IV. László

Történetírásunk László királyról kevés jót jegyez. Gyenge képességűnek, labilisnak, erkölcstelennek és szavát nem tartónak skatulyázták, legfeljebb rossz tanácsadóit hozták fel mentségére. Uralkodása valóban nem egy siker történet, győztes csatát alig vezetett, a belső háborúk pusztítása nyomán az ország a szegénységbe süllyedt. De története ennél azért jóval bonyolultabb.

IV. vagy Kun László, (1262. augusztus 5. - Körösszeg, 1290. július 10.) 1272 és 1290 között az utolsó előtti Turul-házi magyar király. Apja V. István, IV. Béla nyughatatlan elsőszülött fia, anyja a világszépnek mondott Kun Erzsébet. Lászlónak öt nővére volt, ő lett a család egyetlen fiúgyermeke, a trón várományosa. A „Kun” nevet azonban nem származása miatt kapta, hanem életében ragasztották rá. Okleveleiben magát III. Lászlónak nevezte, mert nem vette számításba a 60 évvel korábban rövid időre beiktatott gyerekkirályt, Imre király fiát. Az 5 évesen megkoronázott III. Lászlót ekkor nem ismerték el törvényes uralkodónak.

Gyermekkora

László gyermekkora igazi rémálom. Történetében egy szó sincs neveltetésről, a családi otthon melegéről, annál több a történelem könyvek véres lapjaira való események leírása.

Gyermekkorára rányomta bélyegét apja és nagyapja küzdelme a hatalomért. Az ambiciózus trónörökös kivonta magát édesapja fennhatósága alól, és az 1260-as években kvázi szuverén uralkodóként kormányozta az időközben jelentősen megnövekedett dukátus területét. A két király között kialakult egy szűk nagybirtokos réteg, amely a királyéhoz hasonló hatalommal rendelkezett. A trencséni Csákok szilárdan kitartottak V. István mellett, a Kőszegi család pedig - élén Kőszegi Nagy Henrikkel - IV. Béla mellett. Alattuk azonban a hűség már megoszlott, cserélgethető volt. A tatárjárás korában még élt a királyhoz való hűség fogalma, ezekre az évekre ezt a hűséget már birtokadományokkal kellett megvásárolni.

V. István koronázása
V. István koronázása

László egy kettéosztott országban cseperedett fel, ahol nap mint nap a vagyon, a hatalom, a földbirtok, a zsíros állások igézetében köttetnek és szegődnek meg szövetségek. Két királyt lát és feltörekvő hatalmasságokat, - sokszor cserélődő hívekkel - akik kezdik egyenrangúnak érezni magukat az uralkodókkal.

László kisgyermekként számos erőszakos cselekedetnek volt tanúja, sőt nem egynek szenvedő alanya is. Nehéz gyermekkorát mi sem bizonyítja jobban, minthogy kétszer is börtönbe vetették. László születése évében ugyan IV. Béla és V. István ifjabb király Pozsonyban békét kötött, de a két fél ellentéte hamarosan újra fegyveres konfliktushoz vezetett. Béla Turóc várába záratta István feleségét, Kun Erzsébetet, a mindössze két esztendős unoka is osztozott édesanyja sorsában. A család helyzete hamarosan jobbra fordult, ugyanis a hataloméhes trónörökös az 1265-ös isaszegi csatában döntő vereséget mért édesapjára, és elismertette különleges jogait.

A későbbi Szent Margit - Béla lánya és István húga - sokat fáradozott azon, hogy kibékítse a feleket. Sikerült is elérnie, hogy a Nyulak szigetén - ahol mint apáca élt - kezet nyújtott egymásnak apa és fia. A béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg, a királyi tekintély drámain csökkent és felgyorsult a nagybirtokok gyarapodásának üteme.

Az ország menthetetlenül két pártra szakadt, az ellenségeskedés pedig IV. Béla elhunytával sem ért véget. Utódja V. István, aki 10 évig harcolt a trónért, mindössze 2 évig uralkodhatott. Rövid királysága alatt kemény kézzel irányította az országot, de a megindult bomlást már nem tudta megállítani. Fiát 1269-ben eljegyezték I. Károly szicíliai király - aki nem mellesleg IX. Lajos francia király öccse - leányával, Izabellával. 8 éves, amikor a házasságot 1270-ben meg is kötötték. A gyermekek ilyen, politikai érdekből kötött dinasztikus házassága nem ritka jelenség a középkorban, de esetünkben a frigy az átlagosnál is kevésbé sikeres lett.

