Kéthly Anna

„Aki fél, az menjen cukrászkisasszonynak!”.

„Egyetlen férfi van a magyar parlamentben - az is nő.”


Kéthly Anna (Budapest, 1889. november 16. - Blankenberge, Belgium, 1976. szeptember 7.) magyar szociáldemokrata politikus, az Országgyűlés második női képviselője, 1922-től 1948-ig parlamenti képviselő. Az 1956-os forradalom idején újjáalakult Szociáldemokrata Párt elnöke és a Harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere.

Kéthly Anna a magyar és a nemzetközi szociáldemokrácia „nagyasszonya”, a magyar szociáldemokrácia kimagasló alakja volt. Történelmi szerepét sokan megpróbálták elferdíteni, vádolták antiszemitizmussal, kommunista barátsággal, de valójában élete végéig ragaszkodott elveihez. 33 évesen robbant be a két világháború közötti magyar politikai életbe és közel három évtizedig tartott igen színes, sokrétű mozgalmi tevékenysége.

Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyerekeként született 1889. november 16-án Budapesten. Apja villanyszerelő szakmunkás volt. Már fiatalon dolgoznia kellett, munka mellett végezte el a négy polgári iskolát. Ezután gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. Közben egy konfekcióüzemben dolgozott, de gyenge fizikuma miatt nehezen bírta a megerőltető munkát.

Először a Tolnai Világlapjánál kezdett dolgozni, majd 1907-től Kassán vállalt magántisztviselői állást különböző cégeknél. 1913-ban lép be a Tisztviselői Szakszervezetbe, amelyen keresztül került kapcsolatba az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP). A pártnak 1917-ben lett a tagja, csakúgy, mint a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségének. Az 1918. október 28-án lezajlott őszirózsás forradalmat üdvözölte, hiszen a forradalom lehetőséget jelentett a polgári demokratikus társadalom kialakulására. A Tanácsköztársaságot ugyanakkor elítélte, jórészt a Lenin-fiúk atrocitásai miatt. Politikai pályája a Horthy-korszakban kezdődött. Korábban nem akart politikai pályára lépni, de a magyar nőmozgalom vezetőinek megölése, illetve emigrációba kergetése mélyen érintette: erkölcsi kötelességének érezte, hogy tegyen valamit ezekben a vészterhes időkben.

A két világháború között

Az első világháború után a részleges női választójog megvalósulása révén a magyar törvényhozás történetében első ízben női képviselők is bekerültek a magyar Parlamentbe. 1920-ban a katolikus Szociális Misszió Társulat tagjaként Slachta Margit volt az első női képviselő.

Kéthly Anna az 1922-es választásokon lett Magyarország második női országgyűlési képviselője. Ő volt az, aki a korszak végéig megőrizte helyét a törvényhozásban, ahol pártja parlamenti frakcióját vezette. 1922-1948 között, 26 éven keresztül maradt képviselő. Másfél évtizeden át ő volt az egyetlen nő tagja lett a parlamentnek.

A két világháború közötti parlamentben elsősorban a gyermekneveléssel, a munkásság, különösen a nőmunkásság helyzetével, az iskoláztatással és a népegészségüggyel, illetve a börtönviszonyokkal foglalkozott. Határozott és kemény hangú beszédei miatt az a találó megjegyzés járta róla: „egyetlen férfi van a magyar parlamentben - az is nő.”

A második világháború alatt

Emléktáblája a Pozsonyi úton
Emléktáblája a Pozsonyi úton

1939-ben tartottak utoljára választásokat. Az MSZDP számára a választás mélypontot jelentett. Míg 1922-ben 25, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11 képviselőt küldtek, addig 1939-ben csak ötöt. Kéthly Anna megőrizte mandátumát, és továbbra is az országgyűlés tagja maradt. A németek elleni összefogásra buzdított, kereste a lehetőséget a polgári erők összefogására és ezáltal a háborúból való kilépésre. Az 1942-es újvidéki vérengzés ellen Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt emelte fel a szavát, követelte a tettesek felelősségre vonását. Ekkor több halálos fenyegetést is kapott. Amikor barátai azt tanácsolták neki, hogy ezekbe az ügyekbe ne ártsa bele magát, akkor tette híres kijelentését: „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”. Bátorságáért párttársa, Böhm Vilmos a magyar politika Jeanne d’Arcjának nevezte. A demokratikus pártok összefogási kísérlete 1943-ban realizálódott. A két legerősebb párt, a Független Kisgazdapárt és az MSZDP szövetséget kötött. A háború után ez a két párt kívánta a demokratikus váltást létrehozni, és elindítani az országot a többpárti demokrácia felé. 1943-44 telén többször tárgyalt Peyer Károllyal együtt angolbarát politikusokkal, a háborúból való kilépés érdekében.

A német megszállás után az ellenzéki képviselők eltűntek a parlamentből. Peyert és párttársait deportálták, Tildy és mások illegalitásba kényszerültek. Közel fél esztendő múlva Kéthly Anna személyében akadt az Országgyűlésben egy képviselő(nő), aki meg merte kérdezni, hol van az ország miniszterelnöke (Kállay Miklós), belügyminisztere (Keresztes-Fischer Ferenc), és hová lett számos képviselőtársa.

