- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Áprilisi jeles napok
- Markusovszky Lajos
Markusovszky Lajos
„Az egyesülési szellem korunk legtermékenyebb eszméje, a sajtó természetes eszköze. Egyesüljünk, hogy tehessünk."
„... Markusovszky a közélet és köztevékenység izgalmai és kellemetlenségei között idealismusában és lelkesülésében soha ki nem fáradt, hanem fennmaradt kedélyének késő öregségében és egészen a legutolsó időkig az a fiatalkori jellemvonása, mely őt látszólagos rossz körülmények, a mások közönye daczára, eltölté tántoríthatlan hittel a folytonos haladás és fejlődés törvényszerűsége iránt, mely hit őt utolsó lehelletéig szakadatlanul újabb meg újabb tevékenységre sarkalta." (Hőgyes Endrének az MTA 1896 április hó 27-én tartott ülésén elhangzott emlékbeszédéből)
Markusovszky Lajos (Csorba, 1815. április 25. - Abbázia, 1893. április 21.) a 19. századi magyar orvostörténet egyik kiemelkedő személyisége. A modern magyar egészségügyi oktatás egyik megszervezője, az első, ma is meglévő magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Hetilap alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Tanulmányai, pályakezdése
Markusovszky Lajos 1815. április 25-én született a Liptó vármegyei Csorbán. Evangélikus lelkész családból származott, apja ágostai evangélikus lelkész volt Csorbán. Gyermekkorától beszélt németül és szlovákul is.
Tizenkét éves koráig apja nevelte. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta. 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, tanulmányai folytatása érdekében Pesten gróf Festetics Leó családjánál vállalt latin nyelvtanári, később nevelői állást. Ekkor kezdett érdeklődni a nevelésügy és a pedagógia iránt. 1843-ban a Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd. 1844-ben megszerezte orvosi oklevelét, disszertációja Az orvos mint nevelő címet viselte, mely egyben az egészségnevelés programja is volt. Tanítványaival rövid időt töltött Párizsban, ahol megismerkedett a francia sebészet eredményeivel, elsősorban Jacques Lisfranc és Alfred Velpeau munkásságával. A következő két évet ismeretei bővítésére állami ösztöndíjjal Bécsben töltötte. Joseph Wattmann professzor mellett műtőnövendékként dolgozott. Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. 1847-ben hazatért és a pesti egyetemen Balassa János asszisztense lett a sebészeti klinikán. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál a dietil-éterbódítást. A szer kábító hatásait Markusovszky először saját magán próbálta ki.
Szerepe az 1848-49-es szabadságharcban
Jelen volt az 1848. március 15-ei forradalom eseményeinél a márciusi ifjak között. A magyar kormány megbízásából szerepet vállalt a magyar katonai egészségügyi szolgálat létrehozásában. Előbb az orvoskaron létesült honvédkórházban sebesülteket ápolt, majd a honvédorvosi tanfolyamon a „sebészi kötszer- és műszertant" oktatott és műtő gyakorlatokat tartott. 1848 novemberében honvédorvosi szolgálatot vállalt. Balassa miniszteri tanácsossá történő kinevezése után őt bízták meg a fővárosi sebészeti klinika irányításával. 1848 novemberétől törzsorvos lett a feldunai hadseregben. Az Ácsnál fejsérülést szenvedett Görgei mellé rendelték. Ettől kezdve a világosi fegyverletételig a fővezér mellett volt a csatatereken, majd sebének utókezelése miatt elkísérte a tábornokot Aradra, a szőlősi síkra, a nagyváradi orosz fogságba és még száműzetésének helyére, Klagenfurtba is.
