Balassi Bálint

„Jó hírnév, dicsőség,
Angyali nagy szépség
Idővel porrá lesznek."

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél."

„Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki kereszténységnek viseled paizsát,
Viselsz pogányvérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!"


Báró gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa; Zólyom, 1554. október 20. - Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő nemes. A magyar nyelvű líra első világirodalmi rangú képviselője. Szerelmes verseivel, istenes költeményeivel és vitézi énekeivel megújította, a legmagasabb rangra emelte a magyar költészetet. Egyik kezében kard, másikban lant, így élt és halt a magyar késő-reneszánsz legnagyobb alakja. „A haza és a szerelem élménye őbenne fakasztotta fel először a magyar líra forrását” - írta róla Klaniczay Tibor.

Életében nem jelentek meg saját művei nyomtatásban; versgyűjteménye és Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Ennek oka feltehetően a szerelmi téma, melyet a korabeli Magyarországon erkölcstelennek, „fajtalannak” tartottak.

Régi, előkelő családból származik. A hagyomány szerint olyannyira régi, hogy egyenesen honfoglaló őseinkig lehet visszanyúlni a család történetében. Mindenesetre a történeti bizonyosság is nagyon régi, már a XIII. század elején láthatjuk, hogy a család előkelő szerepet játszik hazánk életében. A következő századokban ez a szerep egyre csak nő, akárcsak a család vagyona.

Balassi Bálint nevét régebben Balassa Bálintnak mondták; voltak, akik úgy vélték Balázsinak kell kimondani; ő maga is különbözőképpen írta saját nevét. A híres família különböző tagjait is hol Balassiként, hol Balassaként említik a kortársak is, az utókor is. Lehetséges, hogy a kiejtés az idők folyamán módosult, de a család mindig ugyanaz volt: erőszakos önző, köpönyegforgató nagyurak egymásra következő nemzedékei. Okosak voltak, szerették a műveltséget, életüket kockáztatták a harácsolásért, várakat. birtokokat, asszonyokat gyűjtöttek, cseréltek, raboltak. Sajátos keveréke volt ez a család a középkori rablólovagnak és a reneszánsz kalandornak: jellegzetes képlet XVI. századunk vérgőzös történetében. A család rangban és vagyonban legjelesebb tagja a költő nagyapja, Balassa Ferenc volt. Szörényi, majd horvátországi báni címig emelkedett, életét a mohácsi csatában vesztette. Bálint nagybátyja a hírhedett Balassi Menyhárt, a kor közismerten legjellemtelenebb embere volt, aki Ferdinánd és János királyok között, katolikusok és protestánsok között rendszeresen folytatott árulásaival több vármegyényi birtokot szerzett.

Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja a Habsburg házhoz végsőkig hű Balassa János, aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya volt. Anyja lekcsei Sulyok Anna, akinek révén a család a kor nevezetes személyeivel került rokonságba. Egyik testvére, Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége, másik testvére, Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet.

Három éves volt, amikor apja a királytól megkapta Liptóújvárt, melynek várában töltötte gyermekkorát, itt nevelődött a kor szellemének megfelelően. Iskolába nem járt, otthon nyerte képzését a meleg családi fészekben. Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Nagy valószínűséggel ő keltette és táplálta az ifjú gyermekben a költői hajlandóságot. 1565 őszétől, apja kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett.

18 éves, amikor apja és nagybátyja - az egri hős, Dobó István - hűtlenség gyanújába keveredett. A király mindkét hazafit ártatlanul börtönbe záratta. Utóbb bebizonyosodott ártatlanságuk, de addigra anyja az őrök megvesztegetése árán megszöktette a börtönből apját.

23 éves, amikor apjához hasonlóan Egerben megkezdte hadi pályáját. Ebben az időben Eger a nemes ifjak hadi iskolája volt. Igazi gyöngyélet zajlott itt, ezt dicsőíti híres katonaénekében. Egerben talált rá az egész életét végig kisérő reménytelen szerelem Losonczy Anna személyében, aki a temesvári hős, Losonczy István lánya, illetve ekkor már Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége volt. E szerelem nagyon sok szép költeménynek lett forrása, de költőnket egy életen át tette boldogtalanná. Az asszony kegyesen fogadta a költő rajongását, de érzelmeit sem ekkor, sem később, férje halála után sem viszonozta.

„Balassi Bálint egész életét perek, bírósági eljárások kísérték, mégpedig vagyonperek, egyházi eljárások és büntetőügyek egyaránt. Közismertek a vagyonából őt kiforgató gyámja, unokabátyja ellen folytatott birtokperei. Az 1580-as évek elején a liptói nemesség és a selmecbányai, zólyomi polgárok perelték rendszeresen hatalmaskodásai, duhajkodásai miatt. Jószágokat hajtatott el, bebörtönzött szolgáit szöktette meg, megverte a selmeci bányabíró a vihnyei hévízben óvatlanul melléje telepedő legényét, a hodrusbányai mészáros fiatal özvegyét fényes nappal az országúton igyekezett leteperni." E szavakkal nyitja meg Kecskeméti Gábor "A Genus IUDICIALE A 16-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN ÉS IRODALOMELMÉLETBE" című munkáját.