Mint az ellenzék egyik vezéregyéniségét, előbb a németek, majd a nyilasok keresték, de nem tudták elfogni. Egy Nógrád megyei kis településen bujkált, hamis papírokkal és személyazonossággal. A német megszállás után 1945 februárjában, nem sokkal az ostrom vége után Budapesten jelentkezik az MSZDP vezetőségénél. Az ismert politikus pártja külpolitikai és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának lesz a vezetője. Tagja lesz a politikai bizottságnak, valamint a „Világosság” című lap felelős szerkesztője lesz.

Kéthly Anna nem ismerte a hallgatást és tapintatot az ún. kényes helyzetekben. Elvi kérdésekben nem tűrte a taktikázást saját pártjában sem. Amikor 1940-ben egyes szociáldemokrata funkcionáriusok felvetették, hogy az adott helyzetben célszerűbb lenne a zsidó vezetők háttérbe vonulása és a kilépés a Szocialista Internacionáléból, Kéthly élesen kikelt az opportunisták ellen, megvédte a megtámadott elvtársakat. Már a háború alatt is, de különösen 1945 után nyílt sisakkal harcolt az ún. munkásegység és a népfront gondolata ellen, mert átlátta és nemzetközi tapasztalat alapján tudta, hogy a kommunista párt célja hangzatos jelszavak leple alatt a szociáldemokrácia felszámolása és az egyeduralom.

A második világháború után 1956-ig

Az 1945-ös választásokon az MSZDP a parlament második legnagyobb pártja lett 17%-kal az 57%-ot szerző FKGP mögött, de szovjet nyomásra kénytelenek voltak a Magyar Kommunista pártot is bevenni a koalícióba.

Kéthly Anna 1945-től egészen 1948-ig a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett. Egyben ő lett pártja parlamenti frakciójának a vezetője.

A belügyi szerveket megszerző kommunisták megkezdték a többi párt felszeletelését, a „szalámi-taktikát”. A sor az FKGP-vel kezdődött, de nyilvánvaló volt, hogy az MSZDP sem kerülheti el a beolvadást. A párt két világháború közötti vezetőit, például a korábbi pártelnököt, Peyer Károlyt már 1947-ben távozásra kényszerítették a hatóságok és a letartóztatástól való félelem.

Peyer távozása után a párton belül egyre inkább Kéthly lett a vezetője azoknak, akik ellenezték az MKP-val való egyesülést. Kéthly hangsúlyozza, hogy a kommunistákat világnézeti különbségek választják el a szociáldemokratáktól, és hogy a két pártot emiatt nem lehet egyesíteni.

Az 1947-es választáson az MKP választási csalásokkal és visszaélésekkel (például a kékcédulás szavazókkal és a 15%-ot elért MFP mandátumainak megsemmisítésével) a legerősebb párt lesz.

1948 volt a „fordulat éve”: ekkor egyesült a két munkáspárt. Az MSZDP XXXVI. kongresszusán a kommunistákkal való egyesülés mellett döntött. 1948. február 18-án a nagy-budapesti pártvezetőségi ülésen - a kommunistákkal való egyesülést ellenző mintegy negyven képviselővel együtt - Kéthlyt kizárták a szociáldemokrata pártból, s ezzel egyidejűleg eltávolították az Országgyűlés alelnöki tisztéből, megfosztották képviselői mandátumától. Így ért véget közel három évtizedes mozgalmi tevékenysége.

A 60 éves Kéthly ezek után visszavonul a politikától és a közélettől. A letartóztatást azonban nem kerüli el. A Rajk-perben megkezdődött a kommunisták egymás közti leszámolása, így nyilvánvaló volt, hogy a még az országban illetve szabadlábon lévő egykori MSZDP vezetők is sorra kerülnek. Kéthlyhez hasonlóan kerül törvénytelenül börtönbe Szakasits Árpád, aki az MSZDP elnöke volt, amikor Kéthlyt kizárták. Kéthly 4 évet töltött börtönben, ítélet nélkül, végül életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

A politikusnő bebörtönzése éles nemzetközi visszhangot keltett. Végül a Nagy Imre-kormány idején felülvizsgálták az ellene hozott ítéletet, és házi őrizetbe került.

Emigrációban 1956 után

Sírja az Új köztemetőben
Sírja az Új köztemetőben

1956. október 23-án forradalom kezdődött a szovjet típusú rendszer ellen. A Szociáldemokrata párt újjá alakult. Elnöke Kéthly Anna lett. Őt nem kompromittálta semmilyen együttműködés a kommunistákkal, és ő volt a legtekintélyesebb az itthon maradt vezetők közül. A november 3-án megalakult Harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott.

1956. november 4-én Bécsben tartózkodott, részt vett a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafelé tartva értesült a szovjetek bevonulásáról. Többé nem tért vissza az országba. Első útja New Yorkba, az ENSZ magyar bizottságához vezetett, ahol részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. Több memorandumot küldött az ENSZ-hez. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le. Ezenkívül ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. 1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében.

Hamvait 1990-ben hozták haza és temették el a Rákoskeresztúri új köztemetőben. „Okos, bátor, szókimondó asszony volt. Döntés előtt nem fürkészte a tájat: hányan állnak mögötte vagy mellette. Csak lelkiismeretére hallgatott. Minden jelentős választása kockázat vállalásával járt.” - mondta Vásárhelyi Miklós búcsúbeszédében Kéthly Anna újratemetésén. Teljes rehabilitálása 1994-ben történt.

Forrás: wikipedia.org, rubicon.hu, montazsmagazin.hu