- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júniusi jeles napok
- Czetz János, a szabadságharc legfiatalabb tábornoka
Czetz János, a szabadságharc legfiatalabb tábornoka
„A hadsereget semmi sem bátorítja olly hatékonyan, mint a Vezér személyes megjelente, kivált, ha ezt saját anyai nyelven meg tudja szólítani.”
„....Én már öregember vagyok, hazámtól már oly rég távol, és mégis a honvágy hatása folytán még mindig sajog a szívem ama tudattól, hogy idegen porban kell megnyugodnom. Nagy megerőltetésembe került a végleges lemondás, hogy hazámat viszont ne láthassam, de orvosaim tanácsa és Krisztina leányom súlyosabb tüdőbaja arra indítottak, hogy többé még csak reményt se tápláljak régi terveim megvalósításához. Ezek után le kellett végleg mondanom álmaim megvalósításáról, és így nem marad más hátra, mint nagy lelki küzdelmek és bánat mellett belenyugodnom abba, hogy édes hazámat és kedves honfi- és harctársaimat, akiket, fájdalom nem fogok többé láthatni, csakis egy szívből eredő „Isten hozzád-dal” üdvözöljem a messzi földről.”
„Kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is.” (Bem József)
Czetz János vagy argentin nevén Juan Fernando Czetz (Gidófalva, 1822. június 8. - Buenos Aires, 1904. szeptember 6.) a magyar hadtörténelem jeles személyisége, aki szülőhazájában az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornokként vált ismertté. Bem táborkari főnöke volt a kitűnő stratéga. Emellett elismert térképész és földmérő is volt. Egyedülálló pályaíve a szabadságharc után Argentínáig repíti, ahol Juan Fernando Czetz néven ő lett az argentin hadsereg kiemelkedő szervezője. Argentína első nemzeti katonai akadémiájának (Colegio Militar de la Nación) megszervezője, alapítója és 25 éven keresztül igazgatója volt.
1822. június 8-án született a háromszéki Gidófalván. Apai ágon örmény gyökerekkel rendelkezett, anyai ágon székely kisnemesi családból származott. A család a Nagyküküllő melletti Erzsébetvárosból költözött át Székelyföldre. Édesapja, id. Czetz János szakított a család örmény kereskedői hagyományaival és Mária Terézia huszár századparancsnoka lett. A 11. (székely) huszárezredben végigharcolta a Napóleon elleni háborúkat. Az erdélyi huszárezredet 1793-han mozgósították és az ezred egészen 1815-ig távol volt Székelyföldtől. Az apa a háború utolsó évében érte el a századparancsnnki beosztással járó első kapitányi rendfokozatot.
Ifjú évei
Ötéves korában elveszítette apját. A 3 leány és 2 fiú kiskorú gyermekével özvegyen maradt édesanyja Jánost a kézdivásárhelyi katonai iskolába adta. Az iskola támogatta az egykori katonatiszt fiát. Itt tanult meg írni-olvasni, majd ismerkedett meg a latin és német nyelv, illetve a földrajz és földmérés tudományának alapfokú ismereteivel. Az iskola az altiszti pályára készítette fel. Sikeres elvégzése után a nagy tekintélyű bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémiát végezte el. Itt tanult korábban többek közt Bolyai János. A képzési idő hét év volt, de a legkiválóbbaknak lehetősége volt a nyolcadik év elvégzésére is. Czetz a legjobb hallgatók közé tartozott, így a hetedik év után zászlósként elvégezte a nyolcadik évet is. 1842-ben az osztrák hadsereg első osztályú hadnagya lett. Emlékezéseiben erről nem kis büszkeséggel így írt: „1842. szeptemberében érkezett meg az akadémiára az a császári rendelet, mely 85 növendék társamat 2. osztályú hadnaggyá és engem 4 növendék társammal különös kitüntetésként 1. osztályú hadnaggyá nevezett ki. Meg kell jegyezni, hogy ezt a kitüntetést én azáltal érdemeltem ki, hogy 8 évi tanulmányaim alatt minden részleges, havi és évvégi vizsgánál első voltam osztályomban. Ez az eset a második volt az akadémián az alapítása óta eltelt 95 év alatt." Úgy összegezte az itt töltött éveket, hogy ez a 8 év volt egész élete legszebb ideje.
