Megindul az önálló magyar bankjegy kibocsájtás

A színe miatt „vöröshasúnak” nevezett - kétforintos az első magyar bankjegy

Magyarországnak a mohácsi vészt követően nem volt saját pénzrendszere, így későbbi fejlődését az ebből fakadó rendezetlen pénzügyi helyzet jelentős mértékben akadályozta. A magyar ipar- és kereskedelem csak nagyon nehezen és drágán juthatott pénzhez.

Mária Terézia 1772-ben elrendelte hitelpénztár felállítását Magyarországon, melynek feladata volt többek között az államkincstár és a magánszemélyek kölcsönszükségleteinek a kielégítése, de lényeges változást ez nem eredményezett. 1807-ben törvény útján hivatalosan is eltörölték az önálló magyar pénzrendszert, és az úgynevezett konvenciós német forintot, a rénusi forintot tették meg hivatalos pénzzé. Miután ilyen konvenciós német forintból nem volt elég forgalomban, ezért Mária Terézia engedélyezte a bankócédulák, azaz a papírpénz kibocsátását. De Ausztria kormányai visszaéltek a papírpénzbe vetett bizalommal. A napóleoni háborúk idején annyi papírpénzt nyomtattak, hogy kétszer is le kellett értékelni őket. Miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém nagy része Magyarországról került Bécsbe, Magyarországnak ebbe mégsem volt semmi beleszólása. Ugyanakkor neki kellett viselnie az elértéktelenedés következményeit, mivel mezőgazdasági terményeiért csak ezt a gyors ütemben elértéktelenedő papírpénzt kaphatta ellenértékként.

1816-tól a birodalom egész területén használt közös fizetőeszköz kibocsátására kizárólag az I. Ferenc császár által alapított, a kormányzattól független Osztrák Nemzeti Bank volt jogosult, és a pénz nemesércfedezete felett is a pénzintézet rendelkezett. A sajátos magyar viszonyok következtében hazánkban a bankhitel rendszere sem működött. Magyarországnak nem volt váltójoga és így az itt élő gazdálkodó nem kapott váltóhitelt. E probléma megoldására született Széchenyi Hitel című munkája, melynek az adta meg az apropóját, hogy 1828-ban még ő sem kapott hitelt birtokai modernizálására.

Az egész Európán végigsöprő forradalmi megmozdulások hatására a király 1848. április 11-én szentesítette a kapitalista modernizáció alapjait jelentő áprilisi törvényeket.

Az osztrák bank a pesti forradalom után, 1848 márciusától nem bocsátott elegendő ezüstöt a magyar bankfiókok rendelkezésére. Májustól pedig hivatalosan is megszüntette a konvertibilitást, így a bankjegyek ezüstforintra váltása csaknem lehetetlenné vált. A lépés jelentősen szűkítette az amúgyis üres államkasszát és megbénított üzleti életet öröklő első felelős magyar kormány pénzügyi mozgásterét, és teljesen megingatta a közös papírpénzbe vetett bizalmat.

A bécsi Rothschild ház hajlandó lett volna hitelezni a magyar kormánynak, de cserébe azt követelte, hogy az ismerje el az ő bankjegykibocsátó-monopóliumát Magyarország területén és fizessen kamatot ezután a pénz után. Kossuth ezt elutasította és - a bécsi udvar tiltakozása ellenére - az önálló magyar pénzrendszer mellett döntött. Az ehhez szükséges nemesércfedezetet hazai forrásból, közadakozásból, kölcsönjegyzéssel igyekezett biztosítani. 1848. május 23-án felhívást intézett a nemzethez, arra ösztönözve a honpolgárokat, hogy vásároljanak 5 százalékos kamatot biztosító kincstári utalványokat a magántulajdonban lévő Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, az egyetlen korszerű magyar pénzintézettől.

Nemzeti bank hiányában Kossuth a Pesti Magyar 1848. június 17-én szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal önálló magyar bankjegy kibocsátására.

Az összesen 12,5 millió forint értékű egy- és kétforintos bankjegy kibocsátásával a kormány a pénzintézetet bízta meg. A megállapodás szerint az állam letétbe helyezett 5 millió forint értékű nemesfémet az összesen 12,5 millió forint értékű bankjegy fedezeteként. A bank 1848. június 29-én tartott közgyűlésén Ürményi Ferenc elnök bejelentette: az intézet banjegykibocsátó bankká alakult át, ezzel önálló magyar jegybank jött létre.

A bank elnöke Valeró Antal nagykereskedő lett bankkormányzói címmel, a bankjegynyomda felszerelésével és vezetésével a kormány Landerer Lajost, a neves pesti nyomdatulajdonost bízta meg. Landerer a korabeli technika élvonalába tartozó nyomdagépeket Angliából szerezte be. Az első önálló magyar papírpénzt Tyroler József tervezte, aki neves művészként Pesten acél- és rézmetsző nyomdát üzemeltetett. A hivatalosan forintnak nevezett fizetőeszközt a nép Kossuth-bankónak nevezte el, mert minden címleten szerepelt Kossuth Lajos aláírása. Augusztus 5-én jelentették be az ún. Kossuth-bankók első címletének, a kétforintosnak forgalomba hozatalát, a tényleges pénzforgalom augusztus 13-án indult.

A pénzintézet 1848. augusztus 13-án hozta forgalomba az ún. Kossuth-bankók első címletét, a kétforintost. Ezt követte október 6-án az egyforintos bankó, Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával. Az országgyűlés újabb bankjegyek kibocsátására 1848. augusztus 26-án 61 millió forintot szavazott meg: a szeptember 1-jei keltezésű ötforintos szeptember 6-án, a százforintos november 7-én, a tízforintos papírpénzek pedig 1849. március 24-én kerültek forgalomba. Ezeknek azonban már nem volt nemesfém fedezetük, alapjukat csupán államhitel fedezte. Az értéktelenedés ellenére az 1848 nyarától kialakított pénzrendszer a magyar szabadságharc anyagi alapja maradhatott, az ország polgárai ugyanis bizalommal, a függetlenség jelképeként fogadták a Kossuth-bankókat. 1849 márciusától az újra osztrák kézre került területeken kivonták a forgalomból a Kossuth-bankókat, a szabadságharc leverése után pedig az ország több városában - így Pesten is - nyilvánosan elégették azokat. Az 1867-es kiegyezésig újra az Osztrák Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyek voltak érvényben.

Az első bankjegyeknek még biztos fedezetük volt, hiszen az összegyűjtött 1,8 millió forint értékű ezüstpénzt fedezetében a bank a szerződésben meghatározott 1:2,5-ös arányban mintegy 4,4 millió forint értékű bankjegyet bocsátott ki. Az állami költségvetés terhei azonban a honvédsereg felállításával, majd a szabadságharc kitörésével megnőttek, ezért a törvényhozás engedélyt adott a fedezet nélküli, magasabb címletű papírpénz kibocsátására, de ezek alapját már 61 millió forintnyi állami hitel fedezte.

Amerikai emigrációja alatt 1852-ben Kossuth Philadelphiában nyomtatott ki bankókat, amelyek az általa tervezett szabadságharc győzelme esetén szolgáltak volna fizetőeszközként. A róla elnevezett papírpénz a függetlenség szimbóluma lett, eszmei értékét soha nem veszítette el.

Forrás: mult-kor.hu