Dankó Pista


„Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!"
(Juhász Gyula)

„Vadon nőtt virág volt, senki sem nevelte. Csak az Isten szeme nézett rá nevetve." (Móra Ferenc)

„Bölcsődben a koldus fiát ringatták. Koporsódban, mint királyt kísérnek utolsó utadon." (Gárdonyi Géza)


„Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Akinek a lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek a lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod...
Visszaadtál nekem egy vesztett világot!..."
(Ady Endre)


Dankó Pista (hivatalos, anyakönyvezett nevén Dankó István) (Szeged-Fölsőtanya [ma: Szatymaz], 1858. június 14. - Budapest, 1903. március 29.) magyar cigányprímás, dal- és nótaszerző, a magyar népies műdal műfajának felvirágoztatója és legjelentősebb alkotója.

Élete

Dankó Pista hegedűje
Dankó Pista hegedűje

Muzsikus cigány családba született 1858. június 14-én a Szeged környéki tanyavilágban, Szeged-Fölsőtanyán, amit ma Szatymaznak tartanak. A dátumot többen vitatják, mert akkoriban nem volt általános szokás a cigány családok körében a purdék azonnali megkeresztelése. Születésének időpontja ma már nehezen tisztázható, mindenesetre keresztlevelén ez a dátum szerepel. E keresztlevél alapján a Szeged felsővárosi cigányfertály Hangász nevű utcájában (a mai Bihari utca 13. sz. helyén) látta meg a napvilágot idősebb Dankó István, a híres szegedi cigányzenész és Mijó Rozália első gyermekeként. Évekkel később születési helyéről így vallott: „Születtem ott, ahol a szív nem terem. Mindenki tudni fogja, hol születtem."

Apja kedvelt cigánymuzsikus volt és fiát is muzsikusnak szánta, azonban korán meghalt. Dankó Pista mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elveszítette. A nagy szegénységben élő családban vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradt félárván. Dankó Pista úgy nevelkedett, mint a többi efféle cigány gyerek, nyomorogva, iskolát alig látva. Csak három elemi iskolát, egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Ennek ellenére nem maradt műveletlen. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később amikor megengedhette és jutott rávaló, egész könyvtárat gyűjtött össze. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.

Már gyermekkorában kitűnt hegedűtudásával,amit Erdélyi Náci, édesapja zenész barátja, a nagy hírű szegedi cigányprímás keze alatt fejlesztett tovább. Ő tanítgatta a zenélés fortélyaira. Hamarosan azonban ez a tanulás is megszakadt, mert munkát kellett vállalnia. A megélhetésért nyáron vályogot vetett, télen egy kevés ételért zenélt. Kortársai szerint már ekkor szívéből jött a zene, amikor játszott.

15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte első zenekarát. Tehetségét mutatja, hogy már ekkor prímásként irányította zenekarát. A banda „köhögős kis prímása"-ként ismerték, mert már akkor kínozta a cigányfertályról hozott tüdőbaj. Mivel környékbeli tanyavilágban olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. A banda a neves szegedi arcképfestő és szatymazi földbirtokos, Joó Ferenc tanyáján is megfordult és a 17 éves ifjú beleszeretett a gazda 13 éves Ilonka leányába. De a lányt nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Búcsúzáskor Ilonka egy szál rózsát adott Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után kitartása végül sikerrel járt, harmadjára már a kisteleki templomban oltárhoz vezethette a lányt. A rózsa aztán gyakori motívum lett Dankó dalköltészetében, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható.

Szegedre kerülve a híres Kass kávéházban muzsikált, a Szegedi Napló itt gyakorta megforduló munkatársai - Gárdonyi, Mikszáth, Pósa, Tömörkény - ismerték fel tehetségét. 1883 nyarán Dankó életébe döntő fordulatot hozott megismerkedése Pósa Lajossal, aki akkor már ismert költő és hírlapíró volt. Kapcsolatuk igen rövid idő alatt mély barátsággá alakult. „Ettől fogva nem is válik el a két név egymástól, és míg magyar nótát dalolnak a világon, addig mindig együtt emlegetik nevüket. A költő karjára vette a cigányt, és halálos holtáig el nem hagyta többet." - mondta róluk Móra Ferenc.

A később híressé vált Dankó-Pósa szerzőpáros közös karrierje a "Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni" kezdetű dallal indult. Szövegét Pósa Lajos írta, míg dallamát Dankó Pista játéka alapján zongorára Barna Izsó zeneszerző jegyezte le. Dankó Pista első sikerét 1895-ben aratta, amikor a Zúg a szélvész, háborog a Balaton… kezdetű dalával megnyerte az Új Idők című folyóirat népdal pályázatát, amelyet Pósa Lajos balatoni verseinek megzenésítésére írtak ki.

