A lőcsei fehér asszony halála

a 'lőcsei fehér asszony'
a 'lőcsei fehér asszony'

Korponay Jánosné, született Garamszegi Géczy Julianna, vagyis a „lőcsei fehér asszony” esete évszázadok óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Az utókor leginkább a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békekötést követő időszakban játszódó Jókai regény alapján ismerhette meg történelmünk legendás női alakjának élettörténetét, amely valóban Jókai tollára kívánkozó história. A főhős, a szépasszony jellegzetesen romantikus Jókai-nőalak. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Jelleme megfejteni való lélektani rejtvény, története pedig szinte kínálja a lehetőséget a fantázia szabad szárnyalásához. A Rákóczi-szabadságharc - a várostrommal, az árulással, a majtényi fegyverletétellel és az azt követő nemesi összeesküvéssel - történelmileg is izgalmas hátteret biztosít a romantikus históriának.

A lőcsei fehér asszony legendája igazi romantikus história. A történet- és regényírók szerint a császárhű asszony szembekerül a kurucok oldalán harcoló családjával, elárulta a szabadságharcot, majd megtért bűnösként végül feláldozza magát a felkelők érdekében. Egy 1714-ben, Győrben lefolytatott felségárulási per aktái megőrizték nevét. Egyéb forrásokból ismert, hogy a győri vértanú és a korábbi lőcsei áruló ugyanaz a személy. Ez az azonosság magyarázza, mi is ragadta meg Jókai fantáziáját a történeti forrásanyagban. Jókai így vall erről: „Hogyan lehet az, hogy egy nő, aki egy csókért odadob egy országot, másszor megint azért az országért odadobja saját ifjú, szép fejét... Hol a megoldás az ég-pokol különbségű ellentmondás között egy nő jellemében?"

Családja

Garamszegi Géczy Julianna (Osgyán, 1680 k. - Győr, 1714. szeptember 25.) Géczy Zsigmond és az osgyáni Bakos Judit frigyéből született. Húszesztendős korában férjhez ment a császári hadsereg egyik katonatisztjéhez, a Hont vármegyei nemeshez, Korponay Jánoshoz. A házasságból született Gábor nevű fiuk.

Élete

Apja és férje között

Házasságkötésük után három esztendővel kitört a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc. A szabadságharc kitörése után édesapja azonnal kurucnak állt. 1704 elején már ő vezette a Csábrágot ostromzár alatt tartó kurucokat. A Koháry-birtokok egyik központi várát, Csábrágot viszont éppen férje védte. Így az apa és a férj szembekerült egymással. Géczy Julianna pedig levélben kérlelte férjét a vár átadására, illetve apját, hogy ha elfoglalják a várat, férje és fia életét kíméljék meg. A kurucok végül elfoglalták a várat, a Korponay család pedig életben maradt.

Az ostromot követően váratlan esemény történt. Korponay János, a császárhoz korábban végtelenségig hű katona kardját Rákóczinak ajánlotta. A hadjárat végig a Felvidéken tovább folytatódott.

Szerepe Lőcse feladásában

Géczy Julianna éppen Lőcse várában vendégeskedett, amikor 1709-ben megkezdődött a vár ostroma. A legenda szerint Júlia intim viszonyban állt Andrássy István kuruc generálissal. Az ostromló seregek főparancsnoka, Löffenholz György családi barátja volt Júliának.

Az egykorú kuruc propaganda, a „Mercurius Veridicus" című időszakos hírlap „egyetlen ledér nőszemély” számlájára írta a város elestét. Jókai is úgy dolgozta fel az eseményeket, hogy 1710. február 13-án ő beengedte a császári csapatokat a városba. Ennek nyomán máig úgy él a köztudatban, mint Lőcse árulója. Történelmi tény azonban, hogy Lőcse előzetes tárgyalások után, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Julianna csupán üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg Löffelholz altábornagy között, s a város előzetes tárgyalások eredményeképp, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére.

Az utókor által ráakasztott vádban ártatlan volt. Utólag azonban semmi nem akadályozta abban, hogy a híreszteléseknek tápot adjon. Hirdetni kezdte maga is, hogy a vár elfoglalásakor segítséget nyújtott a labancoknak. A várat ostromló barát is jót tett a történetnek. Az asszony célja nyilvánvaló volt. A legitim uralkodó szemében megbukott, árulóvá vált férj nem tudta volna családja jövőjét biztosítani. Julianna előtt viszont megnyílt az út, hogy fiát újból nemességhez juttassa, ám a császári udvar, s különösen az odasereglő áruló magyar főurak a szatmári békekötés után nem hajlandók fiának megadni az ígért birtokot és címet, érdemeiről már nem vesznek tudomást. Kísérlete eredménytelen maradt.