László kun öltözetben
László kun öltözetben

V, István rövid uralmának egy példátlan botrány vetett véget. A király és udvara ugyanis 1272 nyarán Dalmáciába készült, egy I. Károllyal előkészített találkozóra. Ám június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled Joachim elrabolta Lászlót és Kapronca várába vitte. A fiatal trónörököst túszként tartották, politikai váltságdíj fejében. Kiderült, hogy a rablásban az anya, Kun Erzsébet is benne volt. István elkeseredetten próbálta gyermekét kiszabadítani. De az uralkodó kudarcot vallott. Ezt a csapást nem élte túl, szélhűdés érte és otthon, Csepel szigetén, 1272 augusztásában meghalt.

V. István halálával újabb trónviszály alakult ki, az ország pedig az egymással rivalizáló főúri klikkek prédájává vált. A főurak egy része, élükön a túszejtő Gutkeled a tízéves Lászlót, másik részük a huszonéves Béla macsói herceget - IV. Béla másik unokáját - szerették volna inkább a trónon látni. Utóbbiak fegyveresen rárontottak a királyné szállására, de a merénylet nem sikerült, a királyné hívei elhárították a támadást. Lászlót az 1272. szeptember 3. előtti napokban Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek megkoronázta. A koronázás után az udvar Budára vonult, de az indulatok nem csillapodtak. Jellemző a kor állapotaira, hogy László unokatestvérét, Béla herceget, az utolsó Magyarországon élő férfikorú Turul házi leszármazottat egy másik főúr (Kőszegi Nagy Henrik) egy vita hevében legyilkolta a Margitszigeten, birtokait pedig az összeesküvők egyszerűen maguk között felosztották. A fiatal herceget a Nyulak szigetén temették el, Margit királylány és V. István király mellé.

Uralkodása

Anyja gyámsága alatt kezdte meg uralkodását, de első éveiben főúri támogatói bábként mozgatták. Helyzetét még kedvezőtlenebbé tette, hogy a Kőszegi Henrik és Gutkeled Joachim vezette csoport, valamint a Csák nemzetség felváltva irányítják az országot a maguk szája íze szerint. Ezalatt Ottokár különösebb gond nélkül elfoglalja az ország észak-nyugati részét. A képlet rendkívül egyszerű: mindig adva volt egy „lojális” párt, amely idővel annyi adományt és kiváltságot csikart ki Lászlótól, hogy lényegében már fogolyként kezelte a királyt. László kiszolgáltatott helyzete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben volt „szeretett kunjaival”, mint magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, átvette életmódjukat.

IV. László és I. Rudolf találkozása a csatatéren
IV. László és I. Rudolf találkozása a csatatéren

A fordulat 1276-ban következett be: a német birodalom vezetéséért egymással rivalizáló Ottokár és Habsburg Frigyes egyaránt Magyarországhoz fordult a másik legyőzése érdekében. A sors szeszélyéből ekkor éppen Habsburg párti családok uralták a királyi tanácsot, ezért melléjük álltunk és az egyesített sereg, jelentős kun segédcsapatokkal meghunyászkodásra kényszerítette Ottokárt. Az esemény egyrészt a jelentéktelenségből komoly tényezővé emeli a Habsburg dinasztiát, másrészt a szövetséget megerősítő szerződéshez igazi király kell, azért gyorsan nagykorúsítani kellett IV.az akkor 15 éves Lászlót.

A nagykorúsítás híre mozgásba hozta az országot. Az 1277. évi rákosi országgyűlésre minden megyéből megjelentek a nemesség képviselői, az eddig inkább bujkáló egyházi előkelők, és a kunok vezetői is. Ez az országgyűlés a későbbi rendi országgyűlések előzményének is tekinthető. A közrend helyreállítását tűzték ki célul. László számára mintegy előírták az ország meggyalázói elleni fegyveres fellépést. Az ekkor 15 éves László - először érezve tényleges erőt a háta mögött - gyorsan és eltökélten látott hozzá a rákosi határozatok végrehajtásához. A következő két évben jelentős eredményeket elérve csillantja fel politikai tehetségét. Jól kiválasztott helyeken veri le az ellenszegülőket, lassan bekerítve legnagyobb ellenfeleit.

