A magyar zászló és címer napja

„Erős meggyőződésem szerint semmi sem lehet méltóbb tárgya a magyar hazafias értelmiség figyelmének és semmi sem használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás. Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit elébbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is."

„A címer önmagában csak külsőség, de sok nagy érdek, sok szép tett, sok nemes érzés fűződik hozzája. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindazok az események és cselekedetek, a melyek Magyarországot sok küzdelmes évszázadon át fenntartották: a címerekhez vezettek, vagy azokból származtak, hogy a nálunk elkövetett jó és rossz tettek legnagyobb részének a címerek könyvében valami nyoma maradt.”

(Magyarország címeres könyvéből (1913))


Mi nyújthat több élvezetet, mi szellemi foglalkozás lehet kedvesebb előttünk, mint fajunk történelmének tanulmányozása, mint azon tettekkel, tényekkel, törekvésekkel, érdemekkel és hibákkal való megismerkedés,’ a melyek őseink életének, tartalmát képezték és nemzetünk sorsára mérvadó befolyást gyakoroltak!”

A magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része. A magyar zászló és címer napját 2015-ben ünnepeltük először.

A Országgyűlés 2014. december 16-i ülésnapján elfogadott és december 17-én határozatába foglalt döntésével március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette. Ugyanis 1848-bqn ezen a napon fogadták el az 1848-as XXI. törvénycikket, amely nyilvános ünnepek alkalmával az összes közintézmény és magyar hajó esetében kötelezővé tette a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát.

A magyar zászló és címer nemzeti kulturális örökségünk része, a magyar nemzeti összetartozás, a magyar nemzeti függetlenség kifejezői. Tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége. A magyar zászló és címer napja alkalmat ad az oktatási, tudományos és kulturális intézményeknek, a médiának, a civil szervezeteknek, közösségeknek nemzeti jelképeinkhez kapcsolódó hagyományaink, irántuk érzett megbecsülésünk kinyilvánítására.

45/2014. (XII. 17.) OGY határozat:

„1. Az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja.

2. Az Országgyűlés felhívja az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkéri a polgárokat, hogy a nemzeti kulturális örökségünk részét képező magyar zászló és címer megbecsülésének kinyilvánításaként 2015. március 16. napjától kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg.

3. Ez az országgyűlési határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.”

Erő, hűség, remény

Magyarország zászlaja három egyenlő szélességű - piros, fehér és zöld színű - vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe. Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt látható. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.

A korábban használt vörös és fehér színhez a 15. században kapcsolódott a zöld, a nemzeti színeket együtt először 1608-ban, II. Mátyás király pozsonyi koronázásakor használták. Zászlón - nemzeti jelképként - a reformkorban jelent meg együtt a piros, a fehér és a zöld szín. Az 1848. évi követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, amit a XXI. törvénycikk szentesített.

A címer alapelemei mai formájukban a 16. századra rögzültek, a népszerű értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegységet: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy folyót: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Ez az úgynevezett kiscímer, a középcímer a magyar korona országainak egyesített címere, a nagycímer pedig a valaha magyar birtokban volt területek címereit egyesíti.

Az 1849-ben keletkezett úgynevezett Kossuth-címeren nem szerepel a Szent Korona, alakja a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma.

A ’48-49-es szabadságharc leverése után azt a címert kellett használni, amelynek hátterét az osztrák sas alkotta, a koronás címert az 1867-es kiegyezés után helyezték vissza jogaiba.

A vörös csillag újra és újra felbukkant

Az 1918-as forradalom ismét a Kossuth-címert választotta, a Tanácsköztársaság ezt is eltörölte, és inkább a vörös csillagot használta.

A két világháború közötti időszakban megint a Szent Koronával díszített változat volt érvényben. 1946. február 1-jétől, a köztársaság kikiáltásától a korona nélküli Kossuth-címer lett a nemzeti szimbólum, de csak három évre. Az 1949-es sztálinista alkotmány szovjet típusú címert adott a népköztársaságnak, ami lényegében nem is volt címer, mert a címerpajzs hiányzott róla.

A nemzeti hagyományokat figyelmen kívül hagyó, gyűlölt címer helyébe az 1956-os forradalom idején a Kossuth-címer lépett, a szovjet típusút a forradalmárok egyszerűen kivágták a zászlókból.

A forradalom leverését követően, 1957-ben új címert terveztek, ennek már volt - a nemzeti színekkel, vörössel, fehérrel és zölddel vágott - pajzsa, amelyen a sisakdíszként használt vörös csillag az ország kommunista jellegét és a munkásosztályt jelenítette meg, a pajzstartó búzakalászok pedig a parasztságot jelképezték.

A koronás és a Kossuth-címer maradt „harcban”

A rendszerváltás idején abban mindenki egyetértett, hogy ezt a címert nem lehet tovább használni, vissza kell térni a hagyományos magyar címerhez. A közvéleményt és a politikusokat is megosztotta azonban, hogy a régi-új állami címer a koronás kiscímer vagy a Kossuth-címer legyen-e.

A koronás címer hívei azzal érveltek, hogy a hatalmi jelvény államiságunk történelmi folytonosságát jelképezi, a korona az állam szimbóluma inkább, mintsem a királyságé. A Kossuth-címer felé hajlók e címerben a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és függetlenség, a demokratikus törekvések jelképét látták. Felmerült az is, hogy mindkét címer legyen hivatalos, mert mindkettő mellett szólnak komoly történelmi érvek, azaz különböztessék meg az állami és a történelmi címert, s alkalomtól függően használják a koronás, illetve a korona nélküli jelképet.

A kérdésről 1990 nyarán hosszú vita folyt a parlamentben, s egy idő után világossá vált: a koronás, illetve a Kossuth-címer pártját fogók kifogytak a heraldikai, közjogi, politikai érvekből, újabb szempontokat nem találtak egymás meggyőzésére.

1990. július 3-án az Országgyűlés az ellenzék és a kormány beleegyezésével úgy döntött, hogy az általános vitát befejezi. A parlament még aznap 258 igen, 28 nem szavazattal, 35 tartózkodás mellett úgy módosította az alkotmányt, hogy a Magyar Köztársaság állami jelképe a koronás címer.

A magyar zászló és címer napja előtt is tiszteleg honlapunk címer összeállítása is.