Első tiszti beosztásában 1842-ben a 62. gyalogezredben szolgált hadnagyi rendfokozatban. Itt fordította le németre Fényes Elek: „Magyarország Statisztikája" című könyvét. Méltánytalannak érezte, hogy a magyar anyanyelvű katonákat is német nyelven vezényelték és megírta nevét már ily fiatalon is ismertté tevő könyvét a „Magyar Hadnyelvtan a császári és királyi osztriai hadsereg tisztjei számára” címmel. Ebből származik a fenti idézet, mellyel magyarázza munkája célját: „A hadsereget semmi sem bátorítja oly hatólag mint a Vezér személyes megjelente, ha azt anyai nyelvén meg tudja szólítani.” 1846-tól áthelyezték a bécsi Földrajzi-Térképészeti Intézethez.
A szabadságharc alatt
A császári hadseregben szépen ívelő katonai karrierjének ugyan a végét jelentette, hogy 1848 júliusában jelentkezett a szerveződő honvédseregbe. Ugyanakkor az éppen szerveződő honvédségben óriási szükség volt a megcsontosodott szemléletmódot levetkezni képes katonatisztekre. Ez az igény lehetővé tette a fiatal és tehetséges katonák gyors felemelkedését. Ennek köszönhető, hogy a korszak legfiatalabb főtisztjeit a magyar hadseregben találjuk. Így lehetett Görgei és Leiningen 30, Klapka 29, Czetz pedig 26 évesen tábornok.
A forradalom kitörésekor Czetz János még csupán hadnagyi rangot viselt. Képesítése és vezérkari képzettsége alapján 1848 nyarán a Hadügyminisztériumba került. Augusztus 1-jén léptették elő főhadnaggyá. Szeptemberben Mészáros Lázár hadügyminiszter mellett részt vett a délvidéki harcokban. A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmánynál a katonai ügyek előadója lett. A pesti nemzetőrséget Czetz János képezte ki. Hadi Főtanodát létesített. Ebben térképészetet, hadászatot és kiadásokat tanított. Október 9-én századossá, október 30-án pedig őrnagyi rangban a Kolozsváron szerveződő sereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Az alig 3-4 ezer rosszul felszerelt katonából álló erdélyi sereg hite megrendült, fegyelme bomlófélben volt. Ebben a helyzetben vette át Bem tábornok megérkeztéig ideiglenesen a parancsnokságot. Ezt követően már végig Erdélyben szolgált, több alkalommal ideiglenes jelleggel az egész erdélyi fősereg parancsnoki tisztét is ellátta. Célszerű és határozott intézkedései nyomán helyreállt a rend, Bemet már viszonylag rendezett állapotok fogadták. „Fegyverbe a magyarság védelmére!” felhívására 35 ezer székely katona állt hadrendbe rövid időn belül. Decemberben már egy támadásra felkészített és átcsoportosított haderő állt rendelkezésére. Czetz hadműveleti tervét végrehajtva Bem kivívhatta a honvédsereg első jelentős sikerét a császári-királyi haderő általános támadásainak megindulása óta. Bem december 30-án léptette elő alezredessé, február 16-án pedig ezredessé.
Czetz János Bem legfontosabb segítőtársa volt Erdélyben. Nem csupán mint vezérkari főnök, hanem mint a sereg egyik hadoszlopának parancsnoka vett részt Erdély felszabadításában. A piski (1849. február 9.) és a medgyesi (1849. március 2.) ütközetek első szakaszában, egészen Bem hadszíntérre érkeztéig ő irányította a magyar csapatokat. Puchner osztrák tábornokot visszavonulásra késztette, majd a nagyszebeni csata végkimenetelét eldöntő kivételes bátorsága miatt Bem a maga öntörvényű módján tábornokká nevezte ki. A megerősítés azonban váratott magára, elsősorban a szabadságharc egy másik legendájának, Csány Lászlónak a fenntartásai miatt. A győztes hadjárat befejeztével 1849 áprilisában Bem a Temesközbe indult és egyáltalán nem véletlen, hogy Czetz Jánost jelölte utódjául az erdélyi haderő élére. Tábornoki kinevezését még a kormány ellenkezése dacára is kierőszakolta, melyhez végül Csány támogatásával Kossuth május 7-én járult hozzá.