Pályája a kiegyezésig
1850-ben tért vissza a magyar fővárosba. A Bach rendszer önkényuralma politikai megbízhatatlanság címén megfosztotta egyetemi állásától. A szabadságharc bukása után börtönbe került Balassa János nem sokkal korábban szabadult fogságából. Miután maga az államügyész is úgy foglalt állást, hogy Balassa végleges elmozdítása a tanszékről pótolhatatlan veszteséget jelentene a tudomány és az egyetem számára, Ferenc József rendelkezett „a hivatalvesztés büntetésének kegyelem útján való elengedéséről”. Így 1850. szeptember 25-én Balassa a „rebellis orvosok közül” elsőként elfoglalhatta tanszékét. Balassa pedig nem félt kockára tenni frissen visszaszerzett állását és maga köré gyűjtötte az akkor még „szemmel tartott”, volt honvédorvos társait. Markusovszky az ő magánasszisztenseként találta meg megélhetési forrását, majd lassan a maga helyét is az orvosi szakma fáradhatatlan szervezőjeként.
Fontos szerepet játszott a Balassa körül csoportosuló, korszerű nézeteket valló orvosi kör, a híres Balassa-társaság tevékenységében. Megtárgyalták a magyar egészségügy továbbfejlesztésének kérdéseit, a hazai orvosképzés, orvostudomány és közegészségügy felemelésén munkálkodtak. Felismerték, hogy az orvostudomány fejlesztése, az egészségügy szempontjából milyen fontos a magyar nyelvű orvosi könyv és folyóirat kiadás, ahol a magyar orvosok saját nyelvükön közölhetik vagy olvashatják kollégáik hozzászólásait. E felismerés mentén e társaság kezdeményezte az Orvosi Hetilap megalapítását, mely az 1848-ban megszűnt Orvosi Tár után a második magyar nyelvű orvosi szaklap volt. Markusovszky több mint harminc évig volt a „Honi és külföldi gyógyászat és kór búvárlat közlönye”-ként útjára indított hetilap kiadó-szerkesztője. Vezércikkeket, cikkeket, jegyzeteket írt, másoktól hozzászólásokat kért, megjelenésükkor új orvosi könyvekre hívta fel a figyelmet. Nyilvánvalóan elképesztő energiájú ember volt. Az Orvosi Hetilap megalapításával tulajdonképpen lényegében egymaga valósította meg az orvosi továbbképzést Magyarországon. Itt jelent meg 1858-ban Semmelweis híres cikksorozata a gyermekágyi lázról. 1863-ban megalapította a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot.
Markusovszky már az 1800-as évek közepén felismerte a ma is korszerűnek tartott és alkalmazott duális - elméleti és gyakorlati - oktatás jelentőségét. „Csak betegágy mellett készülhetnek betegágyhoz” - vallotta, vagyis az orvoslást a lexikális tudáson kívül a beteg ágya mellett lehet elsajátítani. A betegségeket nem lehet megismerni anélkül, hogy a saját szemével lássa, tapintsa a beteget a hallgató, és kikérdezze.
Jelentős szerepe volt abban is, hogy felhívja a figyelmet a higiénia és a higiénia fejlesztésének fontosságára (segített az első Országos Népegészségügyi Tanács megalakításában), valamint a megelőző gyógyászatban. Fő szorgalmazója volt az Országos Közegészségügyi Tanács létesítésének, melynek első elnöke Balassa lett. Egyetemi magántanári kinevezése protestáns vallása miatt meghiúsult, így kénytelen volt magánorvosi gyakorlatot is folytatni. Előkelő családok, mint például az Eötvös vagy a Trefort család háziorvosa is volt. Az itt kialakult barátságnak is köszönhető, hogy a kiegyezés után Eötvös József minisztériumában titkári állást kapott.
