1784 április 13-án II. József Bécsbe viteti a koronát

Pompeo Batoni II. József-portréja
Pompeo Batoni II. József-portréja

II. József anyja, Mária Terézia mellett társuralkodóként tizenöt éven át vett részt a birodalom irányításában. A tényleges hatalmat 39 évesen, 1780-ban, anyja halála után szerezte meg. Magyarországon csaknem tíz éven át uralkodott, de sohasem koronáztatta magát magyar királlyá. Ennek következtében szigorú alkotmányjogi felfogás értelmében Magyarországnak nem is volt II. József nevű királya. (E felfogás értelmében királynak csak az tekinthető, akit megkoronáztak, nem az, aki ténylegesen uralkodik. Ezért tekintjük például IV. Ferdinándot királynak, aki ugyan sohasem uralkodott, de 1647-ben magyar királlyá koronázták, ám még apja halála előtt elhunyt.)

József, a felvilágosult abszolutizmus feltétlen híve nem ismert el magával szemben semmiféle hagyományt és gátló tényezőt. 1780 november 29-én lépett trónra, de saját elhatározásából lemondott a koronázásról és az ezzel járó eskütételről. Emiatt nevezte el Ányos Pál „kalapos királynak”. E ragadványnév olyannyira elterjedt, hogy József így vonult be a történelemkönyvek lapjaira is. A koronázásról lemondott, ugyanis az új uralkodónak meg kellett esküdnie arra, hogy a rendeket eddigi szabadságukban megtartja. Erre II. József nem volt hajlandó, hiszen egész reformprogramja éppen a rendiség összetörésére irányult. A koronázatlan, a kalapos király mentesült minden kötöttségtől, amik elődei és a rendek egyezségeiből származtak. Ez pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy saját elképzelései szerint uralkodhasson és alakíthassa az államberendezkedést.

Hatalmas lendülettel kezdte politikai pályáját. A monarchia egységesítéséről, az igazgatás korszerűsítéséről, a kiváltságosok engedelmességre szorításáról, az alsóbb rétegek nagyobb megbecsüléséről szólt rövid fogalmazványában: „Megalázni és elszegényíteni a nagyokat, ez a tervem. Mindenki az államot tartozik szolgálni, amelynek megszemélyesítője az uralkodó.” Amennyire határozott a célokban, annyira nem válogatós az eszközökben sem. Magyarországgal kapcsolatosan írja: „Minden bizonnyal ellene vagyok az erőszaknak és vérontásnak, de bizonyos dolgokat el kell határozni, kerül amibe kerül.”

A kalapos király
A kalapos király

Édesanyjához hasonlóan rendeletekkel kormányzott, országgyűlést egyszer sem hívott össze. 10 év alatt 6000 rendeletet alkotott, naponta átlagosan kettőt. Sok intézkedése valóban ésszerű és hasznos volt, de sértette a hagyományokat (például a koporsós temetés tiltása gazdasági okokból) vagy egyszerűen végrehajthatatlan volt (például a női divat korlátozása). Az államapparátus már csak a mennyiség miatt sem tudta rendeleteit végrehajtani.

A király 1783-ban körutat tett Magyarországon és a Szent Korona többi tartományában (Határőrvidék, Erdély, Bánság), ekkor szánta el magát a cselekvésre. Nemcsak nem elégedett meg a korona visszautasításával, de 1784-ben hagyományos őrzési helyéről, a pozsonyi várból Bécsbe, az udvari kincstárba vitette a Szent Koronát. Központosító reformjainak mintegy nyitánya volt a Szent Korona szimbolikus elszállítása, ami hatalmas felháborodást eredményezett Magyarország nemesei között. A koronaőrséget feloszlatta. Ez a gesztusa szinte hadüzenet volt a magyar rendi felfogásnak. Világossá tette; nem szent ereklyének, hanem csak becses múzeumi tárgynak tekinti a Szent Koronát.

A Kancellária ellenvetésére ellentmondást nem tűrve rendelkezett a magyar Szent Korona Bécsbe szállításának módjáról is: „Ami a koronának az itteni kincstárban történő áthelyezésével kapcsolatos nehézségeket illeti, ahol az összes koronát őrzik, ilyeneket nem tudok elképzelni. Méltóbb helyet erre találni nem lehetne és ahol a király, ott a koronája is; Bécset úgy tekintem mint Magyarországot. […]

Az ország rendjei a vármegyék és a városok által számos panasziratban fordultak az uralkodóhoz. Sopron vármegye így tiltakozott:

„Valóban nem érdemeltük meg, hogy mi, akik már akkor, midőn Őfelsége még anyja ölében feküdt, és az ellenség mindenünnen támadást intézett, jobbágyi hűségünknek számos tanújelét adtuk, életünket és vérünket felajánlván s mindenünk veszélyeztetésével segítségére sietvén, most ilyen bizalmatlansággal találkozunk. Alattvalói hódolattal elismerjük Őfelsége jogát ennek az országnak a Szent Koronájára, de ki kell jelentenünk, hogy az ország azt örökül csak azzal a feltétellel adta át a felséges ház elsőszülöttjének, ha összes kiváltságainkat, szabadságainkat és törvényeinket szentül megtartja.”

Egy hónappal a jelképes tett után, 1784. május 6-án II. József bevezette Magyarországon a német államnyelv használatát, majd hamarosan rendeletet hozott a nemesi politikai élet alapjait jelentő vármegyerendszer és a főispáni tisztség eltörlésére. Az országot tíz kerületre osztotta fel, melyeket biztosain keresztül abszolút módon kormányzott. Bár a II. József által képviselt felvilágosult gondolkodásnak kezdetben még Magyarországon is sok híve volt, erőszakos politikája és kompromisszumképtelensége szerte a birodalomban ellenségei számát növelte. Az uralkodó türelmetlensége és az 1788-ban megkezdett törökellenes háború kudarcai megérlelték már annak az esélyét is, hogy II. József uralmának egy összeesküvés vet majd véget.

Később, amikor II. József császár minden Magyarországra vonatkozó határozatát röviddel halála előtt visszavonta, és megsemmisítette, a Szent Koronát is visszaadta a nemzetnek, mely azt általános örömmel fogadta, s az ország rendei határozatából ezentúl Budán őrizteiték az országos koronaőrök által. II. József február 20-án akkor halt meg, amikor a Korona Szent István szülővárosába, Esztergomba érkezett.

A három 'vitatott' zománckép
A három 'vitatott' zománckép

Itt kell megemlítenünk, hogy Csomor Lajos és más ismert Korona kutató szerint ebben az időszakban történt a Korona meghamisítása. Ekkor volt rá lehetőség és vélhetően ekkor volt rá politikai akarat is. Valószínűsíthetően ekkor került fel rá Dukász Mihály, Konstantin és Geobicász képe, így ezek nem alkalmasak a Korona korának meghatározására. E témával kapcsolatban érdemes megnézni Martin van Meytens, Mária Terézia udvari festőjének alkotását a Szent Koronáról. Ezen a képen a Szent Koronán még látható a Szűz Anya a kis Jézussal!