Dr. Fuchs Jenő

Fuchs Jenő (Budapest, 1882. október 29. - Budapest, 1955. március 14.) négyszeres olimpiai bajnok kardvívó, német vaskereszttel kitüntetett munkaszolgálatos.

Dr. Fuchs Jenő ügyvéd 1882. október 29-én született Budapesten, zsidó polgári családban. Apja nyomdász volt, a Pallas nyomda főgépmestere, aki mind a két fiának meg tudta teremteni az egyetemi tanulás lehetőségét. Jenő jogászként végzett, 1911-ben szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen.

Sportpályafutása

Talán ő volt az utolsó hazai all round sportemberek egyike, aki az atlétikától kezdve az evezésen át a bobig csaknem minden sportágban kipróbálta magát. A víváshoz - annak ellenére, hogy alacsony termete ehhez nem kedvezett - rendkívüli tehetséget mutatott. A kardvívás elsősorban az idegek sportja, s Fuchs Jenőnek kötélből voltak az idegei. Ehhez párosult teljesen újszerű, formabontó, de roppant eredményes vívóstílusa. Rákossy Gyula tanítványa volt, mestere az olasz iskola alapján magyarított kardstílus elkötelezett híveként oktatta. Így nem meglepő, hogy technikájára az olasz iskola szépsége és a hagyományos magyar vívókultúra egyedisége volt jellemző. Egyszerű eszközökkel élt a páston, de ezeket a tökéletességig fejlesztette. Óvatos pengeváltásokkal vonta el ellenfelei figyelmét, majd határozott és villámgyors támadásokkal vitte be találatait.

Az első újkori olimpiákról különböző okok miatt a magyar vívók még részben vagy teljesen távol maradtak, az olaszok uralták a pástot. Egy királyi rendelet következtében a közös hadsereg és a magyar királyi honvédség kiváló vívótudással rendelkező katonatisztjei eleinte nem vehettek részt magyar versenyzőként az olimpiai játékokon, osztrák színekben pedig nem kívántak versenyezni. Kardvívásban az első bajnoki címeket polgári foglalkozású versenyzők nyerték. Fuchs Jenő volt Magyarország első egyéni kardvívó olimpiai bajnoka. Az egyik legeredményesebb magyar olimpiai bajnokként összesen négy aranyérmet nyert: kettőt egyéniben, kettőt pedig csapatban. Sőt társaival hosszú évtizedekre ők alapozták meg a magyar kardvívás hegemóniáját.

A korabeli vívótársadalom elitjét gazdag családból származó vagy katonai pályát befutó vívók alkották. Fuchs Jenő nem tartozott egyik csoportba sem, nagy versenyt, bajnoki címet nem is nyert Magyarországon sosem. Sokáig egyesületen kívüli versenyző volt, bár szűk két esztendeig sportolt az MTK színeiben. 1908 elején első lett egy rendkívül erős jogászversenyen. Ez és a bajnokságban szerzett nyolcadik hely elegendőnek bizonyult, hogy az 1908-as londoni olimpiára nevezzék.

Az 1908-as londoni olimpia győztes magyar kardcsapata. Balról jobbra: Werkner Lajos, Gerde Oszkár, Fuchs Jenő és Tóth Péter
Az 1908-as londoni olimpia győztes magyar kardcsapata. Balról jobbra: Werkner Lajos, Gerde Oszkár, Fuchs Jenő és Tóth Péter

Londonban a mérkőzéseket salakon rendezték, s az itteni szokatlan körülményekhez ő alkalmazkodott a legjobban. Bejutott a nyolcas döntőbe, ahol Zulawszky Bélával holtversenyben végzett az első helyen, akit végül az egy tusra menő döntőben legyőzött. A csapatversenyben újabb aranyérmet szerzett. Így kezdődött - Fuchs Jenő és csapattársai kettős londoni győzelmével - a magyar kardvívás aranykora.

Fuchs utána csaknem eltűnt a vívótermekből, 1908 és 1912 között nem indult versenyen, evezésben nyert magyar bajnokságot. Stockholm (1912) évében tért vissza a pástra, az olimpián újra győzött, az esélyesebb Békessy Bélánál bizonyult jobbnak a nyolcas döntőben, amelybe hét magyar került a 128 egyéni induló közül. Majd ismét megnyerték a csapatversenyt.

Több olimpián már nem tudott részt venni, hiszen egyetlen egyesületnek sem volt tagja, amely később előfeltétele volt az olimpiai szereplésnek; valamint idővel már életkora és ebből adódó teljesítménye sem tette lehetővé a kvalifikációt. Ráadásul jó vívókban amúgy sem szenvedett hiányt az ország. Ezzel együtt a második világháború kitöréséig aktívan részt tudott venni a magyar sportéletben: vívó sikerei mellett versenyszerűen szánkózott és evezett.

