Csány László

Csány László portréja Barabás Miklós festményén
Csány László portréja Barabás Miklós festményén

„Igaz, megszökhettem volna, úgy mint a többi Miniszterek, de én a szökést éppen úgy, mint az öngyilkosságot gyávaságnak tartom, ha használni nem bírtam hazám ügyének, annak tudok mártírja lenni".

„...eszes, tiszta szándékú, becsületes jellem” (Deák)

„S amerre zúgnak, zengő zivatarban,
Lobogó láng a háromszínű zászló .. .
Rajongva küzd alatta Csány László.
Küzd s diadalt ül százszor - száz alakban."
(Józan Miklós)



Csány László (Zalacsány, 1790. - Pest, 1849. október 10.) politikus, közlekedési miniszter, táblabíró, az 1848-49-es szabadságharc méltatlanul elfeledett kormánybiztosa, minisztere - majd vértanúja.

Október 6-án a szabadságharc hőseire, az aradi vértanúkra emlékezünk. A kivégzett 13 honvédtiszt és az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos mártíromságát őrzi a nemzeti emlékezet. Rajtuk kívül azonban még további áldozatai is voltak a kegyetlen megtorlásnak. Közülük az egyik Csány László, akit október 10-én a pesti Újépületben végezték ki.

Élete

Középbirtokos, a Hahót-Buzád nemzetségből származó nagy múltú ősrégi nemesi család sarja volt. A család negyedik gyermekeként született, de a pontos dátum nem ismert, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, más forrás pedig nem emlékezett meg róla.

Édesapja Csányi Bernát özvegyember 1772. október 4-én Nemesapátiban vette el Bessenyey Annát, galánthai Bessenyey László és Barrabás Katalin lányát. Az egyik tanú az esküvőn barkóczi Rosty Ferenc vasi alispán, királyi tanácsos, Szegedy Róza nagyapja volt. A másik tanú forintosházi Forintos Gábor (1723-1782), táblabíró, királyi tanácsos, Zala vármegye első alispánja volt. A Csány család akkori tartozásait Csány László nagynénje boldogfai Farkas András zalalövői főszolgabíró özvegye, a gyermektelen hátrahagyott Csány Anna rendezte le a férjétől megörökölt földbirtokai és vagyona elzálogosításával. Csány László nagyszülei idősebb Csány László, vasi szolgabíró és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Krisztina voltak; idősebb Csány László fivére, pedig Csány György, Zala vármegye alispánja volt. Ifjabb Csány László hatéves korában elveszítette édesapját.

Katonai pályafutása

Csány László tízéves korában a szombathelyi gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Képességei már ekkor megmutatkoztak, mindvégig kitűnően tanult, legtöbbször még az eminensek sorában is az első volt. A gimnázium befejezése után egy évig még Szombathelyen maradt, itt végezte el a líceum első osztályát. A másodikat már Zágrábban kezdte, onnan pedig 1808-ban a győri jogakadémiára vezetett az útja. A háború ekkor beleszólt az életébe. Napóleon csapatai 1809 májusában Pozsonynál magyar földre léptek, az akadémia bezárta kapuit. Csány pedig 1809 és 1815 között részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 13-ig a 9. huszárezred kötelékében szolgált kadétként, majd alhadnagy lett a Lombardiában állomásozó 5. sz. Radetzky huszárezrednél. E hadjárat során 1815-ben megsebesült, súlyos égési sérülést szenvedett. Sebe állandóan kiújulva egészen a haláláig kínozta. A vékony, száraz, köhécselő és krónikus gyomorbajban szenvedő ember kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodni kezdett.

Politikai pályafutása

Szobra Zalaegerszegen
Szobra Zalaegerszegen

A gazdálkodásban eladósodó, majd birtokait eladni kényszerülő Csány a politika porondon tűnt fel. Rokona és legmeghittebb, legbensőbb barátja, Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta. Táblabíró lett Zalában, majd hamarosan a vármegyében szerveződő szabadelvű ellenzék vezére lett. Pártfogolt minden olyan megmozdulást, amitől a nemzet felemelkedését remélhette. 1838-ban a megyei közgyűlésen elmondott kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene.

Az 1840-es évek elején a liberális eszmék egyik legnagyobb híveként Kossuth Lajos lelkes támogatója lett. Számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. E mozgalomba Zala megye is bekapcsolódott. Néhány hónap alatt Zalában is több százan támogatták a védegyletet. Alakuló ülésüket 1843. február 14-én tartották a zalaegerszegi megyeházán. A zalai védegylet vezetőségében Deák Ferenc és Csány László mellett ott volt a megye egész liberális vezérkara, valamint a környék vállalkozó polgári kereskedők és gyárosok is. Csány alapítója volt a kanizsai takarékpénztárnak is.

