- Nyitóoldal
- Kalendárium
- Júniusi jeles napok
- Batthyány Ignác gróf
Batthyány Ignác gróf
„Munkássága, a tudományok forró szeretete, erkölcsi szigora, buzgó vallásossága, az egyház ügyéért való buzgalma Erdélyben őt örökre feledhetetlenné tették. ... Öröksége és szellemisége kötelez bennünket a könyvszeretetre, a szépre, a tudományos igényességre!" (Jakó Zsigmond)
Németújvári gróf Batthyány Ignác (Németújvár, 1741. június 30. - Gyulafehérvár, 1798. november 17.) erdélyi püspök, egri kanonok és nagyprépost. A széles látókörű, nagy műveltségű főpap minden tehetségét és vagyonát arra áldozta, hogy székhelyét, Gyulafehérvárt felvirágoztassa. Neve összeforrt legmaradandóbb alkotásával, a Batthyáneummal, Erdély legjelentősebb könyvtárával, mely számos becses ritkaságot, nyelvemléket őriz. Egész életében pártolta, segítette a tudományokat és a művészeteket, a köz javát szolgáló nemes törekvéseket. Életművét Bíró Vencel erdélyi művelődéstörténész IV. Béláéhoz és Fráter Györgyéhez hasonlította. A nagy király és a kiváló bíboros államférfi súlyos nemzeti csapások okozta dermedtségből emelte ki az országot 1241, illetve 1541 után.
A tekintélyes főnemesi gróf németújvári Batthyány család sarjaként született 1741. június 30-án a Vas megyei Németújváron az ősi családi fészekben. A család tagjai között már korábban is voltak mecénásokkal, könyvbarátok. A XVI. században Batthyány Kristóf és fia Boldizsár könyvtárat és nyomdát létesített Németújváron. A XVII. században élt az írói hajlamú ember Ádám, akinek naplója fontos kordokumentum. Az ő egyenes ági leszármazottja volt Batthyány Ignác, kinek apja, gróf Batthyány Imre tárnokmester, anyja gróf Anna Sauer von Krosiagh zu Ankerstein volt.
A kor divatjával ellentétben a tehetséges fiú a házi nevelés helyett már tíz éves korában a jó hírnévnek örvendő pesti piaristák intézetébe került. Négy év múlva, a gimnázium alsó négy osztályának elvégzése után „az ékesszólás tanulása végett Nagyszombatba, a nemes ifjak neveldéjébe vonult.”
Nagyszombat miliője meghatározta Ignác későbbi lelki és szellemi irányulását. Itt elhivatottságot érezve a papi hivatás iránt, a retorikai tanulmányai befejeztével esztergomi egyházmegyés kispapként teológiát tanult. A nagyszombati jezsuita „történészi iskola” kiváló vezetője, a Pray György és Katona István jezsuita tudósok történetírói pályáját is elindító Schmitth Miklós professzor egy életre szólóan eljegyezte a tudományos munkával.
A grófi családi háttérnek köszönhetően már 19 éves korában elnyerte a jáki javadalmas apátságot. Anyagi lehetőségeit jól kamatoztatta. Külföldi tanulmányait Grázban, a jezsuiták egyetemén kezdte el, majd Rómában folytatta. Az örök városban 1765-ben pappá szenteltette magát, s teológiai doktorátust szerzett. Tudományos felkészültsége és tevékenysége nem kerülte el az Academia Philaletorum (Igazságot szeretők Akadémiája) figyelmét, és tagjává választotta az állandóan munkálkodó 24 éves Batthyányt. „A vatikáni könyvtár, a tudós társaság maradandó emléket hagyott lelkében és utánzásra ösztökélte őt” - mondta róla Bíró Vencel piarista történész.
A Sant Apollinare kollégium nemcsak egy bentlakó diákot kapott benne, hanem egy szorgalmas, tudományszerető kispapot, kiforrott történészt. Szorgalmával és felkészültségével gyorsan kivívta elöljáróinak elismerését. Az Intézet könyvtárának kezelésével bízták meg, s engedélyt kapott a vatikáni levéltárban és könyvtárban való kutatásokra. A magyar történelem kincsesbányájában, a vatikáni levéltárban Pius pápa engedélyével kutathatta és szabadon másolhatta a magyar történelemre, egyháztörténetre vonatkozó tudományos alapműveket. Élve a lehetőséggel, vaskos anyagot gyűjtött össze. Itt jegyezte el magát egész életére a történelmi, filozófiai tanulmányokkal, a könyvek szeretetével. Történetírói munkásságának középpontjában a forrásfeltárás, forráskritika állt. Középkori kézirataink tudományos igényű feldolgozása az ő nevéhez fűződik. Kutatásai mellett lehetősége volt könyvgyűjtemények vásárlására is. Már ekkor megkezdte a könyvek gyűjtését is. Könyvtárának alapját római vásárlásai képezték. 1766-ban mintegy ötezer kötetes könyvtárral tért haza Egerbe, a nagy műveltségű gróf Esterházy Károly püspök mellé.
