Szent István király

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."

„… ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. … A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.”

„… Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk …”


I. Szent István király (eredetileg Vajk, kb. 975., Esztergom - 1038. augusztus 15., Székesfehérvár vagy Esztergom-Szentkirály) az első keresztény magyar király, a keresztény magyar állam megalapítója és a magyar keresztény egyház megszervezője.

Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük.

Szent István király hosszú életű uralkodó volt és ezt a hosszú időt tevékenyen töltötte ki. Tervszerű, fokozatos munka árán érte el, hogy az országban rend keletkezett, nőtt az ország tekintélye és erősödött függetlensége.

Szent István király államszervezői munkássága

A királyi hatalom kiépítése

Az országvezetéshez a legalkalmasabb és legkiválóbb magyar vitézeket, német lovagokat, szláv, olasz, német papokat válogatott ki. A királyi hatalmat azáltal is megerősítette, hogy feloszlatta a nemzetségfők szállásbirtokait a nemzetségek egyes családjai között, mint örök magánbirtokot. Előtte a földet közös tulajdonnak tekintették.

Törley Mária alkotása Budapesten
Törley Mária alkotása Budapesten

Kisebb birtok tulajdonosaivá váltak azok a vitézek, akik az országot vérük árán védelmezték. Nagyobb birtok részeseivé váltak azon főurak, akik az ország védelme mellett az ország kormányzásában és a hadműveletekben is támogatták a királyt. Úgyszintén a főpapságnak is nagyobb birtok jutott, a keresztény hit és műveltség terjesztésében végzett munkájukért. A legtöbb birtok tulajdonosa természetesen a király volt, hogy az országban mindenütt fenntarthassa a rendet. Szent István műve volt, hogy a vármegye-rendszer kiépült. A törzs és nemzetségfőktől elkobzott földvárak a hozzátartozó vidékkel együtt alkották a vármegyéket, amelyeknek az élén az ispán állott. Többnyire róluk nevezték el a vármegyéket, mint pl. Csanád, Hont, Doboka. Az ispán egyben vezére volt a vár őrizetére rendelt katonaságnak és egyúttal felügyelője volt a várnépnek is.

Mindazokat, akik munkájukkal szolgálták a királyt, az ispánt, a földesurat, a papot, várnépnek nevezték. Szolgálataikért földet kaptak de adót fizettek a királynak és szabadok voltak a hadifoglyokkal ellentétben.

Egyházszervezés

Szent István nevéhez fűződik az egyház szervezeti kiépítése is. Koronázási székhelyén Esztergomban érsekséget állított fel, Pannonhalmán apátságot, és tíz püspökség létrejöttét szervezte meg. Rendelete nyomán minden tíz falunak kellett egy templomot építeni, amelyet úgy építettek fel, hogy oda-vissza egy napi járással elérhessék. Vármegyénként számos ilyen tíz falus járás keletkezett.

Törvény írta elő, hogy vasárnapokon senki sem dolgozhat és templomba kell mennie. Ezt a várispán kopjás lovasai ellenőrizték, és ahol kellett kényszerítették a törvény alól kibújni akarókat. Szent István a templomba járást azzal segítette elő, hogy a misék után vásárt tartottak a templom melletti téren és innen származott a vásár-nap elnevezés, amelyből később vasárnap lett (ellentétben a latin dominika szó helyett).

A rendszeresen tartott 'vásár-napok' megkönnyítették a vásárvám szedését, amellyel a királyi kincstár vagyona gyarapodott. A vásárokon, ahol vándorkalmárok és vándor-mesteremberek is megjelentek, sokféle árut lehetett venni. Itt hozták forgalomba az ezüst dénárokat, amelynek verését Szent István király rendelte el.

Az ország alkotmánya

Az új rendet két törvénykönyv szentesítette. Az elsőt feltehetően még István életében írásba foglalták, a másodikat uralkodása vége felé, vagy nem sokkal halála után. Szent István király törvényeit úgy alkotta meg, hogy meghallgatta a főurak és a főpapok tanácsát, miként azt a vérszerződésben elődei megfogadták. Az évenkénti székesfehérvári törvénynapokon hirdették ki azokat és személyesen -mint legfőbb bíró- igazságot osztott az összegyűlt panaszos nemességnek. Munkájában segítette őt a nádor, az országbíró és a királyi nótárius.

Szent István szobor a Halászbástyán
Szent István szobor a Halászbástyán

István törvényeiben a kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett, második törvénykönyvének első törvénycikke rendelkezik arról, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie, ezen kívül kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként. István törvényei a tulajdonviszonyok átalakítása érdekében megváltoztatták az öröklődésre vonatkozó addigi magyar szokásokat, védve ezáltal a magántulajdont, illetve megszüntetve a levirátust.

Szent István törvényei -bár szigorúak voltak- a korabeli Európa törvényhozásával összevetve mégis humánusabb eljárást képviseltek. Pl. a burgund törvény szerint a tolvaj rabszolga halállal bűnhődik, míg István király ezt úgy enyhítette, hogy csak a harmadszori visszaesőt sújtotta a halálbüntetés. Törvényeivel biztosította az egyház működését, a magántulajdon védelmét és azok egyúttal az ország népének jogait és kötelességeit foglalták magukba. Ily módon az ország jogbiztonság tekintetében Európa élére került. Ennek folyományaként indult meg a bevándorlás Európa különböző részeiből és a legkülönbözőbb nemzetiségűek, vallásúak és foglalkozásúak találták meg boldogulásuk színhelyét hazánk területén.

1083. augusztus 19-énszentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán szent ereklyéit; ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király. Koronázása millenniumán a 2000. évben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté nyilvánította, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.