Szakpolitikusi pályája
1867-től Eötvös József felkérésére egészen 1892-ben történt nyugdíjazásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alkalmazásában állt. Kezdetben az orvosképzési, később az összes egyetemi ügyek előadójaként, 1867-től miniszteri titkári, 1872-től címzetes, 1878-tól valóságos osztálytanácsosi, 1883-tól címzetes, majd 1887-től valóságos miniszteri tanácsosi rangban tevékenykedett. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében. Ő javasolta a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem felállítását, majd jelentős érdemeket szerzett a pesti és kolozsvári egyetemi oktatás európai színvonalra emelésében. Az Országos Közegészségi Tanács tagjaként, majd elnökeként részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában. Javaslatára a pesti egyetemen közegészségtani tanszék alakult. Jelentős szerepet játszott az 1876. évi XIV. törvénycikk, azaz a közegészségügyi törvény előkészítésében. Neve összeforrott az iskolaegészségüggyel, az Országos Közegészségügyi Egyesülettel és az Egészség című lap alapításával. Ez utóbbiak már Eötvös halála után, Trefort Ágoston minisztersége idején történtek, akivel Markusovszky szintén kitűnő munkakapcsolatot ápolt, így elképzelései minidig támogatásra találtak.
Meghatározó szerepe volt a budapesti orvoskar nagyarányú fejlesztésében, a belső klinikai telep világszínvonalú kiépítésében. Az egyetem hálája jeléül, nyugállományba vonulása után, 1893-ban tiszteletbeli egyetemi tanárrá választotta az egyetemi karriertől korábban méltatlanul megfosztott Markusovszkyt.
Egy vas vármegyei földbirtokos leányát, Kiss Zsófiát vette el feleségül. Utolsó évét feleségének keményegerszegi kastélyában töltötte.
Miniszteri tanácsosként vonult nyugállományba. Az utolsó években már szív- és véredénybajjal küzdött, orvosai erős nógatására volt szükség, hogy visszavonuljon. 1893 április 21-én halt meg Abbáziában, ahová néhány héttel korábban gyógykezelésre utazott. Holttestét április 23-ikán szentelték be Abbáziában. A Stefánia Hotel melletti kápolnában felállított ravatalát egészen elborították a koszorúk. Temetésén jelen volt Görgei Artúr tábornok, volt hadügyminiszter is. Holttestét innen választott hazájába, Kemény-Egerszegre szállították és április 25-én ott helyezték rokonai, barátai és tisztelői nagy számának jelenlétében örök nyugalomra. Sírhelye a Markusovszky család sírboltjában található Vasegerszegen. A Magyar Tudományos Akadémián 1896. április 27-én Hőgyes Endre tartott felette emlékbeszédet.
1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező-, 1890-től tiszteleti tagja. 1867-től tagja, 1868-tól elnöke az Országos Közegészségi Tanácsnak. 1886-tól az Országos Közegészségügyi Egyesület alapító tagja és alelnöke. 1887 és 1888 között a Budapesti Királyi Orvosegyesület alelnöke.
Emlékezete
A szombathelyi megyei kórház kertjében 1955-ben avatták fel mellszobrát, Majthényi Károly szobrászművész alkotását. A szobrot később a szombathelyi Markusovszky utcába helyezték át. Szülőfalujában, Csorbán kétnyelvű emléktábla őrzi emlékét.
Budapest IX. kerületében, a Markusovszky téren 1965 óta áll mellszobra, Papachristos Andreas görög származású magyar szobrászművész alkotása. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának kertjében, a szoborparkban áll bronz mellszobra.
Vasegerszegen a Markusovszky kúria felújításakor a kúria főhomlokzatán domborműves emléktáblát helyeztek el.
2008-ban Abbáziában a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.
Nevét ülőhely is őrzi Abbáziában, a Margaréta parkban. A német feliratos tábla a Osztrák-Magyar Monarchia idején készülhetett.
Nevét viseli a szombathelyi kórház és Budapesten, illetve Debrecenben kollégium. A szombathelyi kórház kiváló orvosainak elismerésére Markusovszky-emlékérmet alapított. Nevét őrzi az Orvosi Hetilap által 1961 körül alapított Markusovszky-díj is.
Forrás: vaskarika.hu; semmelweis.hu; reformacio.mnl.gov.hu