Hauszmann Alajos

„… tanuljunk a régin, keressük az újat, tartsuk ébren érzékeinket a maradandó becscsel bíró hazai emlékeink irányában, ezekből fejlesszük tovább építészetünket, de fogadjuk nyílt szemmel az újból azt, ami jó.”



Hauszmann Alajos (Buda, 1847. június 9. - Velence, 1926. július 31.) magyar építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Jómódú, bajor ősöktől származó családban született, Hauszmann Ferenc és Maár Anna második gyermekeként. Gyermek- és ifjúkora nagy részében Budán, a Vízivárosban élt szüleivel és három testvérével. A piaristáknál végezte elemi iskoláit, majd tanulmányait a budai reáliskolában folytatta.

1861-től festészetet tanult, majd „kőmívestanulónak” állt. Már tinédzserként a Magyar Tudományos Akadémia építkezésén dolgozott, 16 éves korában itt szabadult fel, mint kőműves segéd. 1864-ben beiratkozott a Királyi József Műegyetemre. 1866-tól a berlini Bauakademie-n folytatott építészeti tanulmányokat Lechner Ödönnel együtt.

1868-ban a Műegyetem tanársegéde, 1872-ben rendes tanára lett.

New York-palota
New York-palota

A köztudatban Hauszmann és a 19. század második felének többi nagy építésze is úgy él, mint akadémikus stílusú mesterek, akik a kiegyezés utáni „boldog békeidők” főleg állami és főúri megbízásait nagy szakmabeli tudással, de konzervatív módon, minden újító szándék nélkül teljesítették. Valójában a helyzet kicsit más volt. Ez az időszak már az új építőanyagok, az új szerkezeti megoldások elterjedésének a kora, amelyben már a modern építészet csírái is megjelentek.

A magyarországi építészoktatás egyik megteremtője, műegyetemi tanári tevékenysége révén nagy hatást gyakorolt a századforduló magyar építészetére, akinek keze alól a századforduló különféle stílusáramlatainak legjelesebb képviselői kerültek ki. Műtermében a korszak sok hírnevessé vált építésze (Alpár Ignác, Lajta Béla, Komor Marcell) nyert szakmai képzést.

Korai művein az olasz reneszánsz formáit alkalmazta, első épülete a Teréz körút 13. alatti ház, a firenzei Strozzi-palota mása. Ilyen az Alkotmány utcai Bírósági épület, a József körúti Technológia épülete, a Markó utcai gimnázium is, melyeken kihasználta a nyerstégla-homlokzatok művészeti lehetőségeit.

Később a neobarokk stílus elemei jelennek meg épületein, az Igazságügyi Palotán (ma Néprajzi Múzeum), a már némileg szecessziós New York-palotán, és legnagyobb munkáján, az Ybl Miklós halála után átvett és 1896-1903 között épült királyi palotán. Ezeknél a kőarchitektúra dominál, a vár épületrészeinek csoportosításával a városképbe harmonikusan illeszkedő építészeti együttest teremtett, meghosszabbítva a szárnyakat és kupolát emelve a tengelyben. Ő alakította ki a dunai homlokzatot is, továbbá ő tervezte a Tüköry-palotát, a Szent István kórházat, az Erzsébet-kórházat. Utolsó nagy műve a Műegyetem főépülete (1903-09), amelyen a hangsúlyt a főbejáratra, az aulára és a lépcsőházakra helyezte. Munkáiról maga írt részletes ismertetéseket, s értékes szakirodalmi munkássága is.

Műegyetem anno
Műegyetem anno

1891-ben a királyi vár építésvezetőjévé nevezték ki, befejezte az Ybl Miklós által elkezdett királyi vár bővítését és kialakította dunai homlokzatát.

Hauszmann Alajos a közügyekből is aktívan kivette részét. Elnöke az Országos Középítési Tanácsnak, a Képzőművészeti Társulatnak. Három évig elnöke volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, amely elnökséghez a saját otthona megalkotásáért hála fűzi az Egylet tagjait. Részt vett a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, az Országos Képzőművészeti, Iparoktatási és Közegészségügyi Tanácsnak a munkájában. Műszaki tanácsosa a Vörös Kereszt Egyletnek. Igazgatósági tagja az Országos Központi Takarékpénztárnak.

Természetesen a kitüntetések sem kerülték el. A Ferenc József-rend nagykeresztjének, a pro literis et artibus érdemjel tulajdonosa, a III. oszt. vaskoronarend és belga Lipót-rend lovagja.

Szombathely városa díszpolgárává, a Magyar Mérnök és Építész Egylet tiszteletbeli tagjául választotta meg. A Royal Institut of British Architectur valamint a Vereinigung der im Reichsrat Vertretenen Königreiche und Laender tiszteletbeli levelező tagja. Az Országos Iparegylet aranyérmese, az 1900 évi párisi világkiállítás Grand Prix díjának tulajdonosa.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

A műszaki egyetemen eltöltött 44 évi szolgálati idő után 1912-ben nyugdíjazását kérte. Ezekről az időkről így ír: „Nehéz szívvel válok meg munkásságomnak ezen terétől, melyben férfikoromnak legszebb éveit töltöttem, amelyben igaz szeretettel és teljes odaadással igyekeztem megfelelni kötelességemnek, és mely munkakör ambícióim kielégítése mellett folyton serkentett tanulni, és a kor haladó követelményeivel lépést tartani."

Nyugdíjba vonulását követően 1913-ban alapítványt rendelt a Műegyetemen végzett fiatal építészek számára. 1914-ben hosszabb utazást tett Egyiptomban és a Szentföldön. 1918. április 5-én, IV. Károly király előterjesztésére, az Országos Középítési Tanácsban kifejtett kiváló munkássága elismeréséül nemesi rangot kapott. A Tanácsköztársaság idején lefoglalták házát. 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Felesége a még Berlinben megismert Mariette Senior volt, akivel 1874-ben házasodtak össze.

Hauszmann Alajos 1926 júliusában halt meg Velencén, gyógyíthatatlan betegség következtében.

Hauszmann Alajos építészeti tevékenysége, 40 éves oktatási tevékenysége és a magyar felsőfokú építészeti oktatás megteremtése méltóvá tette a Magyar Örökség Díjra, amit 2011. szeptember 11-én kapott meg.

Forrás: wikipedia.og; artportal.hu; epiteszforum.hu; emlekkirandulas.hu; fereg.atw.hu