Megérkezésekor a káptalan kanonoki, majd 1773-ban préposti székét nyerte el, amely anyagi fedezetet biztosított tudományos munkájához és könyvgyűjtését fedezte. Tehetségét és idejét tudósi kedvteléseire fordíthatta. Történetírói munkásságát Egerben is folytatta. Nyomtatásban is megjelent első dolgozata Szent István Pannonhalma javára kiadott oklevele hitelességével foglalkozott. Nagy hatással voltak rá Eszterházy püspök alkotásai. Lenyűgözték nagyszabású építkezései, az egri líceum alapítása, a csillagvizsgáló és a könyvtár létrehozása. Eszterházy tervei később befolyásolták Batthyányt, hogy Gyulafehérvárt Egerhez hasonló művelődési központtá fejlessze ki.
Ezt a korszakot a könyvgyűjtés aranykorának is nevezhetjük. Magyarországon ekkor létesültek a már nem saját célokat szolgáló, hanem a nagy nyilvánosságnak szánt főpapi alapítású könyvtárak, melyek kiemelkedő szerepet játszottak a magyar közművelődésben. A könyvtáralapító főpapok közül kiemelkedik Klimó György pécsi és Esterházy Károly egri püspök gyűjteménye. Esterházy Károlynak egyetemalapítási tervei voltak Egerben. Végül csak líceumot engedélyeztek, de mellette csillagvizsgáló és 16 ezer kötetes könyvtár is létesült.
Batthyányra ebben az időben tovább gyarapította könyvtárát. Könyvvásárlási céllal nagyobb utazást tett a Felvidéken. Magánosoktól és egyházi intézményektől egyaránt vásárolt könyveket, kéziratokat. Alig akad olyan felvidéki könyvtár, amely egy-két darabbal ne lenne képviselve Batthyány gyűjteményében. Megvásárolta a lőcsei plébánia mintegy 300 könyvből, 60 ősnyomtatványból és kéziratból álló könyvtárát, a szepesi prépostság kéziratait, s több becses darabot szerzett a kassai domokosrendiek és a bártfai plébánia könyvtárából is. Ezek az úgynevezett „láncos könyvek", mivel egykor láncokkal rögzítették az olvasótáblákhoz. Amikor Batthyány Erdélybe került, már jelentős könyvtárral rendelkezett.
40 éves korában, alkotó ereje teljében kínálták fel az erdélyi főpapi széket. Püspökké való kinevezése újabb fordulatot hozott Batthyány életében. Az ország legnagyobb kiterjedésű és legterhesebb egyházmegyéjének kormányzása először aggodalommal töltötte el. Mai szemmel, és főleg a tudomány szempontjából ítélve, kinevezését egy tudományos munka derékba törésének tekinthetnénk. „Mennyit alkothatott volna, ha egyházi tennivalója nem veszi igénybe?” - kérdezhetnénk. Pedig nagyságát éppen ebben kell keresnünk: az alkotó történelemtudós, a nagy szervező, könyvek barátja ugyanakkor a hit és a hűség papja, egyházias főpásztor. Istennel való kapcsolata, buzgósága, aszkétikus életvitele adott neki erőt, hogy kettős betájoltságú munkáját eredményesen végezze.
Püspökségét a nagy felelősségtől áthatva, elszántan, energikusan kezdte meg, tele tervekkel, elképzelésekkel. A székesegyházat és az elhanyagolt állapotú püspöki palotát rendbe hozatta, s elhelyezte benne a már akkor tekintélyes könyvtárát. Könyvtárosának egy fiatal, nyelvismerettel rendelkező erdélyi egyházmegyei papot választott, Dániel Imrét. Tájékozódott egyházmegyéje állapotáról, részletes jelentéseket kért főespereseitől. Még Egerben kiadott egy útmutatást az erdélyi papoknak a lelki élet gyakorlására. Egy évvel később edictumot bocsátott közre, melyben a papságot a lelki vezetés módjaira oktatta. A súlyosan romboló jozefinista valláspolitikával szemben meg akarta erősíteni a lelki életet. A híveket összefogó közös áhítatokat rendelt el, együttes reggeli és esti imádkozással, énekléssel, s ezek anyagát ki is nyomtatta. Nagy fontosságúak voltak püspöki pásztorlevelei. Ezekben közölte az uralkodó vallásügyi intézkedéseit, de azokat magyarázatokkal, utasításokkal toldotta meg. Odaadással védte egyháza érdekeit.