Pere és halála

Ezután Juliannát az ismét szervezkedni kezdő, Rákóczihoz hű nemesek táborában találjuk, ott azonban bizalmatlanul fogadják - férje sohasem bocsát meg neki. Rákóczi ekkor Lengyelországból szervezte a visszavágást, az utasításokat tartalmazó leveleket pedig követe Korponay Jánosnéra bízta. Talán úgy gondolta, apja és férje szerepvállalása elég biztosíték arra, hogy a címzetthez juttassa őket. A címzettek (Esterházy Dániel, Ráday Pál, Sréter János stb.) a kuruc szabadságharc vezető tisztségviselői voltak, akik az 1711 utáni konszolidációban is komoly szerepet vállaltak. Korponayné azonban most is császárhűségét és fia érdekeit, a számára kiszemelt fényes jövőt és nemesi címet tartotta fontosabbnak. Bécsbe üzente, hogy leleplezte az újabb államellenes összeesküvést, majd a levelekkel együtt útra kel.

Lőcse főtéren a 16. századból származó szégyenketrec, leghíresebb rabja Korponayné Géczy Julianna volt
Lőcse főtéren a 16. századból származó szégyenketrec, leghíresebb rabja Korponayné Géczy Julianna volt

Ekkor még nem tudja, mit rejtenek Rákóczi üzenetei, csak útközben bontja fel őket. Választás elé kerül: a levelek tartalma szerint a felkelők találkozási helye Géczy Zsigmond korponai kúriája, vagyis ha átadja a leveleket, menthetetlenül árulóvá válik családja szemében. Ekkor dönt úgy, hogy megsemmisíti őket, úgy tesz, mintha nem is léteztek volna. Ez a lépés pedig végzetes a számára. Az új kuruc szervezkedést csírájában elfojtani igyekvő bécsi udvar és a pozsonyi országgyűlésen éppen a szatmári békepontok betartatásán fáradozó magyar rendek érdekeinek kereszttüzébe került. Nem sokkal később ugyanis a császári felderítők elfogják Rákóczi egy másik követét, újabb levelekkel, amelyben Júlia szolgálatait is megemlítik. Az elégetett levelek nélkül az asszony nem tudja magát tisztázni. 1713-ban megkezdődött az eljárás, a lőcsei fehér asszony pedig megmutatta, hová is húz a szíve, de a per szempontjából ez már nem volt elég bizonyíték a császárhoz való hűségére. Védőügyvédet nem fogadott, hiszen az alattvaló nem pereskedhet urával. Végül fő- és jószágvesztésre ítélték, egy esztendei kínvallatás és tortúra után érte el a vég. A császár természetesen hozzá akart jutni a felkelők névsorához, de Korponayné nem vallott. A mai napig árulónak bélyegzett asszony haláláig hű maradt uralkodójához, de családjához is. Hazaárulás vádjával ítélték fővesztés általi halálra. Az ítéletet Győr városának piacterén hajtották végre 1714 őszén. A holttestnek azonban a kivégzést követően nyoma veszett. Végső nyughelyére, bár mind Lőcse, mind a tőle nem messze fekvő Osgyán magáénak vallja, a mai napig nem derült fény.

2014-ben Győrött kiállítást rendeztek Asszony a máglyán címmel, melyen több tévedést igyekeztek tisztázni vele kapcsolatban. Így például a tárgyalóterem berendezésének hitt óráról bebizonyosodott, hogy évtizedekkel későbbi darab, s noha Jókai Mór leírása szerint a hazaárulással vádolt Korponayné Géczy Julianna tárgyalását az emeleti nagyteremben tartották, a megnevezett épület, a régi városháza akkoriban egyszintes volt csupán.

Képmása

Az ő képmásának tartották a lőcsei várfal kapuján lévő, fehér ruhás nőalakot ábrázoló festményt, melyen egyik kezét a kulcslyukon tartja, a másikkal hívogatóan int. A képet a Szépművészeti Múzeum őrzi. Neve máig talány, ugyanis a magyar hagyományban fehér megnevezéssel csak szent életű nőket illettek. Talán egyszer arra is fény derül, a lőcsei asszony mivel érdemelte ki ezt a jelzőt.