte. A 75. évét 1971-ben betöltő püspök egyre többet betegeskedett, míg végül 1980 tavaszán lemondott püspöki tisztségéről. Fél évvel később, szeptember 29-én, a gyulafehérvári egyházmegye és a székesegyház búcsúnapján végleg itthagyta e földi világot.

Két nap múlva II. János Pál pápa a Szent Péter téren egybesereglő sok ezer zarándok előtt személyesen jelentette be Márton Áron halálát a világnak. A hírt a Vatikáni Rádió mellett a Szabad Európa Rádió magyar és román nyelvű adásai is közölték. Az október 4-i temetésre számos országból érkeztek papok: ott volt a szabadkai és az eszéki püspök, a magyar katolikus egyházat Lékai László esztergomi bíboros képviselte (aki a gyászmisét is pontifikálta). Az erdélyi egyházak mind elküldték képviselőiket (mintegy 500 pap vett részt a püspök búcsúztatásán), akárcsak az Egyházügyi Hivatal - és „természetesen” jelen voltak a Securitate emberei is: a szertartás szinte minden mozzanatát hangszalagra vették és filmezték.

A Szentszék már a boldoggá avatás előtt engedélyezte, hogy a püspök hamvait a székesegyházban kő koporsóba helyezzék. A gyulafehérvári székesegyház altemplomából exhumálták és helyezték el az új szarkofágban. A Gergely Zoltán szobrászművész által elkészített mészkő szarkofág hűen idézi Márton Áron szellemét: egyszerűségében nemes, hagyományőrző és korszerű. Márton Áron újratemetési szertartása keretében a székesegyház déli mellékkápolnájában 2016 szeptemberében áldották meg kőszarkofágját. A már életében legendává váló püspököt már ma is szentként tisztelik az őt ismerő, hívő magyarok szerte a nagyvilágban, bár boldoggá avatása még mindig csak folyamatban van.