Papjainak Ignác püspök igazi atyja volt, Verus Pater Ignatius, ahogyan rendeleteit, püspöki iratait aláírta. Megkívánta tőlük a helyben lakást, az anyakönyvelést, a könyvek gyűjtését és olvasását. Az iskolákat, a gyermekek iskolába járását gondjaikba ajánlotta. Igen jelentős az 1782. augusztus 12-i papi gyűlésekre vonatkozó rendelkezése, melyeket kerületenként szervezett meg minden hónapban. Pozitív hatású intézmény: „elűzi a tudatlanságot és száműzi a henyélést” - mondta.
Különös gonddal figyelt a papnevelésre. Papneveldéjét új szabályzattal látta el. Azon volt, hogy a papság szellemi-lelki színvonalát emelje. Egy kicsit „saját képére és hasonlatosságára” szerette volna formálni a papságot. Gyakori vizsgákkal, tudományos vitákkal, felolvasásokkal, kivonatok készítésével neveltette jövendő papjait; továbbképző konferenciákat szervezett számukra. Azt is előírta, hogy az egyházmegyés papok és a szerzetesek jövedelmük egy részét fordítsák könyvek beszerzésére, és a papi hagyatékokból lehetőleg könyvtárakat létesítsenek.
Gondot fordított a Moldvába szakadt katolikusokra is. Egyik legelső feladatának tekintett, hogy a madéfalvi veszedelem után tájékozódjon a moldvai magyarok helyzetéről. Az akkor már öt éve Moldvában élő Zöld Péter csíkdelnei plébános megrázóan írta le az egyik legkeletibb magyar falu, a Dnyeszter-parti Csöbörcsök lakóinak sorsát, akik már 17 éve nem láttak magyar papot. A püspök kérte a pápát, hogy magyarul és románul beszélő papokat küldjön Moldvába.
Szívügyének tekintette az erdélyi származású minorita szerzetes, Kelemen Didák atya nehezen megkezdett boldoggá avatási ügyének intézését. A korszak azonban nem kedvezett a tevékeny hitbuzgóságnak. Így nem rajta múlt, hogy fáradozása nem vezetett eredményre.
Tudományos munkáját, a lelkipásztori és egyéb feladatai mellett sem hanyagolta el. Erdélybe költözése csak annyi változást jelentett, hogy nagyobb teret nyertek az erdélyi vonatkozású és kizárólagosan egyháztörténeti témák. Foglalkozott Martinuzzi Fráter György meggyilkolásának körülményeivel, Izabella királyné és Szapolyai János erdélyi politikájával, a Kárpátokon túli milkói püspökség történetével. Máig nélkülözhetetlen forrása a magyar történetírásnak a nyomtatásban megjelent nagy műve: Leges ecclesiasticae Regni Hungariae et provinciarum ei adiacentium. Első kötetét 1785-ben ő maga rendezte sajtó alá, míg a II. és III. kötetet a hátramaradt kéziratok alapján Szepesy Ignác püspök. Szent Gellért iratait és kiadatlan aktáit is ő nyomtatta ki. Sajnos, legértékesebb munkája a mohácsi vészt követő időről és Fráter Györgyről a hivatalos cenzúra miatt kéziratban maradt.
1784-ben egészségének visszanyerését Batthyány püspök a csíksomlyói Szűzanya közbenjárásának tulajdonította. A csíksomlyói kegyszobor „csodás esetei”-t tisztázandó, az elődei által folytatott eljárásokat újravizsgáltatta, majd egyházmegyei szinten a Mária-szobrot „csodálatosnak” nyilvánította. 1788-ban, a római jelentés zárórészében is a Szűzanya segítségében bizakodik. Külön kéri a Szentatyát, hogy boldog Margit tiszteletére ünnepi karimádságot és szentmisét engedélyezzen január 28-án.
