Ballagi Mór

Ballagi Mór (Inócz, 1815. március 18. - Budapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, szótáríró, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára, a dunamelléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája, a budapesti református egyház presbitere, Budapest főváros bizottsági tagja, a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó tagja.

Ballagi Aladár és Ballagi Géza apja, Illyés Géza urológus nagyapja, akik szintén a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Egy másik fia Ballagi László fiatalon elhunyt író volt.

A mai Szlovákia keleti részén fekvő Éralja (1899-ig Inócz) nevű kis községben Bloch Mór néven született. Szülőfalujában a XIX. század elején a ruszinok voltak többségben, a Bloch család a kisebbségben lévő zsidósághoz tartozott. Tizennégy testvére volt. Édesapja révén már kisgyermekként megismerkedett a héber nyelvvel és a Talmuddal.

Gyermekévei nagy szegénységben teltek, de a tudás iránti éhsége hamar megmutatkozott. Előbb 1829-től a nagyváradi, majd 1831-től a pápai Beth-Hammidrasban tanult, talmud tanítónak készült. Tanulmányait megszakítva nevelői állást vállalt Móron és a felvidéki Surányban. Az utóbbi városban jó kapcsolatot alakított ki a helyi római katolikus plébánossal, aki latin és görög nyelvű könyveket adott kölcsön neki és az ókori eredetű nyelvek elsajátításában segítette.

1836-1837-ben a Pápai Református Főiskolán filozófiát hallgatott, ahol Tarczy Lajos volt rá nagy hatással. Ezt követően a budai Politechnikumban műszaki tudományú előadásokat hallgatott. Mivel izraelita vallású diákként diplomát e szakterületen nem szerezhetett, ezért tanulmányait 1839-től Párizsban folytatta. A francia fővárosban készítette el nagy hatású röpiratát Zsidókról címmel, amelyben a magyarországi zsidóság asszimilációját szorgalmazta. Vajda Péter azt írta róla, hogy Ő volt a magyar nyelvű zsidó irodalom elindítója.

Később sokat vitatott álláspontja szerint a zsidóság emancipációjának, a magyarsággal való azonosulásának elengedhetetlen feltétele a kikeresztelkedés. Református teológusként az úgynevezett szabadelvű teológiai irányzat egyik meghatározó vezetője. Kezdeményezte a protestáns egyházak egységesülését.

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára

Már az 1830-as évek második felétől egyre értékesebb nyelvészeti munkásságot végzett, Munkásságára a magyar tudóstársadalom tagjai is felfigyeltek és 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglaló beszédét Nyelvészeti nyomozások címmel 1840. december 28-án Budán mondta el. Ő lett a Magyar Tudományos Akadémia első zsidó származású tagja.

Magyarra fordította és jegyzetekkel látta el Mózes öt könyvét, amelyet öt kötetben jelentetett meg Budán 1840 és 1841 között. A kétnyelvű kiadásban a fordítás mellett közölte az eredeti héber szöveget is. Első jósok címmel 1842-ben Józsue könyvét fordította magyarra.

A Pesti Izraelita Hitközség vezetőivel támadt konfliktusa után 1843-ban elhagyta ősei vallását, megkeresztelkedett és az evangélikus felekezet tagjává lett.

Filozófiai és teológiai ismereteinek bővítése céljából 1842-ben a tübingeni egyetemre ment, ahol 1843-ban bölcsészdoktori címet szerzett. Hazatérve, 1844-ben, a szarvasi evangelikus gimnáziumban kapott tanári állást. Vezetéknevét az 1840-es évek második felében Ballagira változtatta.

A szabadságharcban való részvétele miatt eltiltották a tanárságtól. Kondoroson bérelt földet és a mezőgazdaságból származó jövedelem teremtette meg élete további szakaszában anyagi biztonságát.

1851-ben visszakapta a jogát az iskolai tanításhoz. 1851-től Kecskeméti Református Teológiai Akadémia, majd 1855-től a Pesti Egyesült Protestáns Teológiai Akadémia (mai Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának elődje) tanárra lett.

1851-ben a kecskeméti református, 1855-től a pesti egyesült protestáns teológiai akadémia tanára. 1858-tól az MTA rendes tagja (első a zsidó származásúak közül), 1861-ben országgyűlési képviselő. Magyar és héber nyelvészettel, szótár szerkesztéssel, bibliamagyarázattal foglalkozott, e témakörökben maradandót alkotott.

Sírja a Kerepesi temetőben
Sírja a Kerepesi temetőben

Ballagi Mór nyelvészként jelentéstannal, összehasonlító nyelvészettel és nyelvtörténettel foglakozott. Gyűjtötte a magyar példabeszédeket és közmondásokat, összeállította a magyar nyelv „teljes szótárát", több német-magyar illetve magyar-német szakszótárt szerkesztett, ezenkívül héber nyelvtankönyvet is írt.

Hosszas betegség után 1891. szeptember 1-én hunyt el. Temetésén Szász Károly püspök a következő dicsérő szavakat mondta: „Az egyszerű zsidó fiú; — úgy mond, — a kinek földi maradványait most bánatos szívvel álljuk körül, törhetetlen erős akarattal, kitartó szorgalommal küzdötte föl magát a nyomorból, és megjelent tudományosságunk egén, mint egy fényes meteor, a mely évtizedeken keresztül világított és terjesztette a tudást a nép minden rétegében."

Emlékezete

Internálása emlékét a szarvasi Szabadság úton emléktábla őrzi. Budapesten, a XI. kerületben utcát neveztek el róla.

Forrás: wikipedia.org, reformatus.hu, mek.iif.hu