Krúdy Gyula





„Manapság, mikor mindnyájan egyenlők és demokraták vagyunk, mindenki mulathatna, kacaghatna kedvére, de hát nincs már min kacagni. A jókedv, miután demokrata lett, veszített értékéből."

„Minden titokkal úgy vagyunk, hogy az csak addig titok, amíg senki nem tudja. Mihelyt két ember tudja, mintha már az egész világnak tudomása volna róla."

„Micsoda boldogság az, jónak lenni. A világon ez a legtisztább, legvalódibb öröm."

„Mert a szem néha káprázik… Káprázik, és ez az emberi boldogság."

„Az lesz az igazi nagy magyar író, aki biztosan megírja annak a magyar nemesembernek a történetét, akinek az apja még kúriában lakott, a fiából pedig demokrata lett, mert más nem lehetett többé Magyarországon."

„Korunkban nem becsülik meg a tehetséges embert. (...) Csak azoknak a semmiháziaknak áll a világ, akik tudnak törleszkedni, barátkozni, hízelkedni."

„A nők életében vannak olyan jelentéktelen események, amelyeknek azért nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, mert nincsenek érdekelve a szívükkel."

„... az emberek nagy része manapság nem éli valódi életét. Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak, telve hazugságokkal, gonoszságokkal, nyomorúságokkal."

„... Igazi életüket álmukban élik az emberek, amikor olyan jóságosak lesznek valamennyien, mint azok a szegények, akik a hajnali miséket látogatják."

„Magyarországon még mindig a legérdekesebbek a vallási problémák, ama mellékes problémák mellett, hogy nem mindenkinek van ennivalója."

„Talán elkövetkezik végre valahára a történelmi könyv, melynek alapján valóságos, gyenge vagy kemény emberi alakjukban látjuk viszont kővé, mítosszá, vaskalappá, a messzi éjben ijesztő szoborrá váltott eleinket"

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. - Budapest, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.

A Krúdy család felvidéki nemesi családból (Crudi) származott. Apja jómódú nyíregyházi ügyvéd, anyja, Csákány Julianna, szobalány, szegény gazdálkodó gyermeke. Szülővárosában, valamint Szatmárnémetiben és Podolinban végezte iskoláit. Első írásai már gimnazista korában megjelentek különböző vidéki lapokban.

Először rövid ideig Debrecenben volt újságíró, 1895-ben a Debreceni Ellenőr munkatársa lett. Még ebben az évben átszerződött Nagyváradra. 1896-ban költözött fel Budapestre, ahol haláláig élt és dolgozott. A Józsefváros, a Teréz templom környéke, a Belváros, a Margitsziget és Óbuda volt lakóhelye. Szinte a legtöbb akkori újságban, folyóiratban publikált, legtöbbjüknek állandó munkatársa, tárcaírója volt.

A siófoki hintós Krúdy-szobor
A siófoki hintós Krúdy-szobor

A fővárosban alakította ki egyéni életformáját; fő támaszpontjai a bohémvilág találkozó- és mulatóhelyei voltak. Ebben a világban teremtődött meg az a sajátosan "krúdys" légkör, amely írásművészetének (a gyermekkorából hozott nyírségi és szepességi élményanyag mellett) lényeges alkotó elemét, eredeti hangulatát adta.

Alig múlt húszéves, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek címmel megjelenik. Novellái kezdetben erősen tükrözték Mikszáth Kálmán munkásságának nyomait, de csakhamar megtalálta hangulati hatásokra építő, sajátos egyedi stílusát, melyben csak rá jellemző elbeszélő technikát alkalmazott.

Emellett ekkora már megtalálta speciális témakörét is, melynek lényege a múlt felidézésében és szűkebb hazájának, a Nyírségnek táji jellegének bemutatásában rejlik. Munkatársa volt számos folyóiratnak, többek között a kor legjelentősebb irodalmi folyóiratának a Nyugatnak is.

Kétszer nősült, de sohasem tudott megállapodott családi életet élni. Találóan nevezték magányos lovagnak: különös, büszke, tartózkodó volt. Nélkülözésekkel indult pályáján; termékeny munkásság és páratlan sikerek után eladósodva fejezte be életútját.

Hivatalos elismerésben ritkán volt része; távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól. 1914-ben beválasztották a Petőfi Társaságba, 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. Első novellája 15 éves korában jelent meg, 17 évesen egy vidéki hetilap főmunkatársa; írásait rendszeresen közölték országos napilapok, folyóiratok. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete napvilágot látott (Üres a fészek, 1897). Ettől kezdve évente 2-3, sőt pályája csúcsán 7-8 kötettel jelentkezett; szinte naponta jelentek meg írásai.

A Nyugat fiatal prózaíróira nagy hatással volt írásművészete, de igyekezett távolságot tartani az egyes irodalmi csoportosulásoktól, így lett később a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő képességű magányos farkasa. Országos hírt és igazi közönségsikert a Színdbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regényével szerzett.

1914-ben a Petőfi Társaságának tagja lett, majd 1919 elején rövid ideig felelős szerkesztője volt a Néplap című gazdasági hetilapnak. A Kápolnai földosztás c. riportjával aktívan is támogatta a forradalmat és Tanácsköztársaságot. Több rokonszenvező cikket írt a Tanácsköztársaság mellett, melynek bukása után háttérbe szorult és később sem juthatott hozzá az őt megillető irodalmi elismeréshez.

Krúdy Gyula sírja a Kerepesi temetőben
Krúdy Gyula sírja a Kerepesi temetőben

Csak halála előtt 3 évvel, 1930-ban Móricz Zsigmonddal együtt kaphatta meg a Rothermere-díjat. Félszáznál több regényt, mintegy 3000 elbeszélést, több ezer cikket, karcolatot, krokit és hét színdarabot hagyott hátra. Az arany meg az asszony c. egyfelvonásosából Kenessey Jenő operát készített. Művei a felszabadulás után, különösen az 1957-ben bekövetkezett irodalompolitikai fordulat után sok kiadásban megjelentek, számos művét több idegen nyelvre is lefordították.

Művészete magányos jelenség 20. századi irodalmunkban. Krúdy Gyula páratlanul termékeny volt; több mint 60 regényt, csaknem 3000 elbeszélést, több száz ifjúsági elbeszélést, ezernél több cikket, karcolatot és négy színművet írt. Föltehetőleg még több írása lappang különféle lapokban. Kortársai, rajongói sok érdekes észrevétellel járultak hozzá munkásságának méltatásához (Ady Endre, Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső, Tersánszky J. Jenő, Lovik Károly, Móricz Zsigmond), de művészetének összefoglaló értékelésére mindeddig csak Perkátai (Kelemen) László vállalkozott doktori értekezésében (1938), bár ma már ez is csak kritikával használható. Munkásságának bibliográfiai fölmérését Kozocsa Sándor úttörő kezdeményezése alapján Katona Béla, Barta András, Gedényi Mihály, Szauder József folytatta. Gyűjteményes kiadásaival valamennyi jelentős regénye új kiadásban került az olvasó kezébe; válogatott elbeszéléseinek időrendi és mindeddig legterjedelmesebb kiadása a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kiadó megszűnése miatt az utolsó 3 kötet kéziratban maradt.

Forrás: sulinet.hu