A királyi hadak Aba Finta és Baksa György vezetésével verték le a szepességi lázadókat, Kán Miklós vezetésével pedig a Geregye testvérek Biharban formálódó tartományúri hatalmát törték meg. László az év őszén hadában jelentős létszámú kunnal nyugatra vonult. Hainburgban 1277. november 11-én személyesen megerősítette a Rudolffal kötött szövetségi szerződést, majd Kőszeg vára ellen fordult. 1278 május körül Váradon a hét tiszántúli vármegye részére tartott országgyűlésen László ítélkezett a Geregye-fivérek felett, és kinyilvánította, hogy az országrész állapotának rendezésében támaszkodni kíván a megyei nemességre.

A politikai tisztségeket már ő osztja ki, és hatalma megszilárdítására használja. Az újra elszemtelenedő Ottokárra pedig a szövetséges német-magyar seregek megsemmisítő vereséget mérnek, döntő részben László hadainak, köztük jelentős részben kun csapatoknak köszönhetően.

A Rudolffal kötött szerződés jelentős presztízst kölcsönzött a fiatal magyar királynak, a következő évi morvamezei győzelem pedig II. Ottokáron túl a László ellen szervezkedőket is szétzúzta. Az uralkodó szövetségeseire és a kunok erejére támaszkodva tervbe vette a királyi birtokok ügyeinek rendezését, a korábbi adományok felülvizsgálatát, sőt, 1279-ben még hadi illetéket is kivetett az ország lakóira.

E két év alatt László valóban független uralkodóként léphetett fel, megmutathatta kivételes tehetségét. Minden bizonnyal többre lehetett volna képes egy kevésbé rossz korban - és persze megfelelő felkészülés után. Az évtizedek óta katasztrofálisan vezetett, sodródó országban, rossz döntésekkel felerősített, végtelenül önző és erőszakos főurakkal szemben rövid idő alatt rendet teremteni, helyreállítani az ország és az uralkodó tekintélyét itthon és külföldön egyaránt komoly teljesítmény, még akkor is, ha a két legnagyobb rivális csoportot még nem győzte le, csak visszavonulásra kényszerítette.

Fülöp fermói püspök a Képes Krónikából
Fülöp fermói püspök a Képes Krónikából

A konszolidációs folyamat Fülöp fermói püspök színre lépésével pillanatok alatt megakadt. Ugyanis 1279. szeptember 22-én III. Miklós pápa teljhatalommal kinevezte magyarországi legátusává Fülöp fermói püspököt. A kinevezés formális indoka az volt, hogy ebben az időben Rómába sok panasz érkezett a polgárháborús állapotok miatt. A legátus hivatkozott célja a „király státusának megerősítése” volt, valójában a felhatalmazás szerint Fülöp jogosult volt az egyházi ügyeken túlmenően világi ügyekben is intézkedni. Ez annyit jelent, hogy a Szentszék elérkezettnek látta az időt Magyarország belügyeibe való beavatkozásra. A polgárháborús állapotokon a királyi hatalom ekkorra már saját erejéből úrrá lett, megkezdődtek a konszolidáció munkálatai, ezért a király aggódott a legátus jövetelén, és igyekezett azt megakadályozni.

A magyar krónikából úgy tudjuk, hogy a pápai követ azért jött Magyarországra, mert László „kun módra, s nem katolikus szokás szerint élt”. A legátus kinevezésével kapcsolatban számos pápai irat maradt fenn, de ezek egyike sem utal rá, hogy a király viselkedése vagy szokásai visszatetszést keltettek volna. IV. László későbbiekben követett királyhoz méltatlan életvitele tehát nem oka, sokkal inkább következménye lehetett az eseményeknek.

Fülöp fermói püspök azonban nem stabilitást, hanem anarchiát teremtett Magyarországon. Az 1279. évi tétényi országgyűlés a bárók, a püspökök és a pápaság összefogásával a kun törvény kibocsátására szorította a királyt. Eszerint a kunokat a kereszténység gyors felvételére, és letelepedésre kellett volna kényszerítenie. A kunok ebben az időben saját szokásaik szerint éltek nálunk, akiket természetesen rá kellett szorítani a letelepedésre, de az ilyen változás csak folyamatában képzelhető el. Minden bizonnyal voltak is konfliktusaik a keresztény közösségekkel, sokasodhattak a panaszok, az atrocitások mégis eltörpültek a polgárháborús évek pusztításaihoz képest, amelyben viszont nem volt szerepük. A kun vezetők egy része már földbirtokos volt, katolicizációjuk is megkezdődött, azt tovább siettetni lehetetlen volt.

