Déry Tibor

„Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni."

„A jó mondat eleven, mint maga a teremtés.”

A„ mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk maréknyi aranyát."

„A szeretet nem nézheti az érdemet, mert különben alkuvá válik."

„Önarcképemet rendszerint abból a tükörből betűzöm ki, amelyet felebarátaim arca tart elém. (...) Az emberiség, mint egy nagy tükrös galéria, így tanít meg arra, milyen ne legyek, tehát közvetve arra is, milyennek kellene lennem."

„A társadalom szigorúan őrködik tagjai biztonságán, kivéve, amikor tömeggyilkosság céljából háborúba meneszti őket; de hát köztudott, hogy az mindig valamilyen fennkölt eszme indíttatására történik."

„... a délibábos magyar rónát nem tartom okvetlenül szebbnek Umbria dombjainál, mégis a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mesterségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek szeretném látni; gondolataim televénye, gazdag, mély és termékeny legyen; képzeletem kertje, ezért nyesegetem, ojtok, dugványozok benne, s igyekszem áttekinthető rendet teremteni lélegző sűrűjében."

Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. - Budapest, 1977. augusztus 18.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar író, műfordító. Több külföldi akadémia dísztagja (Berlin, Hamburg, Mainz stb.), a XX. századi magyar próza meghatározó alakja.

1894 október 18. született Budapesten, zsidó nagypolgári családban. Apja, Deutsch Károly ügyvéd, anyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott. Neveltetéséről így vallott később: “Erkölcsös nevelésben részesültem, apám bár ügyvéd, de tisztességes ember volt”.

1898-1901 között csonttuberkulózisa miatt többször műtötték. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett, 1911-12-ben St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult. 1913-1918 között nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő Rt.-nél volt tisztviselő az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben. Ezen évek alatt főleg írással foglalkozott. Ekkor már magyarosított nevét, a Déry Tibort használta, és mind magánéletében mind irodalmi stílusában már rég elszakadt a zsidó gyökereitől. 1917-ben az Érdekes Újság pályázatára írt Lia című kisregénye nagy botrányt kavart. Osvát Ernő első díjra ajánlotta, de merész erotikája miatt a díjat nem kapta meg, sőt szeméremsértés vádjával perbe fogták. Művét a Nyugat mutatta be, ahol 2 éven keresztül számos verse és novellája jelent meg.

Szobra Balatonfüreden, a Tagore sétányon
Szobra Balatonfüreden, a Tagore sétányon

1918-ban sztrájkot szervezett és lázadást szított nagybátyja gyárában, amiért elbocsátották. 1919-ben végre eljött az általa annyira vágyott kommunizmus. Belépett a kommunista pártba, a Tanácsköztársaság alatt tagja lett az írói választmánynak. Akkor is lelkes kommunista maradt, amikor az államosítások során a család tulajdonában levő bérházat is elvették. Apja a hír hallatán öngyilkos lett.

A Tanácsköztársaság bukása után Déryt letartóztatták. Szabadulása után feleségül vette Pfeifer Olgát. Feleségével együtt Ausztriába emigrált, ahol előbb a bécsi Magyar Újság, majd a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-ben már Párizsban volt. Bolti szolga volt egy textilkereskedésben, később bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban egy perugiai kitérő után hazaköltözött Budapestre. Kassákkal és Illyés Gyulával a Dokumentum című aktivista folyóiratot szerkesztette.

1928-ban elvált Pfeifer Olgától. Nyughatatlan természet volt, egész életét átfonta a folytonos utazás. Élt Prágában, Ausztriában, elutazott Skandináviába, néhány évre pedig Berlinben telepedett le. Itt német lapokba írt, majd fényképészként tanúja lett Hitler előretörésének. A német fasizmus hatalomátvételéről Berlinben szerzett személyes tapasztalatait Szemtől szembe (1945) című regényében dolgozta fel. Németországból Dubrovnikba, majd Bécsbe költözött. Itt kezdte írni A befejezetlen mondat című háromkötetes regényét. 1937-ben fejezte be, de csak egy évtized múlva adták ki. A regényt Illyés Gyula és Lukács György az új magyar realista nagyregényként üdvözölte. Ennek alapján készült Fábri Zoltán filmje, a 141 perc a befejezetlen mondatból.

1934-ben Bécsben részt vett a Schutzbund felkelésében, tollal a kézben védte a szociáldemokrata eszmét. A törvényszerű vereség után kénytelen volt elhagyni Bécset, Spanyolországba menekült. Innen visszatért Budapestre. Írásait nem közölték túl nagy számban, művek fordításával kereste kenyerét, illetve a zsidótörvények után álneveken (Dániel Tibor, Verdes Pál) ponyvákat, szórakoztató elbeszéléseket írt.

1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett a menekülőknek. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után bujkálni kényszerült. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie.

