Március 7. - Báthory Gábor erdélyi fejedelemmé választása

somlyai Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. - Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthory család utolsó uralkodója a fejedelmi trónon.

Közhelynek számított már a 19. század második felének magyar történetírásában, hogy az erdélyi fejedelemség rendjeinek egyik alapjoga a fejedelem szabad választása (libera electio) volt. Bár a korszak történetírói tényszerűen feltárták, hogy is folytak le a fejedelemválasztások, a történeti köztudatban mégis szinte liberális jellegű választás képe alakult ki s maradt meg ezekről a nagy fontosságú politikai aktusokról. A két háború között a fejedelemválasztás szabadságáról kialakult kép - más színezettel ugyan - még határozottabbá vált. Az újabb vonást az adta, hogy a király nélküli királyságban a legitimisták és szabad királyválasztók vitáikban érvként használták az erdélyi libera electiót, a „szabad választás” mítoszát. Meggondolásokra persze az elégnél is több ok van.

Bocskai ti. végrendeletében kijelöli utódját, az északkelet-magyarországi nagyúr, Homonnai Bálint személyében. Homonnai Bocskai elit hadával, több ezres sereggel el is indul. Erdélybe azon a címen, hogy Bocskai koporsóját kíséri a fejedelmi temetkezőhelyre. Az erdélyi rendek viszont nem fogadják el ezt a kinevezést, s még mielőtt a különös „temetési menet” Gyulafehérvárra érkeznék, megválasztják fejedelemnek a hatalom tényleges birtokosát, Rákóczi Zsigmondot, akit éppen Bocskai állított gubernátorként Erdély élére, s akit Bocskai halála után előbb ők maguk is megválasztottak gubernátornak. A felszínen tehát a libera electio, valójában az adott hatalmi viszonyok érvényesültek: Rákóczi Zsigmond - amíg mód volt rá - lavíroz a Porta és a Habsburgok között, s egyben 1607 elején ő Kelet-Magyarország egyik leggazdagabb nagyura.

Mindenesetre ez a kivétel sem tart sokáig. A Báthory-dinasztia még egyszer visszaszerzi a trónt - nem éppen „szabad választás” útján. Báthory Gábor előbb megrendíti Rákóczi Zsigmond pozícióját, aztán megalkuszik vele a fejedelemség átadásában, majd - az 1607. évi ún. „második hajdúfelkelés” után - követelései nagyobb nyomatékául egyszerűen megvásárolja a hajdúkat. Rákóczi politikai képességeit mutatja, hogy a veszett fejsze nyelét is jó pénzen adja el: óriási anyagi rekompenzációt kap Báthory Gábortól a már elveszett fejedelemség átadásáért. A dinasztikus elv uralma 1608 tavaszán ismét helyreáll - a hajdúk élén Erdélybe érkező Báthory Gábort a rendek megválasztják Erdély fejedelmének.