Csány 1848 márciusában birtokeladási ügyek miatt Pesten tartózkodott, s így tulajdonképpen véletlenül lett részese a forradalmi eseményeknek. A forradalom napjaiban a közbátorságra ügyelő választmány tagja lett. Feladata volt, hogy megakadályozza a rendre összeverődő tömegek túlkapásait. Rövid időn belül Vas, Zala, Veszprém és Sopron megyékben lett „teljhatalmú" képviselője lett. Már áprilisban felfigyelt a Dráván túli eseményekre, figyelmeztetett a horvát nacionalizmus és a pánszláv összefogás veszélyeire. Fegyverfogásra buzdította a hatáskörébe tartozó megyéket egy esetleges horvát támadás visszaverése érdekében. Legfontosabb feladata a Dráva-vonal védelmének megszervezése lett. Rá hárult az élelmezés, a felszerelés- és hadianyag-szállítás megszervezése, a kórházi hálózat kiépítése is. Nagy gondot okoztak a megyék által fölállított nemzetőri zászlóaljak, mert csupán meghatározott időtartamra vállaltak szolgálatot. Ez pedig azt eredményezte, hogy folyamatosan gondoskodni kellett a pótlásukról. Csány ezért önkéntesek toborzását szorgalmazta. A nemzetőri szolgálattal szemben a parasztság körében is inkább ellen, mint rokonszenv alakult ki, hisz a szolgálat óhatatlanul a nyári mezőgazdasági munkák elmaradásához vezetett.

Június 2-ától a nádor által aláírt okmány szerint teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. Felhatalmazást kapott, hogy a nemzetőrséget fegyverbe hívja és feladatává tették, hogy a mintegy 4 ezer főből álló fegyveres erővel a Dráva vonalát szemmel tartsa. Csány nem értett a drávai sereg főparancsnokok némely intézkedésével, ezért előbb augusztus 10-én, majd szeptember 9-én bejelentette lemondását, ám a rendkívüli helyzetre való tekintettel mindkét alkalommal maradásra bírták. Jellasics átkelését a Dráván nem tudta megakadályozni, de a visszavonulás során sikerült meggyőznie a tisztek többségét az ellenállás törvényességéről. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett Jellasics támadásának sikeres elhárításában.

Amikor értesült Batthyány lemondási szándékáról, kétségbeesett levélben igyekezett megakadályozni azt: „... szükséges, hogy kormányon Méltóságod álljon rendületlenül... különben a kormányváltozás most bizonyosan a hon halála." A kormány lemondását meggátolni ugyan nem tudta, de a sereg élén mégis sikerült változást elérnie. A tehetetlen Teleki Ádám - a csapatok akkori főparancsnoka - nem kívánt szembeszállni a betolakodókkal, ezért helyére Mógát nevezték ki, aki a hosszú retirálás után végre Pákozdnál elszánta magát az ütközetre.

Szobra Keszthelyen
Szobra Keszthelyen

Rövid csatározás után Jellasics fegyverszünetet kért és csapataival megszökött a harctérről. Csány az Országos Honvédelmi Bizottmány teljhatalmú megbízottjaként működött a Jellasicsot üldöző magyar seregben. De hiába győzködte Mógát, ő csak a Lajtáig üldözte az ellenséget, mert sem az országgyűléstől, sem a még működő hadügyminisztériumtól nem kaptak egyértelmű parancsot a határ átlépésére.

A schwechati kudarchoz vezető huzavona után a lemondó Móga helyére Kossuth Görgeit nevezte ki. Csány és Görgei kapcsolata nehezen indult, de a kezdeti hűvös tartózkodást rövidesen felváltotta az atyai barátság. Bizonyos kérdésekben voltak ugyan vitáik, de kölcsönösen tisztelték egymást, s nagyra értékelték a másik tudását és tevékenységét.

Csány tevékenysége a schwecnati vereség után vált igazán fontossá, Görgei mellett a hadsereg szervezése lett a feladata. Biztosi hatásköre ez idő tájt a Felvidék nyugati megyéire és a Dunántúlra terjedt ki. Feladata a hadsereg felszerelési és ellátási ügyeinek intézése volt. Mindezeket úgy kellett végrehajtania, hogy rekvirálással ne haragítsa magára a lakosságát. Meg kellett szerveznie a tábori egészségügyi ellátást, a gabonakészletek raktározását és elszállítását. Mindezek mellett foglalkozott hírszerzéssel, és diplomáciai próbálkozásokat is támogatott. Mégis a legfontosabb feladata a sereg egységének megóvása volt, mert a felszerelésbeli hiányosságokkal küzdő fel-dunai hadtestben a bomlás jelei mutatkoztak. Gyakori volt a dezertálás, mert a volt császári-királyi tisztek és a honvédek e kényes helyzetben nem tudták összeegyeztetni az uralkodónak tett esküjüket az alkotmányra tett esküvel. A trónváltozás és Windischgrätz kiáltványainak hírére a katonák hangulata tovább romlott. Csány (Görgeivel egyetértésben) kiáltványokban igyekezett tisztázni a sereg jogi helyzetét, s hitet tenni az áprilisi törvények mellett. A sereg céljául az alkotmányosság védelmét tűzve ki.

