November 3. - SZENT HUBERTUS

Hubertus 658-ban született hercegi családban. Gyermekéveit a mai Belgium területén, a neustrieni hercegnek az udvarában töltötte. Híven a kora szokásaihoz, fiatal nemesként önfeledten a világ hívságainak élt. Vendéglátója, Héristal a kor egyik legféktelenebb vadásza volt, s e szenvedélyt átvette tőle. Hubertus nála ismerkedett meg Floribandéval, Löwen grófjának lányával és romantikus, nagy szerelem szövődött kettejük között. Boldogságban keltek egybe. Hitvese és az első gyermekük a szüléskor gyermekágyi lázat kaptak és meghaltak. Hubertus a tragédia hatása alól vad tivornyákon, öldöklő vadászatokon kereste a feledést.

A legenda szerint egy több napon át tartó alkoholmámoros mulatozás és véres vadászat közben, a kora hajnali, derengő erdőben kitartó üldözés után halálosan megsebzett egy fehér szarvas bikát. Amikor a vergődő állatot megközelítette, agancsszárai között arany kereszt csillant meg, és emberi hangon tett szemrehányást haláláért. A látvány hatása alatt ráeszmélt arra, hogy élete tévúton jár, megkeseredett és háborgó lelke így megnyugvást soha nem találhat.

Rómába ment és I. Serhius pápa a megtört és megtérni kész nemesi ifjat kegyeibe fogadta. Az ifjú szerzetessé lett, majd a pápa hamarosan püspökké szentelte.

Az Ardennekben lakó pogányokat és a kultikus dogmáikat felszámolta és a keresztény vallásra térítette az ott élőket. Már életében az Ardennek apostolának nevezték és hívei szentként tisztelték. 728-ban a lüttichi Szent Péter-templomban temették el. Földi maradványait 100 évvel később a mai Szt. Hubert városába szállították át.

Hubertus, mint a vadászok védőszentje német nyelvterületen terjedt el. Szent Hubertus hite szerint a vadászt mindig a higgadt önmérséklet és a könyörület, valamint a természettel és a vadakkal szembeni alázat kell, hogy jellemezze.