László látszatintézkedésekkel akarta kifogni a szelet a vitorlából. A legátus azonban már két hónap elteltével büntetni kezdte Lászlót, aki hamarosan elvesztette türelmét, meghasonlott önmagával. Ne feledjük, ennyi küzdelemmel a háta mögött ekkor is még mindössze 17 éves! Bármerre nézett rutinos, nagy erőket mozgósítani képes ellenfelek álltak vele szemben, támaszait támadták, őt igazságtalanul fenyegették. A legátus példátlan módon már 1279. októberében kiközösítette a királyt, s az országot interdiktum (egyházi tilalom, kiközösítés) alá vetette addig, amíg a kunok meg nem keresztelkednek, s át nem térnek a keresztény életmódra.

Kun László és gyilkosai a Képes krónika miniatúráján
Kun László és gyilkosai a Képes krónika miniatúráján

Lászlónak nem lehetett jó válasza. Először erőből próbálta megoldani a válságot: 1280 januárjában a kunok kezére adta a Fülöp pápai legátust. Erre válaszul Finta erdélyi vajda elfogatta az illegitimnek kihirdetett királyt. A patthelyzetet egyezség követte, László hozzákezdett a kun törvények végrehajtásához, mire persze a kunok keltek fel ellene az ilyenkor szokásos pusztításokkal. A király kénytelen volt hatalmának legfőbb támaszai ellen hadjáratot indítani.

A kérdés végül a konszolidáció bukását okozta. A kunok jelentették azt a haderőt, amelyet a királyi hatalom szükség esetén a hatalmaskodó főurakkal szemben fel tudott vonultatni. Ezért nem alaptalan a gyanú, hogy a kun kérdés felszítása valamelyik főúri érdekcsoport sugalmazására történt. A kun törvények kiadásával László olyan konfliktushelyzetbe került, amelyben nem volt jó választási lehetősége, és feltehetően ez váltotta ki méltatlan viselkedését.

Külső támadás is érte az országot. Több mint 40 év után újból pusztítottak a tatárok, de Pest környékén a főurak serege, Erdélyben a székelyek vertek vissza. Hazánk állapotáról kiválóan tanúskodik, hogy alattvalói utóbb a pogány módon élő uralkodót vádolták meg a tatár kán behívásával, Lodomér érsek pedig egyenesen azt kérte a pápától, hogy indítson keresztes hadjáratot Magyarországra. Mindenesetre a tatárokat legyőző székelyeknek László egy várat ajándékozott. Az 1280-as évek közepére a főhatalom gyakorlatilag megszűnt létezni, sorozatban követték egymást a belháborúk és a László elleni lázadások. Ezek egy részét leverte, mások elől elmenekült. A vég egyre közeledett.

Rövid, viharos életének utolsó éveiben kun szeretői, Édua, Köpcsecs, és Mandula nyújtottak neki vigasz. Ha már megvádolták erkölcstelenséggel, legyen nekik igazunk - mondta talán. Politikailag értéktelenné vált házasságát felrúgta, feleségét elbocsátotta. Ha ezért kiátkozták, visszatért szegény Erzsébethez, de a vész elmúltával ismét a pogány örömök felé vette útját. Életét, halálát a hármas szám lengte körül: háromszor vetették fogságba, háromszor átkozták ki, háromszor hagyta el feleségét három kun barátnője kedvéért.

Halála

Szobra Kiskunlacházán
Szobra Kiskunlacházán

IV. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül a kunok kezétől veszett el.1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők - Árbóc, Törtel és Kemence - embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra, és megölték. Nem tudni, mi motiválta őket. Talán valamelyik tartományúr megbízásából cselekedtek, ez esetben Borsa Kopasz neve merülhet fel.

Egyesekben felmerült, hogy nem lehetett-e László halálában az egyháziak keze?

