Budapest ünnepnapja

Magyarország fővárosaként Budapest 1873. november 17-én jött létre a Duna keleti partján fekvő Pest, valamint a nyugati partján elterülő Buda és Óbuda városának egyesítésével. 1950. január 1-jén a Budapest környezetében lévő települések hozzácsatolásával létrejött az ún. Nagy-Budapest, amelynek lakossága a 80-as években elérte a 2,1 millió főt.

A városok egyesítését az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 1§-a mondta ki: „Buda és Pest szabad királyi fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.”

Buda és Pest egyesítésének szükségességét már évtizedekkel korábban sokan felvetették. A hazánkban sok mindenben élenjáró Széchenyi ebben is az elsők között volt. Széchenyi nem az ekkor is már dinamikusan fejlődő Pestet és nem is az ősi királyi székhelyet, Budát javasolta fővárosnak, hanem a kettőből létrejövő egységes Budapestet.

Mikoviny Sámuel Buda és Pest látképének részlete a Notitiából, 1737
Mikoviny Sámuel Buda és Pest látképének részlete a Notitiából, 1737

A Budapest nevet is Széchenyi István használta először. A „legnagyobb magyar" elsőként 1831-ben a Világ című művében írta le a Budapest szót, de úgy mintha ezt egy angol ismerőse javasolta volna a „Töredékek egy angol leveleibül” fejezetben. Mintha egy angol úr egy magyar hölgynek írt levelébe pillanthatnánk bele, és ebből olvashatnánk a következőket: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, melly kevés év, sőt hónap mulva olly megszokottan ’s könnyen hangzanék mint Bukarest, ’s igy két város egyesülne, melly most nem legjobb szemmel nézi egymást. Mily haszon áradna ezen egyesülésből, mily virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken és oly távol Erdélytül, hanem az ország szívében tartatnék...” Később ezt találhatjuk: „Észrevehetéd: én Budapest szóval éltem Buda helyett; okom ez vala: Magyarországban lévén nem kis féltékenységet (jealousy) vettem észre Buda és Pest között; egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy, és nem megoszlott ellentmondó szívnek.”

A Budapest név egyre inkább elfogadott lett, a pest-budai székhelyű szervezetek is budapestiként határozták meg magukat. Ebben nem kis szerepet játszott, hogy a szintén Széchenyihez köthető, a budai váralagút megépítésére 1845-ben megalakult Budapesti Alagút Társulat is e nevet használta.

Széchenyi szavai mögött valós elhatározás állt. Nemcsak bécsi lakhelyét adta fel, hogy Pestre költözzön, de közreműködése nélkül nem épülhetett volna fel az első állandó kőhíd sem - a mai Lánchíd -, melyet 1849-ben avattak fel és ami közelebb hozta egymáshoz a két várost.

Fridrich Lajos címerfestő és Altenburger Gusztáv címergyűjtő által készített címer Budapest egyesítésekor 1873-ban.
Fridrich Lajos címerfestő és Altenburger Gusztáv címergyűjtő által készített címer Budapest egyesítésekor 1873-ban.

De Buda és Pest egyesítésére még éveket kellett várni. 1848. március 15-én a 12 pont második pontja is így szólt: „Felelős ministeriumot Buda-Pesten”. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849-ben rendeletileg elrendelte Budapest létrehozását. Akkor erre még nem volt idő, az ellenérdekelt új rezsim 1850-ben pedig villámgyorsan érvénytelenítette azt. Csak az 1867-es kiegyezés (vagy ahogy akkoriban mondták: „kiegyenlítés") után kerülhetett ismét terítékre a kérdés. Az új magyar kormány egyértelmű célja lett egy európai mércével is számottevő, önálló főváros létrehozása. Ennek érdekében tudatosan készítették elő a városegyesítést.

Az egyesüléssel létrejött város neve annak ellenére sem lett Pestbuda, hogy Pesten majd' ötször annyian (kétszázötvenezren) laktak, mint Budán. Az utóbbi adott otthont ugyanis számos kormányhivatalnak, illetve itt magasodott a XVIII. században emelt vár is. A városok egyesülésének egy esztendős folyamata 1873. november 17-én zárult Buda-Pest Városi Tanácsa megalakulásával és első közgyűlésével.

Pest-Buda egyesítésének 100. évfordulóján, 1972-ben avatták fel Kiss István (szobrász) és Szabados Antal (építész) alkotását. A négy és fél méteres csavart bronzköpenyben allegorikus ábrázolások láthatók. A nyitott köpenyben korona, címer, munkaeszközök, tárgyak, feliratok, jelképek utalnak a 100 évre. Körülötte a húszméteres pázsitot Budapest utcáit szimbolizáló andezitcsíkok szakítják meg.