Havas Boldogasszony

A Santa Maria Maggiore-bazilika alapítása. Masolino festménye a legendáról.)
A Santa Maria Maggiore-bazilika alapítása. Masolino festménye a legendáról.)

A katolikus egyház augusztus 5-én ünnepli Havas Boldogasszony emléknapját. Eredetileg a római Santa Maria Maggiore bazilika felszentelési évfordulója volt. A jeles nap latin elnevezése: Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives - hazánkban Havas Boldogasszony és Havi Boldogasszony néven ismert. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti. Idővel az ünnep az egyházban is egyetemessé vált. Ez a Nyugaton a Szent Szűz tiszteletére szentelt legősibb templom, a Vatikán területén kívül eső egyik pápai főszékesegyház. Építését a 4. században Liberiusz pápa kezdte, majd néhány évtizeddel később felépült a kereszténység legősibb bazilikája, a Santa Maria Maggiore bazilika.

A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a Santa Maria Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Valószínűleg ebből keletkezett a templom eredethagyománya is, mely szerint a régi nevén Santa Maria ad Nives templom helyét maga a Szűzanya határozta meg. A 14. században elterjedt legenda szerint Libériusz pápát álmában felszólította a Madonna, hogy építtessen számára méltó templomot azon a helyen, ahol a következő nap reggelén friss hótakarót talál. Másnap, az év egyik legforróbb napján, augusztus 5-e reggelén valóban hó fedte az Esquilinus-dombnak ezt a helyét és a pápa abba rajzolta botjával a bazilika tervét. (Ezt a legendát mondja el az előcsarnokbeli loggia lépcsőjénél levő, 1308-ból származó mozaik is).

A Santa Maria Maggiore bazilika
A Santa Maria Maggiore bazilika

Egy másik legenda szerint Liberius pápa idején egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár elhatározta, hogy vagyonát Máriának ajánlja fel. A Szent Szűz megjelent álmukban és arra kérte őket, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani, emeljenek templomot a tiszteletére. A Szűzanya e szentélyét e legendák alapján nevezik Havas Boldogasszony bazilikának is, illetve innen származik az ünnep magyar neve is.

Az efezusi zsinat 431-ben Máriát, Jézus anyját Istenszülőnek nyilvánította, hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. Ennek emlékére az Istenszülő tiszteletére az Esquilinus dombon álló Mária templomot III. Szixtusz pápa tovább fejlesztette, remek mozaik képekkel díszítette. Falába vésette a dogmát: „Szűz Mária Isten-anya". III. Szixtusz pápa ellenpontot igyekezett képezni ahhoz, hogy a konstantinápolyi patriarcha nem ismerte el Máriának, mint istenanyának a tiszteletét. A századok során aztán a templomot többször átépítettek, de mindennek ellenére, belsejének jó része még őrzi az V. századi építészeti formákat.

A diadalív mozaikképe (V. sz.)
A diadalív mozaikképe (V. sz.)

Az ünnepet V. Pius pápa 1568-ban vette föl a Római Kalendáriumba.

A Santa Maria Maggiore-templomot a későbbi bővítések, változtatások után bazilika rangra emelték. Benne található a Nagy Szent Gergely pápa kora óta a római nép által tisztelt Salus Populi Romani (Róma népének üdvössége) elnevezésű kegykép, melyet az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. A hagyomány szerint a VI. század végén egy pestisjárvány idején Nagy Szent Gergely pápa elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Amikor a körmenet Hadrianus császár síremlékéhez ért, angyali ének csendült fel: Regina caeli, laetare, alleluia! - Mennynek királyné asszonya, örülj szép szűz, alleluja! (Innen ered tehát a húsvéti antifóna.) Egy angyalt is láttak a körmenet résztvevői, aki pallosát hüvelyébe tette. A jelenés emlékére utal a mauzóleum Angyalvárra változtatott neve. A kép körbehordozására megszűnt a Rómában dühöngő pestisjárvány, ezért Havas Boldogasszony biztos menedékké vált pestis idején. Tiszteletére templomokat, kápolnákat építettek.

A közép-európai katolikus országok közül először Magyarországon jelent meg ez az ünnep a késő középkor folyamán. A szegedi-alsóvárosi templomban azóta is minden évben búcsút tartanak emlékére. A Havasnak vagy Havinak nevezett Boldogasszony ünnepét a hazai egyházi rendek népszerűsítették, általuk - főként Baranyában, valamint a déli megyékben- terjedt el a szokás, hogy járványok idején ehhez a Boldogasszonyhoz imádkoztak az asszonyok. A magyar népi kalendárium előírása szerint ezen a napon, mint minden Boldogasszony ünnepen, tilos volt a nőknek nehéz munkát végezni, nem süthettek és moshattak.

A bazilika kegyképe
A bazilika kegyképe

A Maria Maggiore oltárképéről illetve annak másolatairól később több újabb másolat készült. Ezek egyike ma a makói Szent István király templomban látható, mely a hagyomány szerint Szegedről került Makóra 1552-ben, amikor a török Szegedet elfoglalta. Ez azonban csak jámbor hagyomány, hisz a makói kép a 18. században készült.

Havas Boldogasszonyhoz később is számos csoda kapcsolódott. Közülük a legnevesebb Savoyai Jenő herceg csatája. A herceg 1716. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén aratott győzelmet Péterváradnál a török fölött. Amikor már úgy tűnt, hogy a törököké a győzelem, a herceg a magával hozott Havas Boldogasszony kép előtt imádkozott mennyei segítségért. Imájára sűrű hóesés takarta el a keresztény sereget a törökök elől, s a csata végül a keresztények győzelmével végződött.

Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján minden évben virágszirmok hullatásával emlékeznek a 358-ban történt csodás hóesésre a Santa Maria Maggiore-bazilika előtt.