Bolyai János levele apjához korszakalkotó felismeréséről - 1823

Márkos Ferenc festménye
Márkos Ferenc festménye
„...semmiből egy újj más világot teremtettem;
mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest"


Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. - Marosvásárhely, 1860. január 27.) az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza,” „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője.”

1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amelyek nélkülözhetetlen alapot jelentettek a 20. század fizikai elméletei számára.

Bolyai János Temesvárról 1823. november 3-án édesapjához írott levelében olvashatjuk híressé vált sorait korszakalkotó tudományos felfedezéséről: „… „A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbe szedem, elkészítem, s mód lesz, a parallelákról egy munkát adok ki; ebbe a pillanatba nincs kitalálva, de az az út, melyen mentem, csaknem bizonyoson ígérte a cél elérésit, ha az egyébiránt lehetséges; nincs meg, de olyan fenséges dolgokat hoztam ki, hogy magam is elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám, megesmeri; most többet nem szóllhatok, csak annyit: hogy semmiből egy újj más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest”

A matematikusok és fizikusok a híres levelet a nem-euklidészi geometria, pontosabban annak egyik változata, a hiperbolikus nem-euklidészi geometria születési dokumentumának tekintik.

A világhírű Bolyai-levél kapcsán mondotta a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert: „egy országnak a nagysága attól függ, hogy mennyiben járul hozzá a közös emberi értékekhez. Én mint magyar ember, azt kívánom, hogy Magyarország a nagyhatalmak közé tartozzon, és legyen nagy mindenben, amiben egy kis ország nagy lehet. És erre minden adottság és lehetőség megvan, csak a szellemi életet kell támogatni, és nem szabad elválasztani nemzeti mivoltunktól, attól, hogy magyarok vagyunk.”