Ballagi Mór

„Ballagi mint tanár, szerkesztő, egyházi és iskolai ügyekben is nagyon nevezetes szerepet játszó vezérférfiú, Budapest főváros egyik legbuzgóbb városatyája, az orsz. prot. árvaház egyik alapítója, volt elnöke s mindenkor odaadó támasza, 1855 óta, midőn a fővárosban telepedett már le, a közélet különböző terein oly ritka tevékenységet fejt ki, hogy országos nevű férfiú volna még akkor is, ha tevékenységének súlypontja nem az irodalomra esett volna. De az írás és tanulás eleme neki. Dolgozatait lehetetlen elsorolni mind. Folyvást lankadatlan erővel dolgozik, 8-10 órát napjában, s csak az utóbbi években készített el egy nagyobb kereskedelmi szakszótárt s dolgozta át újból nagy kézi-szótárát, irt több akadémiai értekezést s még napjainkban is élénk polémiát folytat a Magyar Nyelvőr egy pár vezértagjával, kik tudvalevőleg ellenfelei a magyar nyelvészet terén." ( Vasárnapi Ujság 1890. 37. évf. 37. sz. szeptember 14.)

Ballagi Mór (Inócz, 1815. március 18. - Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó tagja.

Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Egy másik fia Ballagi László fiatalon elhunyt író volt.

A mai Szlovákia keleti részén fekvő Éralja (1899-ig Inócz) nevű kis községben Bloch Mór néven született. Szülőfalujában a XIX. század elején a ruszinok voltak többségben, a Bloch család a kisebbségben lévő zsidósághoz tartozott. Tizennégy testvére volt. Édesapja révén már kisgyermekként megismerkedett a héber nyelvvel és a Talmuddal.

Gyermekévei nagy szegénységben teltek, de a tudás iránti éhsége hamar megmutatkozott. Előbb 1829-től a nagyváradi, majd 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, talmud tanítónak készült. Tanulmányait megszakítva nevelői állást vállalt Móron és a felvidéki Surányban. Az utóbbi városban jó kapcsolatot alakított ki a helyi római katolikus plébánossal, aki latin és görög nyelvű könyveket adott kölcsön neki és az ókori eredetű nyelvek elsajátításában segítette.

1836-1837-ben a Pápai Református Főiskolán filozófiát hallgatott, ahol Tarczy Lajos volt rá nagy hatással. Ezt követően a budai Politechnikumban műszaki tudományú előadásokat hallgatott. Mivel izraelita vallású diákként diplomát e szakterületen nem szerezhetett, ezért tanulmányait 1839-től Párizsban folytatta. A francia fővárosban készítette el nagy hatású röpiratát Zsidókról címmel, amelyben a magyarországi zsidóság asszimilációját szorgalmazta. Vajda Péter azt írta róla, hogy Ő volt a magyar nyelvű zsidó irodalom elindítója.

Később sokat vitatott álláspontja szerint a zsidóság emancipációjának, a magyarsággal való azonosulásának elengedhetetlen feltétele a kikeresztelkedés. Református teológusként az úgynevezett szabadelvű teológiai irányzat egyik meghatározó vezetője. Kezdeményezte a protestáns egyházak egységesülését.

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára

Már az 1830-as évek második felétől egyre értékesebb nyelvészeti munkásságot végzett, Munkásságára a magyar tudóstársadalom tagjai is felfigyeltek és 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló beszédét Nyelvészeti nyomozások címmel 1840. december 28-án Budán mondta el. Ő lett a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó származású tagja.

Magyarra fordította és jegyzetekkel látta el Mózes öt könyvét, amelyet öt kötetben jelentetett meg Budán 1840 és 1841 között. A kétnyelvű kiadásban a fordítás mellett közölte az eredeti héber szöveget is. Első jósok címmel 1842-ben Józsue könyvét fordította magyarra.

A Pesti Izraelita Hitközség vezetőivel támadt konfliktusa után 1843-ban elhagyta ősei vallását, megkeresztelkedett és az evangélikus felekezet tagjává lett.

Filozófiai és teológiai ismereteinek bővítése céljából 1842-ben a tübingeni egyetemre ment, ahol 1843-ban bölcsészdoktori címet szerzett. Hazatérve, 1844-ben, a szarvasi evangelikus gimnáziumban kapott tanári állást. Vezetéknevét az 1840-es évek második felében Ballagira változtatta.

Az 1848-1849-es szabadságharc idején honvédkapitányként Aulich Lajos és Görgey Artúr mellett szolgált, a világosi fegyverletételnél is jelen volt. A szabadságharcban való részvétele miatt eltiltották a tanárságtól. Kondoroson bérelt földet és a mezőgazdaságból származó jövedelem teremtette meg élete további szakaszában anyagi biztonságát.

1851-ben visszakapta a jogát az iskolai tanításhoz. 1851-től Kecskeméti Református Teológiai Akadémia, majd 1855-től a Pesti Egyesült Protestáns Teológiai Akadémia (mai Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának elődje) tanárra lett.

1851-ben a kecskeméti református, 1855-től a pesti egyesült protestáns teológiai akadémia tanára. 1858-tól az MTA rendes tagja (első a zsidó származásúak közül), 1861-ben országgyűlési képviselő. Magyar és héber nyelvészettel, szótár szerkesztéssel, bibliamagyarázattal foglalkozott, e témakörökben maradandót alkotott.

Sírja a Kerepesi temetőben

Ballagi Mór nyelvészként jelentéstannal, összehasonlító nyelvészettel és nyelvtörténettel foglakozott. Gyűjtötte a magyar példabeszédeket és közmondásokat, összeállította a magyar nyelv „teljes szótárát", több német-magyar illetve magyar-német szakszótárt szerkesztett, ezenkívül héber nyelvtankönyvet is írt.

Hosszas betegség után 1891. szeptember 1-én hunyt el. Temetésén Szász Károly püspök a következő dicsérő szavakat mondta: „Az egyszerű zsidó fiú; — úgy mond, — a kinek földi maradványait most bánatos szívvel álljuk körül, törhetetlen erős akarattal, kitartó szorgalommal küzdötte föl magát a nyomorból, és megjelent tudományosságunk egén, mint egy fényes meteor, a mely évtizedeken keresztül világított és terjesztette a tudást a nép minden rétegében."

Emlékezete

Internálása emlékét a szarvasi Szabadság úton emléktábla őrzi. Budapesten, a XI. kerületben utcát neveztek el róla.

Forrás: wikipedia.org, reformatus.hu, mek.iif.hu