Bem így jellemezte vezérkari főnökét: „Kérlelhetetlen szigor, pártatlanság, keménység a büntetésben, de nagylelkűség a jutalmazásban, mentes a bosszúállástól, az önzés legkisebb árnyékától is.” A honvédsereg legfiatalabb tábornokának azonban nem adatott meg, hogy hadvezéri adottságairól is számot adhasson. 1849. május l-jén Nagyszebenben lováról lezuhanva súlyos balesetet szenvedett, eltörött a csípő- és a combcsontja. Így a további hadműveletekben már nem vehetett részt.
Az emigráció évei alatt
A világosi fegyverletétel után a megtorlások elől kénytelen menekülni. Erdélyből Magyarországra jött és 1850 tavaszáig itt bujkált. Kalandos úton álnéven Bécsen keresztül Hamburgba jutott. Innen Párizsba ment. Soha többé nem látta szülőföldjét. Távollétében 1852. júniusában Nagyszebenben halálra ítélték.
Külföldön tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében. 1850-ben Hamburgban megjelentette Bem erdélyi hadjáratáról szóló emlékiratát. Innen Párizsba ment, ahol az 1851-es decemberi államcsíny elvette a kedvét a politikától, műszaki pályára lépett. Majd Svájcban élt, s itt a Mont Cenis-i vasút építkezésein dolgozott. Ő szervezte 1859-ben az első magyar légiót Olaszországban.
1857 karácsonyán Spanyolországba látogatott, Sevillában találkozott a száműzött argentin elnök, Juan Manuel Ortiz de Rosas unokahúgával, Basiliával. 1859 márciusában házasságot kötöttek Sevillában, de két hónap múlva már Itáliában szervezte az új szabadságharcra készülő itáliai magyar légiót. „Ez volt az utolsó nemzeti erőfeszítés, amelynek mindent feláldoztam" - írta az Emlékezéseimben. A váratlanul megkötött villafrancai béke után Czetz megértette, az európai nagyhatalmak csak bolondítják, kihasználják a magyarokat. Eszközként használják Ausztria sakkban tartására, de tényleges segítséget a magyar függetlenség kivívásához nem nyújtanak. Ezt a helyzetet már nem tudta tovább vállalni. Családjával együtt elhagyta Európát és 1861-ben áthajózott Buenos Airesbe. Így ért véget évtizedes vándorlása 1860-ban, miután feleségének köszönhetően új hazára talált Argentínában.
„Végülis meggyőződtem, hogy semmit sem várhatunk a kormányoktól és elérkezett az idő, hogy lemondjak mindenféle reményről és az időt és erőt arra kell szentelni, hogy független életlehetőséget teremtsünk magunk és családunk számára. Ezt a meggyőződésemet követtem, örökre lemondva hazámról és Délamerika felévettem az irányt.” - írta Emlékezéseimben.
Rájött, hogy eddigi élete tovább nem folytatható. Ebben a helyzetben sok harcostársa nem tudott új életet kezdeni és összeroppant. Czetz lelki és akaraterejét mutatja, hogy élete második felében egy újabb karriert tudott felépíteni. Kiváló képességeit bizonyítja, hogy két hazában, két életutat bejárva is elismerést szerzett magának. Mert Argentínát is hazájának tekintette, hűen és legjobb tudása szerint szolgálta. Még az idegenből jöttek számára legnehezebb feladatot jelentő hazafias nevelést is kiválóan megoldotta. A haza védelmére és szolgálatára felesküdött tiszteket nevelt a távoli Magyarországról ide szakadt egykori szabadsághős. És itt is mindig volt ereje váltani, ha a körülményei úgy hozták. Bár a politikai életben nem vett részt, a változékony argentin belpolitika hullámverése többször is kimozdította pozíciójából. Amikor a hadsereg nem tartott igényt szolgálataira, a polgári életben is megtalálta helyét és ott is sikeresnek bizonyult.
