III. István magyar király döntő győzelmet aratott nagybátyja, IV. István felett.

III. István Királlyá koronázásának ábrázolása a Képes krónika egy iniciáléján
III. István Királlyá koronázásának ábrázolása a Képes krónika egy iniciáléján

21 évnyi uralkodás után 1162-ben elhunyt II. Géza. A halálát követő években trónviszályok sora következett. Az elsőszülöttségi elv alapján kijelölt örököst, a mindössze 15 esztendős III. Istvánt ugyan 1162 júniusában megkoronázták, de hamarosan nem csak édesapja fivéreivel, Lászlóval és Istvánnal került szembe, hanem a trónkövetelőket támogató Komnénosz Manuél bizánci császár beavatkozásával is számolnia kellett.

És a magyar főurak a levirátus szabályaira hivatkozó bizánci császártól való félelmükben Istvánt hamarosan cserbenhagyták. Manuél elsősorban István herceget, unokahúga férjét akarta trónra ültetni. A magyarok végül a császártól kevésbé függő László mellett döntöttek és 1162 nyarán II. László személyében még egy királyt emeltek a trónra.

III. István maroknyi támogatóival együtt Pozsonyba szorult vissza. Hívei közé tartozott Lukács esztergomi prímás is, aki nem volt hajlandó megkoronázni a néhai II. Géza öccsét. A szertartást végző Mikó kalocsai érseket később kiátkozta az egyházból. II. László erre válaszul börtönbe vetette Lukácsot. A pápa közbenjárására szabadon engedte őt, ám az év végéig ismét tömlöcbe záratta az érseket. Géza idősebbik öccse országlása idején feltámasztotta a dukátus hagyományát, és az ország egyharmadát fivérére, Istvánra bízta.

1163 januárjában, mindössze hat hónapon át tartó uralkodás után, 32 évesen mérgezés következtében elhunyt II. László. Uralmának törvényessége valóban megkérdőjelezhető volt, és a középkori magyar történeti hagyomány nem is tartotta őt számon a királyok sorában.

Ekkor hívei fivére mellé álltak, aki IV. István néven vonult be a történelembe. „…A nagy termetű Istvánt, László király öccsét néhány püspök és úr megkoronázta az ország számára. Az esztergomi érsek nem akart jelen lenni, és nem akarta megengedni. Meg is jósolta, hogy uralmának csúnya végre lesz…” - olvashatjuk a magyar krónikában.

László király öccse szintén ellenkirály volt és uralkodása Bizánc hathatós támogatása ellenére ugyanúgy rövid ideig tartott. Egy görög forrás szerint is: "Alattvalói keménykezű embernek tartották, és nagyon gyűlölték. Szidták is ezért a hunok (magyarok) őt sokszor, és világos jelét adták, hogy egykettőre letaszítják a hatalomról."

Az esztergomi érsek jóslata hamarosan valóra vált. Június 19-én IV. István Székesfehérvár mellett döntő vereséget szenvedett a nagyobb támogatottságot élvező III. Istvántól. menekülés közben fogságba esett, de III. István szabadon bocsátotta. 1163 őszén megkötötte I. Manuéllal a belgrádi egyezményt, amelyben a bizánci császár Magyarország törvényes uralkodójának ismerte el, valamint a dalmát, horvát és szerémségi területek fejében megvonta további támogatását IV. Istvántól. Ilymódon III. István egy év után visszanyerte a királyi hatalmat az ország felett.

III. István. Moritz von Schwind festménye Josef Kriehuber litográfiája nyomán
III. István. Moritz von Schwind festménye Josef Kriehuber litográfiája nyomán

1163-ban a más módot kereső bizánci uralkodó megállapodást kötött III. Istvánnal, hogy testvéröccsét, Bélát Konstantinápolyba viteti, hogy leányát Máriát feleségül adja hozzá, és örökösévé tegye, mivel neki sincs fiú utóda. Béla áttért a keleti rítusú kereszténységre és az Alexios (Elek) nevet kapta a despotes méltósággal együtt.

III. István király azonban alig tudott fellélegezni, mert Bizánc 1164 és 1165-ben beavatkozott IV. István oldalán, aki Magyarországot ajánlotta fel hűbérül. IV. Istvánt ugyan 1165-ben Zimonynál a magyarok megmérgezték, és szintén fiatalon, 32 évesen halt meg, de a Bizánci Birodalom végül 1165-ben bekebelezte Horvátországot, Dalmáciát, a Szerémséget és Boszniát és elfoglalta Zimonyt is.

1166-ban házasságra lépett II. Henrik osztrák herceg Ágnes nevű leányával. Mindössze 25 éves volt, amikor 1172-ben váratlanul meghalt. A Lukács érsek által Esztergomban megszervezett temetésen rendkívül sokan jelentek meg, köztük István apósa, Henrik osztrák herceg és Oroszlán Henrik bajor-szász herceg. Értetlenül álltak az ifjú király halála előtt, s nem egészen meglepő módon mérgezésre gyanakodtak.

Noha III. István rövid ideig uralkodott, kormányzásának köszönhetően a gyakran Bizánc és a Német-Római Birodalom között hánykolódó Magyarország helyzete - igaz területi veszteségek árán - konszolidálódott és sikerrel védte meg országa függetlenségét.

A trónon öccse, a Bizáncban nevelkedő Béla követte, ugyanis fia, a szintén Béla névre keresztelt herceg nem érte meg a felnőttkort.