Ettől fogva a két nevet mindig együtt emlegették. Közösen nem csak a kor, de az egész magyar zenetörténet viszonylatában is kiemelkedőt alkottak. Kettejük közös munkája az évek során számtalan műdalt és több színművet eredményezett, közülük csak néhányat kiemelve: Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány, Szőke kislány, csitt, csitt csitt, Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál, Egy csillag se ragyog fenn az égen, Nem átkozom ibolyakék szemedet, Hallod rózsám, Katika, Eltörött a hegedűm, Nem vagy legény, Berci, Nincs szebb lány a magyar lánynál, Nincsen a császárnak olyan katonája, Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni, Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja, Egy cica, két cica, Csitt, babám!, Az a szép stb.

Pósa Lajos közreműködésével számos népszínmű betétdalának írója. Szerzeményei a színháztermekben is helyet kaptak. Egyszer önálló népszínmű írásával is megpróbálkozott. 1898. május 6-án mutatta be Óbudán a Kisfaludy Színház „Cigányszerelem" címen. A premier nagy sikert aratott. De a darab így sem ért meg tíz előadásnál többet. A kritika szerint Dankó Pista inkább minél több szép nótát szerezzen, és minél kevesebb népszínművet írjon, mert népszínművet sokan tudnak írni, de jó nótákat annál kevesebben.

Az 1890-es években daltársulatával beutazta Magyarországot. Felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban. Muzsikájuk hatására a német daltársulatok népszerűsége háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban is, Moszkvában és Szentpétervárott is. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" Ezeken a vándorutakon Dankó komoly ismeretterjesztő szerepet vállal a magyar népdal terjesztésében mind idehaza, mind külföldön.

Lapis András szobrászművész bronz domborműve a Szatymazi Művelődési Ház homlokzatán
Lapis András szobrászművész bronz domborműve a Szatymazi Művelődési Ház homlokzatán

Nótái óriási népszerűségre tettek szert, amihez nagyban hozzájárultak a kor legnagyobb színészei. Dalait a “nemzet csalogánya”, Blaha Lujza is népszerűsítette. A művésznő rajongott az ösztönös tehetségű zenészért, akinek műveit olykor színpadi szerepeibe is beiktatta. Dankó nótáival, dalaival a kiegyezés korának egyik szellemi és nyelvi ébren tartója lett. Az énekes kávéházakban magyar nótái kiszorították az akkor divatos német dalokat. Dankó Pista a nóta fejedelmévé nőtte ki magát, mégpedig olyanná, aki nem kottából dalol, hanem csak úgy, ahogy az Isten súgja. Dalait mások lejegyzése alapján ismerjük, mivel a hangjegyíráshoz nem nagyon értett. Több mint félezer dallamot, nótát komponált, amelyek nagyon közkedveltté váltak. Zenéjéhez nemcsak Pósa Lajos, de Gárdonyi Géza, Békefi Antal, és Tömörkény István is írt szöveget.

Gárdonyi Gézát, 1888-ban még Pósa ismertette össze Dankó Pistával Szegeden. Gárdonyi és Dankó barátságát számos levél és közel 60 együtt szerzett nóta őrzi. Gárdonyi, aki Dankót csak a „cigány Petőfi"-ként emlegette.

Amikor Pósa Szegedről Pestre került, kapcsolatuk megszakadt. Dankó egy ideig küzd, megpróbálja Pósa nélkül is sikerre vinni dalait, de aztán levélben fordul a régi baráthoz:

„Írt nekem vagy kétszáz nótát, szebbnél-szebbet. Bánatosat, vígat, szerelmeset, fájdalmasat, vagy amilyent igaz szívének kedélyállapota tolmácsolt. Én azokat a nótákat mind kottára szedtem, de egyszer csak a jó Isten megirigyelte a sorsomat, és eltüntette a köpenyeget gazdájával együtt. El a jobbszárnyat, nekem pedig itt maradt a bal, s azzal repdesek most ide s tova, de csakhamar kifáradok, mert azoknak a költőknek, akik most nekem verseket írnak, nincsen olyan köpenyegjük, hanem frakkban és klakkban járnak. Kérem, igen tisztelt Pósa úr, ha találkozik avval a köpenyeges költővel, adja át neki ezt a szerény kis darabocskát, s mondja meg neki, hogy az ő költészetének tüze mellett melegedtem fel, s írtam meg, ahogy tudtam. Valamint arra is kérem, hogy azt is mondja meg, ha esetleg elveszett a köpenyegje (amit nem hiszek), vegyen egy másik olyat, s írjon abban nekem nótákat, s küldje el avval a címzéssel, hogy: SZÁRNYAK - Dankó Pistának". És a levél után a közös munka másodvirágzásnak indult.

Zenei játéka az autentikus cigány és magyar népi elemeket idézte, sokszor teljesen szabadon kezelt, improvizatív elemeket felvillantó, igazi örömmuzsika volt.

