- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Májusi jeles napok
- Madarak és fák napja
Madarak és fák napja
„...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében..."
/Herman Ottó/
„A természetben a maga helyén minden egyenértékű, egyenjogú, legyen az akár a legparányibb légy dongása, vagy a Vezúv kitörése. E hatalom birtokában nincs sem megvetni - sem letaposnivaló, s ez nagyon is érdekünk.”
/Herman Ottó/
„Szeresd fiam a madarat,
Légy mindig barátja!
Rossz ember az, hidd el, aki
A madarat bántja!"
(Pósa Lajos)
„Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.
S üres a fa, ha nincs rajta madár.
Én azt hiszem nem kelne föl a nap,
Ha nem lennének fák és madarak.”
(Horváth Imre)
1902. március 19-én az európai államok egy, a mezőgazdaságilag hasznos madarak (akkoriban még ilyen kategóriákban gondolkodtak) védelmét szogáló egyezményt írtak alá. Ez az egyezmény volt hazánkban a Madarak és Fák Napja bevezetésének közvetlen előzménye. Még ugyanebben az évben Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg első ízben a Madarak és Fák Napját. Az ünnep hivatalos bevezetésére azonban csak néhány évvel később, 1906-ban került sor Herman Ottó hathatós közreműködésével, amikor gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő a Madarak és Fák napjának megünneplését minden iskola számára. E napokon a gyermekek fákat ültettek és ápoltak, madárodúkat helyeztek ki és takarítottak, akadályversenyeken, vetélkedőkön, kirándulásokon vettek részt, újságcikkek, könyvek és plakátok emlékeztek és emlékeztettek a természet védelmére.
A Madarak és Fák Napja aztán kedvelt és türelmetlenül várt, évi rendszerességgel megrendezett ünnepe lett elsősorban a tanuló ifjúságnak a XX. század első felében. Idősebb honfitársaink mind a mai napig szép emlékeket őriznek ezekről a napokról. A II. világháború után aztán feledésbe ment, mígnem 1994-ben ismét feléledt a mozgalom, 1996-ban pedig kormányrendeletet adtak ki, amely a korábban május elején változó időpontban megtartott jeles nap megünneplését május 10-ben rögzíti.
Budapesten a Múzeumkertben
Ma már több, mint két tucat „zöld” nap, világnap és akciónap hívja fel a figyelmet egy-egy speciális környezeti problémára. Jelentős részüket alig húsz éve ünnepeljük, hisz több közülük csak az 1990-es évek elején került először megrendezésre. (Pl. március 22: A Víz Világnapja 1993-tól, november 27: „Ne vásárolj semmit!” Nap 1992-től, stb.) Még a patinásabbak is csak az 1970-es évek elejére tehetik születésük dátumát. Például június 5-én a „Környezetvédelmi Világnapot” 1972-ben, a talán legismertebb „Föld Napját” április 22-én 1970-ben ünnepelték először. A Madarak és Fák Napja mintegy 70-90 évvel korábbra datálható, mint a többi zöld ünnep. Mindezt fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy közel egy évszázaddal megelőztük a kort. Feltűnő továbbá, hogy a több tucatnyi zöld ünnep majd’ mindegyike nyugat-európai, tengerentúli és/vagy angolszász kezdeményezésre született. Részben igaz ez a Madarak és Fák Napjára is, hisz az Egyesült Államokban 1894-től bevezetett Madarak napja (Birds Day) és fák napja (Arbor Day) adta az ötletet Herman Ottónak, aki az Országos Állatvédő Egyesület 1900. februári közgyűlésén vetette fel egy - az amerikaihoz hasonló - intézkedés bevezetését.
A XIX. század nagy mocsárlecsapolásai, folyószabályozásai katasztrofális hatással voltak az élővilágra, aminek következtében a madarak életfeltételei romlani kezdtek, pusztultak az erdők, mezők. Az emberi beavatkozás nyomán sorra éljük fel a pótolhatatlan erőforrásokat. Százmillió évek során felhalmozott kincseket herdálunk el évtizedek alatt.
Jusson hát eszünkbe legalább most, a Madarak és Fák Napján, - ezen a legpatinásabb zöld ünnepen, amely már több mint egy évszázada itt született Magyarországon - hogy a vadon élő növény és állatfajok kipusztulásának ütemét már nem években, nem is hónapokban, vagy hetekben, nem napokban, hanem órákban és percekben mérik…