Sírja a Farkasréti temetőben
Sírja a Farkasréti temetőben

Személyes sorsa és mai szemmel vizsgált “politikai változásai” a Rákosi és Kádár rendszerben szinte “tipikusnak” mondható. 1945-ben házasságot kötött Oravecz Paula írónővel, majd belépett a Kommunista Pártba. A párt egyik hivatalos írója és a Magyar Írószövetség vezetésének tagja lett, a Csillag című folyóiratot szerkesztette. Sorra jelentek meg régebben ki nem adott művei. 1947-ben Baumgarten-, 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1953-ban már Nagy Imre lelkes híve.

1950-ben jelent meg az eredetileg három kötetesre tervezett Felelet első kötete. A két év múlva megjelenő második kötetet éles bírálat fogadta. Révai József éles hangú bírálatban utasította el, mert a regény az illegális kommunista párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológia követelményeitől. Az író kitért a nyílt színvallás elől, és nem nyúlt többé a regényhez, amely így befejezetlen maradt.

A Rajk-per keltette fel benne a gyanakvást. Erről szóló tudósítása kilógott a sorból, ezért nem jelenhetett meg.

1955-ben már harmadszor házasodott. Ezúttal Kunsági Mária Erzsébetet, a fiatal színésznőt vette feleségül. A nagy korkülönbség miatt kortársai féltve óvták a már korosodó írót.

Nagy Imre leváltása után a maga eszközeivel harcolt a kommunista művelődéspolitika megújításán. Eörsi Istvánhoz és sok más íróhoz, költőhöz hasonlóan aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte. Egyenes következményként pártfegyelmi büntetés a jutalma.

1956-ban részt vett az ellenzéki írók Petőfi körös mozgalmában. Szembefordult a rákosista diktatúrával, mélyen elítélve annak bűneit. „Azt hiszem, bajaink kútforrása a szabadság hiánya… amíg ezeket a hibákat szóban és főképp gyakorlatban megtestesítő személyek a helyükön maradnak, addig a politikai bírálatnak az a dolga, hogy a lehető leggyorsabban távozásra bírja.” Kizárták a pártból. Déry lemondott az Írószövetség elnökségi tagságáról.

A forradalom alatt Nagy Imre oldalára állt. Az 1956-os forradalom idején az átalakult Magyar Írószövetség forradalmi bizottságának tagja. A szövetség decemberi ülésén visszautasította Solohovnak a magyar forradalom ellen emelt vádjait.

1957-ben letartóztatták és a „nagy íróper” egyik fővádlottjaként koncepciós perben 9 év börtönre ítélték. Az ítéletet az „államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése” miatt mondták ki. A budapesti gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott. Börtönévei alatt írta meg G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját. Börtönjegyzete megrendítő olvasmány, mert bár alig utal az átélt fizikai, morális és pszichikai szenvedésekre, magában rejti a hőst, a diktatúrával kibékülni nem akaró embernek a megaláztatását, küzdelmét emberi méltóságáért és felülemelkedését megaláztatásán.

Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. Ez a megpróbáltatás az egész nemzet tudatában növelte tekintélyét. De Déry alaptermészetén a meghurcoltság sem változtatott - pályáját élete végéig motiválta a politika.

A Déry-díj
A Déry-díj

De fiatal és aggódó felesége óvta őt minden ellenzéki fellépéstől és szép lassan a kádári hatalom felé irányította a szerelmes férjet. Ez olyan jól sikerült, hogy Déry barátságba került még Aczél Györggyel is. Lakást és nyugati autót kapott. A hatalom ironikusan csipkelődő kritikusaként, de elismert alkotóként élte le utolsó másfél évtizedét. A legendák szerint - maga Aczél kért tőle egy drámát, amiben az amerikai kapitalizmust és a hippimozgalmat járatja le. És Déry 77 esztendősen megírta legnépszerűbb művét, a “Képzelt riport-ot”, amiben sok elemző szerint részben visszatér zsidó gyökereihez. A disszidens magyar József és a stoppos zsidó Eszter sorsában és vágyódásában megírja az üldözöttséget és a menekülést.

„83 éves korában, dicsősége teljében halt meg. Jó író volt, de aligha olyan nagyon jó, ahogy hirdették. Egy-két műve alighanem maradandó értékű. Sok részletérték van főművében, A befejezetlen mondatban is, de túlsúlyban van az olvasást megnehezítő törmelékanyag. A Feleletnek is vannak részértékei, de nemcsak töredék, torzó is. Ezért oly nehéz írni róla, értékét meghatározni. Mert nem jelentéktelen, de nem elég jelentékeny." (Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka)

Műveit német, angol, francia, olasz, lengyel, holland, svéd, dán, norvég és finn nyelvre is lefordították. Műveiből több film készült, a Simon Menyhért születéséből Várkonyi Zoltán, 141 perc a Befejezetlen mondatból címmel Fábri Zoltán, két Déry-novellából Szerelem címmel Makk Károly rendezett filmet. A Képzelt riport…-ból Presser Gábor írt musicalt.

Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, melyet minden évben olyan alkotóknak ítélnek oda, akik a magyar irodalom művelésében kimagasló eredményeket értek el. A díj Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, először 1984-ben adták át.