Kun Lászlónak meggyűlt a baja a katolikus egyházzal azután, hogy feleségét kolostorba zárta, ő pedig kun lányok társaságát kereste. Izabella kérésére megmozdultak a nyugati hatalmak és már-már keresztes hadjárat indítását tervezték a magyarok ellen. László azonban nem akart velük feleslegesen hadakozni, a végül 1289-ben kiengedte feleségét a zárda falai mögül és visszaadta királynői birtokait is. Ladomér érsek és a pápaság is visszavonulót fújtak, valószínűleg az idegen országok nem érezték elég erősnek magukat a magyarok elleni küzdelemhez.

Oligarchák bosszúja

Kun László megpróbálta a nagyhatalmú oligarchákat visszaszorítani, akik hatalmas királyi birtokadományok miatt jelentős területi hatalomra tettek szert és ők akarták irányítani az ország sorsát. Kun László elég sok országgyűlési határozatban megpróbálta visszaszorítani hatalmukat, de nem sikerült megtörni erejüket. 1289-ben László végül rászánta magát arra, hogy leszámol ellenfeleivel, ezért kibékült az egyházzal és Rákos mezejére összehívta az országgyűlést, hogy rendet teremtsen.

Talán ez a tett pecsételte meg sorsát, hiszen a nagyhatalmú birtokosok, főleg az ország nyugati részén élők nem akartak engedelmeskedni Lászlónak, inkább egy ellenkirályt hoztak be az országba, hogy az akaratos uralkodót vele helyettesítsék. Figyelemre méltó, hogy Lodomér érsek már ez év elején kapcsolatba lépett a velencei Andrással, - a későbbi III. Andrással - talán annak ürügyén, hogy ha netán megürülne a trón, legyen, ki betöltse azt. 1289-ben tehát már megvolt az utódja, nem volt tehát szükség tovább a kunok urára. Talán az oligarchák bízták meg a király kíséretében lévő kunokat, Árbócot, Törtelt és Kemencset, hogy számoljanak le vele. Ők július 10-re virradóra meg is ölték a királyt sátorában. A jobb sorsra érdemes, hányattatott életű IV. Kun Lászlót 28 évesen érte utol a halál.

Utolsó vándorlás

Kun László holttestét a közeli Váradra akarták vinni, de az ottani püspök annyira haragudott az egyház ellen lázadó királyra, hogy megtagadta tőle a végtisztességet. Nem akarta ugyanis, hogy Szent László mellett nyugodjon a kunok pártfogója. Végül a király hű alkancellárja, Gergely csanádi püspök székhelyére vitette s ott a székesegyház sírboltjában temettette el az alig 18 évet trónon ülő magyar uralkodót.

A 28 éves korában meggyilkolt király halálát Mizse nádor torolta meg: Árbocot kettévágatta, Törtelt lovakkal szétszakíttatta, rokonaikat pedig korra és nemre való tekintet nélkül lefejeztette.

Pusztamérges címere
Pusztamérges címere

Alig két héttel László halála után Fehérváron a Szent Korona a velencei származású III. András fejére került, aki II. András utószülött fiának, Istvánnak a gyermekeként követelte magának Magyarország trónját. Apja kései születése miatt nem tudta cáfolhatatlanul bebizonyítani, hogy az Árpádok véréből származik. Így a történetírók hosszú évszázadokon át IV. (Kun) Lászlót tekintették a dinasztia utolsó uralkodójának.

Pusztamérges címere

A címer az ún. beszélő címerek kategóriájába tartozik. A kun leány emlékeztet arra, hogy e terület hajdan kun szállás volt, ahol IV. (Kun) László király is többször megfordult, s kedveseit is e vidékről választotta. Ezért került kun hercegnői korona is a pajzsra. A kehely és a szőlőfürt utal a foszlányokkal együtt (a későbbi keltezésű) szőlő- és borkultúrára, de arra a jámbor népmondára is, hogy László királyt szerelemféltésből itt ölték meg italába csempészett méreggel, innen eredhet a Mérges név is. (A valóságban az uralkodót a Bihar megyei Körösszegen karddal és tőrrel gyilkolták meg, a Mérges név pedig családi eredetű) A bal oldali hármashalmon álló turulmadár egyrészt ellensúlyozza a kun-mondát, jelzi a magyar hazához tartozást, s emlékezet a hősökre, akik e községből a két világháború poklában áldozták életüket a honért.