Balassi dombormű
Balassi dombormű

A heves támadások elől egy szerencsétlen házasságba menekült, elvette unokatestvérét, Váradi Mihály özvegyét, Dobó Krisztinát. Olyan házasságot kötött, melynek nem a szerelem volt az alapja, ráadásul az egyházi és világi törvények szerint törvénytelen is volt. Ez a hirtelen gondolat és a még hirtelenebb házasság aztán teljesen tönkretette életét. Perek sokasága következett. Egyházi és világi perek, családi torzsalkodások egyre másra követték egymást. Gondjait csillapította ugyan fia születése felett érzett öröme, de hogy ez ne lehessen teljes, ekkor súlyos betegség gyötörte. Ebből kigyógyult, de a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lett hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánították. Csalódottságában elhagyta az országot, s Lengyelországba ment.

1591 őszén, Balassa András halála után tért haza. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. Vége-hossza nem volt a pereknek, s energiáit polemikus védekező iratok fogalmazására kellett fordítania.

A török ellen indított tizenöt éves háború kezdetén erőre kapott, újra csatasorba állt. Részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta. A seborvos amputációval még megmenthette volna, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban.

A hibbei templombelső Balassi végső nyughelye
A hibbei templombelső Balassi végső nyughelye

Balassi hazulról hozta a féktelenséget is, a műveltség szeretetét is: egész élete erőszakoskodások és szerelmi kalandok szakadatlan sorozata, miközben korának egyik legműveltebb férfia, kilenc nyelven ír, olvas, beszél. Miközben áhítatosan vallásos, aki gyötrődve bánja bűneit, de eszében sincs bűneivel felhagyni. Híres táncos a mulatságokon, híres vitéz a csatatereken — és nemcsak híres költő, hanem olyan lángelme, aki költészetével egyenest a világszínvonal legmagasabb régióiba emelkedik. Ő az első mindenestül európai magyar költő. Mintha a semmiből teremtette volna meg a színpompás magyar költészetet. Magánéletében féktelenül szenvedélyes, súlyos hibákat is elkövet. Mégis ő az, aki „emberségből példát, vitézségről formát” ad életével és műveivel. S élt mindössze negyven évet: 1554-től 1594-ig, amikor Esztergom alatt, a török elleni csatában vitézi halállal lépett túl a földi életen, amelynek nemcsak élni tudta örömét és bánatát, hanem évszázadokat álló költői erővel ki is fejezte.

Verseiben a magyar reneszánsz költője ünnepli a szerelem, a természet szépségét, kifejezi a honvédő harc dicsőségét, hangot ad a hazaszeretetnek. Megszólaltatja vallásos hitét, Isten iránti rajongását, bűnbánatát. Vitézi verseiben a férfias kalandok iránti egészséges vágy, a katonaélet, a végvári élet szépsége és a hazaszeretet, a nemzettudat jelenik meg. Egy katonaének című alkotásában így összegez: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért/ők mindent hátra hadnak,/Emberségről példát, vitézségről formát/mindeneknek ők adnak”. Búcsúja hazájától című versében ő használja először az „édes hazám” fordulatot.

Szobra a Kodály köröndön
Szobra a Kodály köröndön

Balassi Bálint a magyar nyelv és a nyelvi zeneiség nagy művésze volt, versei jelentős részét énekszóra képzelte el. Jellegzetes versformája a róla elnevezett Balassi-strófa. Költészete gazdag tartalmával, gazdag szókincsével, kiforrott stílusával, sajátos, sokszínű képvilágával hosszú időkre minta volt a magyar irodalom számára, és ma is friss, eleven. Balassi Bálint neve irodalmunk legnagyobbjainak sorában említendő.

„Mit mondhatok? Éltem. Hol bátran, hol féltem.
Kedvvel, búval, panaszval.
Hol méltó vádlásban, több rágalmazásban,
mert egész föld foly azzal.
Vétkemben rettegtem, jómban örvendeztem,
s vigadtam az igazzal.”

A szlovákiai Hibbe katolikus templomában, a Balassi család sírboltjában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt apja és anyja mellett nyugszik. A templomban, amely egykor a család liptóújvári uradalmának kegyúri temploma volt. A templomban lévő mai emléktábla nem az eredeti, mivel a hibbei templom 1633-ban leégett, és ekkor elpusztultak ezek a sírkövek. 1898-ban Liptó vármegye helyeztetett el emléktáblát. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium állított emlékoszlopot itt.

Forrás: literatura.hu