A József reformjai által előidézett egyházi mozgalmakban, mint a magyar egyház egyik legtekintélyesebb és legtudósabb tagja részt vett ugyan, de egyenes összeütközésbe az állami hatalommal nem jutott. Az 1790-1. országgyűlés vallásügyi tárgyalásainál egyike volt a kat. egyház vezérférfiainak. Különösen az aposztázia kérdését taglalta, melyről külön névtelen röpiratot is adott ki (Declaratio Sincera). Ugyanezen időben adta ki Szt. Gellért csanádi püspök hittudományi s filozófiai iratait. (Acta et scripta S. Gerhardi.)
Szerette volna visszaállítani Gyulafehérvár régi fényét, mint amilyen a nagy fejedelmek korában volt. Sokat költött a székesegyház és a püspöki palota díszítésére, felújítására. Nagy terve egy tudóstársaság alapítása volt Erdélyben, melynek neve Societas Assidiorum, azaz a Szellemileg Tehetősek Társasága lett volna. Fő feladata a magyar történelem forráskritikai, oklevéltani és kronológiai kérdéseinek kutatása lett volna, de emellett fizikai, mennyiségtani, orvosi tanulmányok írása is. Azt remélte, hogy a tagok néhány év alatt kidolgozhatják a magyar történelem kronológiáját, s nekiláthatnak a forráskiadásoknak. A tervezet szerint a kutatások anyagát közösen adnák ki, ritka műveket jelentetnének meg, hasznos könyveket fordítanának magyarra. Az elképzelés, a tudományok kárára, nem valósult meg, az erre szánt pénzen azonban sikerült létrehozni Erdély legelső korszerű kutatóközpontját, könyvtárral, nyomdával és csillagvizsgáló intézettel.
Miután II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a püspökség 1792-ben megkapta a kincstár tulajdonába került trinitárius rend barokk stílusú templomát és kolostorát. Batthyány itt alakította ki a később róla elnevezett Batthyáneumot. 30 ezer forintot költve berendezésére két év alatt átalakíttatta. A főpapok közül Batthyány gyűjtötte össze a legtöbb magyar ritkaságot, neki sikerült a leggazdagabb kéziratgyűjteményt összeszednie. Megbízottai folyamatosan vásároltak könyveket Rómában, Nápolyban, Velencében, Konstantinápolyban. Megszerezte a feloszlatott rendházak, így a jezsuiták, anabaptisták könyveit, erdélyi plébániákon kallódó értékeket vett meg. A legjelentősebb gyarapodás 1786-ban következett be, amikor mindössze 20 ezer forintért megvásárolta Migazzi Kristóf váci püspök 8 ezer kötetre tehető könyvtárát. A Migazzi-könyvek egységesen gyönyörű piros szattyánbőr kötésűek.
A téka több IX-XIV. századi kéziratos művet tartalmazott, többek között a híres Codex Aureust, az Aranykódexet. E 111 hártyalapból álló kéziratos evangélium a IX. század elejéről származik. Nagy Károly császár másoltatta Aachenben, talán Hadrianus pápának. Nevét onnan kapta, hogy aranytintával írták, ami ma is gyönyörűen, tisztán ragyog, nem halványította el az idő. Varjú Elemér múlt századi könyvtáros szerint ennek az egyetlen könyvnek az ára bőven fedezte volna a teljes gyűjtemény vételárát. Ehhez hasonló ritkaságok akkoriban nem léteztek magánkézben.
Nagy Károly halála után a kódexet a hesseni Lorsch kolostorának adományozták. A kódex részei a történelem viharai során négy részre válva, három városba és négy múzeumba kerültek. Jelenleg a felső fedél a londoni Victoria and Albert Museumban található, az alsó fedele a vatikáni Sacro Museo-ba került, Máté és Márk evangéliumának szövegrészeit a romániai gyulafehérvári Batthyaneumban, míg Lukács és János szövegrészeit a vatikáni Apostoli Könyvtárban őrzik.
A Batthyáneum könyvgyűjteménye a IX. század elejétől a XVIII. század végéig mutatja be az európai könyvkiadás fejlődését. A leghíresebb európai nyomdák majd mindegyike képviselve van benne. Magyar szempontból különösen értékes a harmadik legrégebbi összefüggő szövegemlékünk, az 1310-1320 tájáról származó Gyulafehérvári sorok, amit Varjú Elemér talált meg 1898-ban. A 15 soros szöveg egy vaskos kódex alsó margójára írva maradt fenn. A kéziratok közül kiemelkedik az 1377-ben készült Esztergomi Missale, egyik legrégibb könyvminiatúránk. Az ősnyomtatványok közt szerepel a Túróczi-krónika 1488-as brünni kiadása.