December 31-től a főváros kormánybiztosává nevezték ki. Rá hárult a rendkívül fontos feladat: a főváros kiürítésének megszervezése. Munkáját erősen nehezítette, hogy a fejveszetten menekülő kormány nagy zűrzavart hagyott maga után. Aki csak tehette, mindenki menekült, így segítségre sem igen számíthatott. Az idő is nagyon rövid volt, csupán két-három nap állt rendelkezésére. Ezt a hatalmas munkát nem lehetett maradéktalanul végrehajtani, Csánynak mégis elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy ami menthető volt, azt megmentette. Az államvagyont, az iratokat, a hírlap- és bankjegynyomdát, a fegyvertárat, az egész fegyverkészítő ipart, gépeket, munkásokat az egyetlen, pest—szolnoki vasúton a Tiszántúlra juttatta. Szolnoktól aztán szekerek szállították tovább a készleteket Debrecenbe, illetve Nagyváradra.

Kossuth ekkor Csány számára egy új hivatalt tervezett létrehozni, melyben valamennyi Kormánybiztos fölé emelte volna. De az erdélyi események mindezt felülírták. Csány 1849. január 17-től Erdély teljhatalmú kormánybiztosa lett. Kolozsvárról intézte Bem erdélyi hadseregének ellátását, valamint a polgári közigazgatással kapcsolatos feladatokat. Bemmel azonban sokkal kevésbé tudott együtt dolgozni, mint korábban Görgeivel. A kezdeti vereséget is Bem hibájául rótta fel. Később, a sorozatos győzelmek meggyőzik őt Bem hadvezéri képességeiről, de kapcsolatuk továbbra sem felhőtlen. Az erdélyi hadjárat győztes befejezése után Kossuth a Bánátba rendelte Bemet Csány pedig feladatul kapta - a fegyver- és lőszerutánpótlás megteremtésén túl - Erdély közigazgatásának megszervezését. Ugyanakkor növelje haderejét, s az újabb támadásra felkészülendő tegye járhatatlanná a Kárpátok hegyszorosait.

Kossuth a Szemere-kormány alakulásakor felajánlotta neki a közlekedési miniszteri tárcát. Nem elsősorban szakmai hozzáértése, hanem politikai megbízhatósága miatt esett rá a választás. Ekkor egyúttal a keszthelyi kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.

Miniszterként a katonai szállítások feltételeit - a gőzhajózás és a vasút működését - kellett biztosítania. Igyekezett a megkezdett vasútépítési munkákat folytatni és megtette az első lépéseket az erdélyi vasútvonal kiépítése érdekében is.

Minisztersége idején éleződött ki leginkább Kossuth és az ekkor hadügyminiszteri és fővezéri posztot egyaránt betöltő Görgei közötti ellentét. Csány az utolsó napokban egyértelműen Görgey mellé állt. Benne látta egyedül a reményt, hogy a hadsereg még valamilyen eredményt elérjen. Kossuth azonban - Csány szerint törvénytelenül - még augusztus 9-én is inkább a Segesvárnál súlyos vereséget szenvedő Bemet nevezte ki. Bem temesvári csatavesztése után azonban már Kossuthnak sincs más választása, lemond. Az események alakulása folytán Görgeinek is behatárolódnak a lehetőségei. A további oktalan véráldozatot kerülendő - leteszi a fegyvert. Csány - a politikusok zömével ellentétben - nem kívánt menekülni. „Nem akarok, úgymond, a hazámtól távol élni, midőn benne meghalnom lehet... " A kormány lemondása után csatlakozott Görgei hadseregéhez és a világosi fegyverletételkor esett fogságba.

Szeptember 26-án Pesten állították hadbíróság elé. Semmit sem tagadott, sőt nyíltan kijelentette, hogy mindent önként, meggyőződésből tett és következetesen, férfias elszántsággal lépett a halál elébe. A bíróság kötél általi halálra ítélte. Négy nappal később végezték ki, mint gróf Batthyány Lajost és az aradi tábornokokat. Az ítéletet október 10-én a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre. Batthyány Lajos mellett ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el” - ő így felelt: „No, már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom.”

A bitófa alatt ezek voltak utolsó szavai: „Hazámért ezt is szívesen!”

Elrettentésképpen a kivégzés után még fél óráig az akasztófán lógtak a halottak és csak azután vitték egy taligán a kórházba.

A Kerepesi temetőben sírján a felirat: „A magyar nemzet vértanujának.”

Emlékezete

A Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési tagozata az 1849. évi független magyar kormány közlekedési minisztere és a szabadságharc önkéntes mártírja tiszteletére és emlékére Csány László-díj kitüntetést alapított.

Nevét közgazdasági szakközépiskola és Zalaszentgróton Általános Iskola viseli.

Zalaegerszegen Istók János alkotta szobor 1931-óta őrzi emlékét.