Sportpályafutása után

Sikereit hazájának tett szolgálatnak tekintette, a páston kívül nem használta ki szinte páratlan népszerűségét. Mint minden katonaviselt ember, aki érettségizett, illetve diplomát szerzett, ő is a magyar honvédség tartalékos tisztje volt. 1918-ban budapesti alügyész lett. Visszavonultan élt a két háború között, előbb ügyvédi irodát nyitott, de ráunt a tyúkperek egyhangúságára, s tőzsdei titkár lett.

A zsidótörvények Fuchs Jenő életét is alapvetően megváltoztatták. Amikor Magyarország belépett a második világháborúba - talán kötelességérzetből, talán mert vállalni akarta a közös sorsot - hatvanévesen önként jelentkezett a frontra. Mivel honvédtisztként nem kerülhetett állományba, nem ölthetett egyenruhát. Munkaszolgálatosként került a Donhoz, ahogy sporttársa, Petschauer Attila, de ő szerencsésebb volt.

Civil ruhában, sárga munkaszolgálatos karszalaggal szedte az aknát a III. szombathelyi hadtest munkaszolgálatos századán belül működő aknamentesítő raj parancsnokaként a Don-kanyarban. A III. hadtest parancsnoka ekkoriban a közismerten angolbarát Stomm Marcell altábornagy volt.

Egy hideg őszi napon történt 1942-ben, hogy az aknamentesítő rajra szolgálat közben szovjet erők támadtak. A melléjük rendelt négy honvéd a tűzharcban elesett. Fuchs társaival az elesett keret tagjainak fegyvereit megszerezve tovább védekezett, és egy ellentámadással visszaverte a támadó szovjet alakulatot. Azzal együtt, hogy Fuchs a maga és társai életét megmentette, illetve nem került szovjet fogságba, még a birtokukban lévő értékes műszaki eszközöket sem engedte át az ellenségnek.

Az akció híre eljutott az azonos arcvonalon harcoló 323. német gyaloghadosztály egyik századosához, Hoffmann századoshoz, aki Fuchs Jenőt a fenti cselekedetéért saját hadosztályparancsnokánál II. osztályú német vaskereszt kitüntetésre terjesztette fel. A hadosztályparancsnok Friedrich Trompeter ezredes volt, egykori vívó és öttusázó, aki megdöbbenve szembesült azzal a ténnyel, hogy a felterjeszteni kívánt munkaszolgálatos, Dr. Fuchs Jenő az ő egykori vívótársa, akivel még az 1936-os berlini olimpiai játékok vendégeként barátkozott össze. Trompeter ezredes a kitüntetést kiadta. Talán ez volt az egyetlen eset a II. világháború hadtörténetében, hogy "nem árja" német kitüntetést kapott.

Az elbeszélések megemlítik, hogy Jány Gusztáv vezérezredesnek is hozzá kellett járulnia a kitüntetés adományozásához, ekkor egy segédtisztje figyelmeztette Fuchs származására. Jány állítólag úgy válaszolt, hogy „én nem egy zsidót, vagy nem zsidót, hanem egy hőst látok itt”. És a vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka Fuchs kitüntetését felterjesztette viselési engedélyre a kormányzónál. A viselési engedélyt Horthy azonnali hatállyal jóváhagyta. Számos forrás szerint valóban Fuchs nyakába akasztották a II. osztályú Vaskeresztet, amelyet Hitler képviseletében nyújtottak át neki. A felterjesztési dokumentum, pontosabban annak fénymásolata már az 1980-es években is forgott hazai történészkörökben.

A honvédség vezetése Fuchs Jenőt és raját az események után hátországi szolgálatra visszavonta a frontról. Mivel a magyar-ukrán határ le volt zárva, Bécsen keresztül jutottak haza Budapestre. Az egység több tagja is az 505. katonai kórházban ténykedett ezután. A háborút és a vészkorszakot a források szerint mindannyian túlélték.

Sajnos a rendhagyó életút folytatása is szokatlan. Közvetlenül a háború után az államvédelmi szerveknek hamar feltűnt a férfi, aki önkéntes munkaszolgálatos volt, ráadásul Vaskeresztet kapott. A német katonai kitüntetés fasisztának minősített birtokosát a Péter Gábor vezette Politikai Rendészeti Osztály azonnal letartóztatta, és a Pest-vidéki Fogházba zárta.

Szabadulása után teljes nélkülözésben és elfeledve élt egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig. Állami elismerésben saját hazája nem részesítette, azonban 1982-ben az International Jewish Sports Hall of Fame a tagjai közé választotta.

Dr. Fuchs Jenő ügyvéd, négyszeres olimpiai bajnok magyar kardvívó Budapesten nyugszik feleségével, a rákoskeresztúri Új köztemetőben.