A Batthyány korabeli 30 ezer kötetes könyvtár a duplájára emelkedett. Jelenleg 62 ezer régi könyve van, ebből 569 ősnyomtatvány, 1430 középkori irat és 148 hungarica. Zömük történelmi, teológiai, bölcseleti mű, latin, francia, német, magyar nyelven. Az Erdélyben lévő ősnyomtatványok kétharmada, a középkori latin könyvek mintegy négy-ötöde található itt.
Gondoskodott a könyvkiadásról is. Az egykori kolozsvári jezsuita nyomda felszerelésének megvásárlásával 1785-ben nyomdát alapított. Komoly kutató-kiadó műhelyt kívánt létrehozni Gyulafehérvárott. A nyomda létrejötte Batthyány Ignác történetírói munkásságát is kibontakoztatta. Számos latin nyelvű művet írt, legnevezetesebb a háromkötetes egyháztörténeti összefoglalása (Leges ecclesiasticae Hungáriáé...), aminek első kötete 1785-ben jelent meg. Ebben többek közt közölte Szent István Intelmeit és a Váradi krónikát is. Kiadta a csanádi egyházmegyére és a Szent Gellértre vonatkozó forrásokat is, írt Fráter György koráról. A nyomda használatát ingyen engedte meg, akik azt a köz javára akarták igénybe venni.
Batthyány - aki maga is folytatott csillagászati tanulmányokat - az általa alapított intézetben csillagvizsgálót is létesített, ami az előkészületek után hat évvel el is készült. Tervezését és műszereinek beszerzését Hell Miksa, a bécsi császári egyetemi csillagvizsgáló igazgatója személyesen irányította. A csillagda első igazgatója Mártonfi Antal, a szeminárium egyházjog tanára lett, akit előzőleg Batthyány Bécsbe küldött Hell Miksához, hogy csillagászatot tanuljon. Első leírását is Mártonfi Antal adta meg „Initia astronomica specnae Batthianae Albensis in Transsylvania" címen.
A régi trinitárius kolostor földszintjén volt a nyomda, az emeleten kapott helyet a könyvtár és legfelül volt a csillagvizsgáló. Még egy régiségtár is tartozott hozzá 2200 éremmel és egy természetrajzi gyűjtemény 3 ezer ásvánnyal, kőzettel. A Batthyáneum megvalósításának összköltsége mintegy 80 ezer forintot tett ki, ez nagyobb összeg, mint amit később Széchényi Ferenc a nemzeti könyvtár alapítására és fejlesztésére fordított.
A Batthyáneum hivatalosan 1798. július 31-én alakult meg. Batthyány talán megérezte közeli halálát. Igen alapos, részletes alapítólevelet készített, ami egyben a végrendelete is lett. Az alapítólevél szerint a teljes gyűjteményt az erdélyi római katolikus egyházra hagyja, azzal a kötelezettséggel, hogy az erre rendelt 38 ezer forintos alapítványa jövedelméből nyilvános közkönyvtárként fejlesszék tovább. Részletes utasításokat adott a könyvtár használatára, a kölcsönzés, olvasás módjára is. Még ebben az évben egy elüszkösödött seb miatt váratlanul meghalt. 57 éves volt, életereje teljében.
Batthyány az intézményt fejlődő, pezsgő tudományos műhelynek szánta, de a további források hiánya miatt az alapítója halála után néhány évvel a nyomda, majd a csillagvizsgáló tudományos tevékenysége is abbamaradt. A tudós csillagász Mártonffy Antal 1799-es halálával a csillagda megfelelő vezető híján hamarosan elavult, múzeummá vált. Ezután főként egyházi személyek hagyatékával, adományaival gyarapodott. 1840-től Erdélyben itt végeztek először rendszeres meteorológiai megfigyeléseket. A könyvtár 1893-ig negyvenezer kötetesre bővült. 1912-ben közgyűjteménnyé nyilvánították, és így évente jelentős állami támogatást kapott könyvek vásárlására. Ugyanezen évben felavatták a legértékesebb könyvek őrzésére létrehozott páncéltermet.
Forrás: kislexikon.hu; wikipedia.org; batthyaneumblog.files.wordpress.com