Argentínában Juan Fernando Czetz néven tevékeny részt vállalt az argentin katonai-műszaki életben is. Számos, nevével fémjelzett feladat került be az ottani történelembe, annak ellenére, hogy magyarországi születése miatt csupán ezredesként szolgálhatott. Ez volt ugyanis a legmagasabb katonai fokozat, amit külföldiként elérhetett.
Feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét, emellett számos vasútvonal építkezését is ő irányította. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely az irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. Bár pénz nem állt rendelkezésre, rábízták az argentin katonai felsőfokú oktatás megszervezését. Addig Argentínában nem ismerték a modern, műszaki alapokon nyugvó katonai oktatást. Czetz a magyar hadi főtanoda mintájára létrehozta a katonai akadémiát, amely mindmáig betölti ezt a szerepét. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának 5 éven át volt (első) igazgatója. Az általa felállított argentin műszaki alakulat katonái máig a Czetz által tervezett díszegyenruhát viselik. A Paraguay elleni háborúban (1864-1870) részt vett a hadműveletek irányításában. Katonai pályájával párhuzamosan 10 évig Ente Rios tartomány vízügyi rendezését irányította. Hosszú és tartalmas életút után 1895-ben vonult nyugállományba. Argentínában nagy tisztelet övezte.
Három gyermeke született: León Lisszabonban született 1859.december 18-án; a lányai, Cecilia Etelvina María1861. október 4-én, Celia Alejandrina 1863. november 26-én, már Buenos Airesben születtek. Élete során gyermekei két unokával (Celia Lederer Czetz, Osvaldo Lederer Czetz) ajándékozták meg.
Ahogy változott a volt honvédek megítélése, a korábban kötél általi halálra ítélt Czetz tisztelői mindent elkövettek, hogy a dicső tábornok hazatérhessen Magyarországra és szűkebb hazájába, Erdélybe. Ez azonban nem valósult meg betegsége és családi okok miatt.
A végleges lemondásról Deáky Albertnek így ír:
„....Én már öregember vagyok, hazámtól már oly rég távol, és mégis a honvágy hatása folytán még mindig sajog a szívem ama tudattól, hogy idegen porban kell megnyugodnom. Nagy megerőltetésembe került a végleges lemondás, hogy hazámat viszont ne láthassam, de orvosaim tanácsa és Krisztina leányom súlyosabb tüdőbaja arra indítottak, hogy többé még csak reményt se tápláljak régi terveim megvalósításához. Ezek után le kellett végleg mondanom álmaim megvalósításáról, és így nem marad más hátra, mint nagy lelki küzdelmek és bánat mellett belenyugodnom abba, hogy édes hazámat és kedves honfi- és harctársaimat, akiket, fájdalom nem fogok többé láthatni, csakis egy szívből eredő „Isten hozzád-dal” üdvözöljem a messzi földről.”
1904 augusztusának végén az idős tábornok tüdőgyulladást kapott és szeptember 5-én meghalt. Katonai tiszteletadás mellett szeptember 7-én helyezték örök nyugalomra Buenos Aires Recoleta temetőjében a Rosas család sírboltjában. 1969-ben, A Colegio Militar de la Nación (vagyis az általa alapított Katonai Akadémia) alapításának 100. évfordulóján hamvait a recoletai temetőből a Katonai Akadémia palomari kápolnájába vitték át, hogy az általa annyira szeretett akadémikusai közt aludja örök álmát.
Emlékezete
Argentínában a Katonai Akadémia előtt ember nagyságú ércszobrot állítottak emlékére, és az épületben mellszobra is megtalálható. Buenos Airesben teret nevezetek el róla.
Az argentínai magyar közösség Buenos Airesben 2004 november 27 én avatta fel a Magyar teret. A téren elhelyezett emlékmű központi eleme az a faragott székely kapu, amelyet a Magyarok Világszövetsége az államalapítás millenniumának évében, 2000 ben ajándékozott az Argentínában élő magyaroknak. A székely kapu első oldalán Czetz János magyar honvédtábornok arcképe van kifaragva, a domborművön kétnyelvű (magyar és spanyol) felirat olvasható.
Budapesten a III. kerületben utca viseli nevét. Szülőfalujában, Gidófalván emléktábla tiszteleg emléke előtt a községháza falán.