A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő is megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia, megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

Mesés karriert csinált a millennium lázában élő ország mulatozásra fogékony hangulatában, kedvelték, elismerték, boldog mégsem volt, mert a polgári társadalom nem fogadta be. Jellemző, hogy apósa, Joó Ferenc szegedi portréfestő szó szerint halálba itta magát bánatában, amikor lánya szerelmes lett Dankó Pistába és feleségül ment hozzá.

Életét végigkísérte a nyomor. Ezren és ezren énekelték, játszották dalait mindenfelé az országban, a nélkül, hogy tudták volna, kitől származnak. Csak a szegedi lapok emlegették a nevét. Egyebütt az országban nem igen ismerték, nótái azonban egyre jobban elterjedtek. Hiába büszkélkedhetett Dankó Pista több száz dallal és számos díjjal, a „szerzői jogok” hiánya miatt gyakran nyomorúságos körülmények között élt. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. San Remoba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni: 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte a halál.

Sírja Szegeden a Belvárosi temetőben
Sírja Szegeden a Belvárosi temetőben

Életének utolsó sorai ezek voltak: „...A végzet, mely egyik kezével megtermékenyítette a lelkemet, és több mint 500 nóta alakjában pazarul szórta rám a dalok tömegét, a másik kezével elvette tőlem egészségem egy részét. Azt gondolta tán, hogy elég volt a muzsikából? Már San Remóban égette a vágy a lelkemet, hogy még egyszer lássam, és elbúcsúzzam közönségemtől. Búcsúzzunk! Aztán ki-ki emlékezzék szeretettel, híven, holta napjáig. Én még azon túl is..."

Temetésén egy egész ország tisztelgett. Március 31-én Budán Herczeg Ferenc, kora írófejedelme búcsúztatta a ravatalnál. Ezután a koporsót hatalmas tömeg kíséretében gyászhintón vitték a Nyugati pályaudvarra, ahonnan vonaton szállították tovább Szegedre. Dankó ötszáz nótájának egy-egy emléke gyanánt ötszáz pesti és szegedi cigány kísérte a menetet és húzta a jól ismert nótákat, mint az „Eltörött a hegedűm…", vagy éppen a „Most van a nap lemenőbe /Kimegyek a temetőbe." kezdetű nótát. Szegedre érkezve a múzeum előtt ravatalozták fel. Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. „Olyan voltál, mint a madár. Isten sugallatára daloltál. Gyönyörű nótáid ide zarándokolnak az ország minden tájékáról. Igaz magyar költő voltál. A régi hagyományoktól megihletett, nemzetközi lélektől leplezett magyar dalköltészetnek aranyfonalát tovább szőtted, borongattad, varázsoltál belőle egy egész dalbirodalmat, amelynek te lettél aranypalástos fejedelme, te szegény, kopott cigányfiú." - búcsúzott Pósa. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

A szegedi Stefánia-sétányon, a Kass Szálló előtt már 1912-ben felavatták Margó Ede lírai Dankó-szobrát. Margó Ede tiszteletből készítette a szobrot, csak a márványtömb árát fogadta el. A szobrász az elmélázó dalköltő legendás alakját egy nyíló vadrózsabokor szelíd ölelésébe helyezte. A rózsaszínben játszó, fehéres márványból faragott, szép formálású alak híven kifejezi a századfordulós életérzést, a nótafa lelkének mélységeit, dalainak mélabúját, és sírva vigadó, avagy harsány jókedvét.

Dankó Pista halálának centenáriuma alkalmából 2003-ban a szobor közelében emléktáblát helyeztek el, melyen Juhász Gyula Dankó Pistának című verséből olvasható a fent idézett versszak.

A híres szegedi Dankó szobor
A híres szegedi Dankó szobor

Józsefvárosban 1934-ben Dankó Pista emlékére utcát neveztek el, melynek nevét 1939-ben a környék lakóinak kérésére Dankó utcára rövidítettek. Az utca azóta is az ő nevét viseli.

Emlékét számos költő és író örökítette meg. Kalandos életéről színdarab és film is készült. Az 1940-ben készült mozifilmet Kalmár László rendezte olyan neves színészek közreműködésével, mint Jávor Pál és Lukács Margit.

2008. június 14-én, születésének 150. évfordulóján megemlékezések voltak Szegeden, Szatymazon és másutt.

A Nyugati pályaudvar-Cegléd-Kecskemét-Kiskunfélegyháza-Szeged között naponta közlekedő InterCity viszonylatot a nótaszerző emlékére Dankó Pista IC-nek nevezték el.

Nevét viseli a Kiskőrös melletti Weinhaus borászat háromféle (vörös, fehér, ill. rosé) édes bora is.

Biriben az ő nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény, a Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium.

Dankó Pista hegedűjét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzik.

A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el.